Nem csak a néző, sok ezer érintett érzi úgy, hogy 2003, a fogyatékos emberek európai éve a figyelemfelkeltő kormányzati akciókon túl a mindennapokban semmilyen érdemi változást nem hozott. Pedig lenne min változtatni. A 2001-es népszámlálás adatai szerint közel hatszázezer honfitársunk életét nehezíti valamilyen testi, szellemi fogyatékosság ebben az országban. Többségük helyzete nagyon nehéz. Az esélyegyenlőség megteremtésében harmincéves lemaradásban vagyunk az uniós tagországokhoz képest. A szocialista–szabad demokrata kormányzat megalakulását a sérült emberek érdekvédelmét ellátó szervezetek nagy reményekkel fogadták, mert a fogyatékossággal élők felzárkóztatásával kapcsolatban komoly ígéretek hangzottak el. A közel kétszázezer fős tagsággal rendelkező Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) például már az első száznapos program után is számos intézkedés megtételét javasolta, ám kérései visszhangtalanok maradtak. A sikertelen egyeztetési folyamat vége az lett, hogy az Európai fogyatékosügyi kongresszus madridi összejövetelén elhatározott jeles esztendőt hazánkban a mozgássérültek, valamint a siketek és nagyothallók Parlament előtti békés demonstrációja előzte meg.
Sajnos csalódnunk kellett. Úgy tűnik, hogy a fogyatékossággal élő emberek a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek között a kormány értékrendjében ismét az utolsó helyre kerültek – olvashatták a kabinet illetékesei a 2002 végén átadott petícióban. Göncz Kinga, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára a téli zimankóban fagyoskodó fogyatékosoktól több mint 57 ezer támogató aláírást vett át, a Tisztelt Házban pedig néhány lelkes honatya érvelt – meglehetős érdektelenség közepette – az odakint tüntetők megsegítése mellett.
A nekünk szentelt esztendő után a tavalyelőtti petíciót, szinte azonos tartalommal, most is megismételhetnénk – állapította meg érdeklődésünkre a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT) elnöke. Hegedűs Lajos szerint a figyelemfelhívó demonstráció követeléseiből elenyészően kevés valósult meg. Az egyik eredmény kétségtelenül az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal felállítása, bár az érdekvédők „nem ilyen lovat akartak”. Félő ugyanis, hogy a romakérdések, a nők esélyegyenlősége és más programok mellett a fogyatékosügy ismét nem kapja meg a kellő figyelmet. (Sajtóhírek szerint az érintett társadalmi csoportok körében Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter eddigi tevékenységével kapcsolatban mára már általános az elégedetlenség. A szaporodó kritikák szerint „a kabinet lelkiismeretét” megjelenítő kormánytag a szó szoros értelmében is (pénz)tárca nélküli posztot tölt be. Munkájában a reklámcélú közszerepléseké az elsőbbség, nehezen észrevehető a valódi eredményeket felmutató tevékenység.)
A FESZT elnöke elsősorban azt kifogásolja, hogy fogyatékosok éve ide vagy oda, a 2003-as költségvetésben nem szerepelt az esztendő kiemeltjei számára elkülönített pénzkeret. A figyelemfelhívó marketinget és a törvénykezést nem érheti különösebb kifogás, ám pénz és valódi kormányzati akarat híján az egész keveset ér. A fogyatékossággal élő emberek a mindennapok során szinte semmit sem éreztek meg abból, hogy 2003-ban őket ünnepelték. A sérült emberek lakásának átalakítására fordítható 150 ezer forintos támogatási keret például ugyanannyi maradt, továbbra sincs hír az 1985 óta változatlan, nevetségesen alacsony összeg és rendszer felülvizsgálatáról. Ugyancsak réges-régi adósság a közlekedési támogatások átalakítása és kiterjesztése a mozgássérülteken kívül más fogyatékossági csoportok – siketek és nagyothallók, vakok és gyengén látók, értelmi fogyatékosok –, valamint hozzátartozóik számára. Tárcaközi egyeztetés szintjén ugyan „forog” egy előterjesztés, amely az érintettek számára biztató változat, ám pénz ebből, nemhogy a fogyatékosok esztendejében, de az idén sem várható.
