Megdöbbenéssel olvastam egyetlen polgári értékeket valló napilapunk 2004. január 5-i számában Seszták Ágnes A hálának ára van című írását. A minden tényszerű alapot nélkülöző, a nőgyógyász-szülész orvosokat általánosítva leminősítő, őket gátlástalan „hálapénzhajhász” dilettánsnak beállító vélemény nem méltó a lap szellemiségéhez.
A tényeknél maradva (indulatok nélkül): Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos nem hibázna, ha betiltaná a www.halapenz.hu internetes oldalt, mivel az ellenőrizhetetlen adatokat (is) közöl az érintett orvosok tudomása és beleegyezése nélkül, ami a kollégák szakmai-emberi jó hírének sérelmével járhat.
A cikkben említett úgynevezett „szülési sérülések” – a cikk egyértelmű sugallata ellenére – az esetek túlnyomó többségében nem azért következnek be, mert „a szülést vezető orvos szakmai vagy emberi kvalitásai nem ütötték meg a szükséges szintet”, hanem sajnos a szülésznők és orvosok felelősségteljes munkája ellenére is előfordulhat magzati vagy anyai halálozással járó nem várt szövődmény. Természetesen egyedi esetekben nem zárható ki a szakmai tévedés lehetősége, az orvos is hibázhat (mivel ember). Ennek megítélésére azonban valóban nem laikus véleményekre alapozott internetes honlap jogosult.
Alapvető tévedés, hogy a Mikola-féle egészségügyi törvény, amely „komolyan foglalkozott az orvosok közalkalmazotti státusának megszüntetésével és szellemi szabadfoglalkozású kategóriába sorolásukkal”, önmagában bármi javulást okozott volna a szégyenletesen alacsony egészségügyi bérek vonatkozásában. Az egyébként is alulfinanszírozott egészségügyben ennek bevezetése forrásbevonás nélkül semmit nem oldott volna meg – tudniillik ettől még senki nem fizetett volna több bért egyetlen orvosnak sem. Ezzel szemben a közalkalmazotti státussal járó (egyébként minimális) előnyöket is elvesztették volna az orvosok. Ki kell mondani végre, hogy a paraszolvencia-rendszer forrásbevonás (magyarul tisztességes fizetés) nélkül nem szüntethető meg mégoly európai megoldások mentén sem. Ezen a szocialisták ötvenszázalékos (bruttó és csak az alapbérre vonatkozó!) fizetésemelése (amit aztán 2-3 évig bérstop követ) szintén semmit nem segített. Ez egy orvosnak a valóságban nettó 10–25 ezer forint havi pluszt jelentett, amit bokrosi terminológiával és módszerekkel az idei áremelésekkel már sikerült is teljes mértékben inflálni.
A szülész-nőgyógyászok minősítése – miszerint azok „hólyagba minduntalan belevágó, ultrahangot helyesen értékelni képtelen, a szülést kikényszerítő, a fájdalmat lekicsinylő, a nőket ostoba libának néző, de a pénzt nagyon kedvelő” orvosok – már-már a barangói mélységeket is alulmúló gyűlöletbeszéd kategóriájába esik. Ez azért fájó, mert a Magyar Nemzet sem szellemiségében, sem tartalmában nem Tilos Rádió.
Végül (nem szülész-nőgyógyász orvosként) kérem a Magyar Nemzetet és a lap olvasóit, hogy a betegek és az egészségügyben dolgozók közös érdekében ne azonosuljanak a médiában egyre szaporodó hasonló véleményekkel, hanem többek között a Magyar Orvosi Kamara vezetésének pozitív követelései mögé állva adjanak társadalmi támogatást az egészségügy jövőbeli igazi reformjához – beleértve a paraszolvencia megszüntetését is.
Dr. Polgár Csaba
onkológus főorvos, Budapest
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
