Vlagyimir Putyin az orosz Roosevelt?

Az otthon 2003-ban is utcahosszal az év politikusává választott Vlagyimir Putyint az oligarchák elleni kemény fellépés miatt autokrata hajlamokkal vádolja az éveken át éppen az orosz üzleti szféra kriminális, vadkapitalista jellegét ostorozó sajtó egy része. Vannak azonban olyan orgánumok is, köztük a Washington Times, amelyeket a múlt század első évtizedeinek Amerikájára emlékeztet a mostani rendteremtés, és egyenesen Theodore Roosevelthez hasonlítják az orosz elnököt.

2003. 12. 31. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A lendületes ipari fejlődés közepette megjelenő hatalmas magán- és társasági vagyonok új körülményeket hoznak létre, és elkerülhetetlenné teszik, hogy az állam, a nemzet felülvizsgálja viszonyát a tulajdonhoz. Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy az államnak erősítenie kell az ellenőrzést a nagytőke felett. A fenti szavak akár Putyin szájából is elhangozhattak volna, ám nem hozzá, hanem Theodore Roosevelthez kötődnek. Az amerikai elnök így indokolta a XX. század elején országának gazdasági és politikai életére rátelepedő „oligarchákkal” (a korabeli amerikai szóhasználatban robber barons) szembeni határozott fellépését. A száz évvel ezelőtti és Putyin mostani lépései között kísérteties a párhuzam.
Az amerikai elnök a vadkapitalizmus lázában korántsem törvényes módon meggazdagodott „rabló bárók” ellen 1902-ben hirdetett háborút. Titokban utasítást adott a főügyésznek arra, hogy gyűjtsön bizonyítékokat és készítse elő a pert a kor leggazdagabb üzletembere, John Morgan ellen. A vád a trösztellenes törvény megsértése volt. Morgan nemcsak a világ legtehetősebb embere volt, de tekintélyes politikai befolyással is bírt Roosevelt pártjában és a kormányban. Az elnök még munkatársai előtt is eltitkolta a formálódó tervet, két héttel a bírósági idézés előtt azonban utasította a főügyészt, hogy szivárogtassa ki a vádat a sajtónak. A politika ily kemény fellépésén meglepődő Morgan találkozót kért Roosevelttől, és kérdőre vonta, amiért nem egymás között intézték el ezt a „problémát”. Az elnök azonban gyorsan kiábrándította az oligarchát, kijelentve, hogy „éppen a jogsértések ilyen magánjellegű beszélgetések során való elrendezéséből van elege”. Roosevelt szembeszállt Morgannal, megüzenve ezzel a többi „rabló bárónak” is, hogy hol a határ.
Ugyanezt teszi Putyin az orosz vadkapitalizmusban nagyra, sokszor az állam fölé nőtt és határt szintén nem ismerő oligarchákkal. A status quo fenntartásában érdekeltek akkor és most is a káros gazdasági következményekre hivatkozva intették a politikát a túlzott aktivitástól. Rövid időre a Morgan- és a Hodorkovszkij-ügy is megdöbbentette a piacokat, a gazdaság megingatására vonatkozó hisztérikus jóslatok azonban egy évszázada s most sem váltak valóra. Oroszország a Szovjetunió felbomlása óta a legjobb évét zárta. A GDP több mint 6,5 százalékkal nőtt, s a befektetések is csúcsot döntöttek. Abban sincs semmi újdonság, hogy Hodorkovszkij hívei szerint is igazolják az üzletembert a jótékony célú programok. Morgan ügyvédei is e misszióra emlékeztették az adókerülésre összpontosító politikát és a bíróságot. Rooseveltnek azonban erre is volt válasza, mondván, „a jótékonyság nem igazolhatja a vagyon felhalmozásakor elkövetett bűnt, a törvénysértéseket”. S végül még egy momentum: a Morgan ellen indított háborút Amerika fellendülése, stabilitás és éppen hogy a demokrácia megszilárdulása követte.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.