Ha száz embert megkérdezünk az utcán, hogy hallott-e a fogyatékosok évéről, 99 biztosan nem tudja majd, hogy tavaly ilyen esztendő volt – vélekedik a kormányzati akciók sikeréről Soltész Miklós, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség ügyvezető titkára, a Fidesz országgyűlési képviselője. Szavakban látványosat alkotott a kabinet, tettekben viszont annál kevesebbet. Ráadásul az év lezárásaként több alkalommal is kifejezetten a fogyatékossággal élők ellenében cselekedett a kormány, ami különösképpen érthetetlen. A kiemelt esztendő egyik búcsúajándékaként a jövő évi költségvetés tervezetében a négy nagy érdekvédelmi szervezet számára 162 millió forinttal csökkentett állami támogatás szerepelt. Csak az általános felháborodásnak volt köszönhető, hogy ettől az elgondolástól elállt a kormánytöbbség, és a tavalyival megegyező összeget szavazott meg. A Fidesz ennél tíz százalékkal többet javasolt, amit elutasítottak. Soltész Miklós és Őry Csaba emellett a közbeszerzési törvény módosítását is kérte annak érdekében, hogy az állami beruházásokra jelentkezők között részesüljenek előnyben azok, akik fogyatékkal élőket foglalkoztatnak. Ez a kérés különösebb indoklás nélkül került a süllyesztőbe, amivel a parlamenti többség még a fogyatékosok európai parlamentjének ajánlását sem vette figyelembe.
Béki Gabriella, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese, aki a fogyatékos társadalom egyik mentorának számít, a tavalyi esztendőt értékelve szintén elsősorban a szemléletváltás terén látott eredményeket. A mozgáskorlátozottak szaklapjának, a Humanitásnak adott nyilatkozatában emellett leszögezte azt is, hogy nem igazán elégedett, mert tartalmilag többet kellett és lehetett volna tenni az érintettekért. Szabó Sándorné, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára a cikkünk elején már említett műsorban elsősorban a fogyatékossági támogatásról szóló, előző kormány idején megszületett rendelet módosítását és a támogató szolgálatok költségvetési segítését emelte ki. Ez utóbbival kapcsolatban a stúdióban helyet foglaló mozgáskorlátozottak rögtön megjegyezték: a zömében civil szervezetek által fenntartott szolgálatok munkája jelenleg a fogyatékossággal élők mindössze egy százalékát érinti.
Ez is több, mint a nulla, ráadásul a támogató szolgálatok idén még több pénzt kapnak majd – egészítette ki a fentieket lapunknak nyilatkozva az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal fogyatékosüggyel foglalkozó miniszteri biztosa. Farkas Jácint 2003 eredményeiből a nyolcszáz – főként magasan kvalifikált – mozgáskorlátozottnak alkalmazást nyújtó távmunkapályázatot emeli ki. Az év a köztisztviselő szerint elérte a célját, ami alapvetően a tudatformálás, a figyelemfelhívás volt. Farkas Jácint szerint mondhatjuk, hogy ami történt, csak csepp volt a tengerben, de a tenger is cseppekből áll. Az idén az úgynevezett köztársasági esélyegyenlőségi programban egymilliárd forint áll a fogyatékossággal élők rendelkezésére, amit közterületi akadálymentesítésre, vakok által is használható honlapok, sérült emberek számára speciális információkat nyújtó új kormányzati portál, valamint helyzetfeltáró tudományos kutatás finanszírozására fordítanak majd. A miniszteri biztos, aki maga is fogyatékossággal él, úgy fogalmazott: tavaly kis csíra nőtt ki a magból, amit a magyar társadalom felelős pártjainak és vezetőinek most gondozniuk kell, hogy növekedjék.
Egy társadalmat az jellemez igazából, hogy milyen mértékben gondoskodik rászorultjairól – véli Soltész Miklós képviselő. Márpedig az ország kasszájában az idén sem lelhető fel az az összeg, ami a fogyatékossággal élők helyzetének érdemi javításához szükséges. Ami van, afelett pedig legalább öt miniszter rendelkezik. E társadalmi réteg a szocialista párton belül zajló hatalmi harc áldozatává vált. A megszorítások a rokkantnyugdíjasokat, a nehezen mozgó betegeket is érintik. Drágulnak a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, nehézkesebbé vált a közgyógyellátási igazolványok használata, a felírás. Az idén sem várható elmozdulás a legfontosabb kérdésekben, miközben arra van egymilliárd forintunk, hogy egy szupersztárt, az autóversenyző Baumgartner Zsoltot támogassunk.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
