Bratyizós kampány

Mintha kampánycsend volna, annyi visszhangot vert eddig az SZDSZ európai parlamenti kampánya. A Tilos Rádió botránya, László Csaba leváltása nem része a szabad demokraták kampányának, így hivatásos liberálisaink kénytelenek elviselni, hogy az emberek másról beszélnek, s nem a nagy műgonddal kidolgozott stratégiáról. A választás ugyan csak június 13-án lesz, ám az SZDSZ úgy tartja, a tömegek meggyőzését nem lehet elég korán kezdeni. A párt már az uniós népszavazás előtt is roppant eredeti ötlettel állt elő, tizenkét tiltó mondattal próbált kedvet csinálni a csatlakozáshoz, most a választásig hátralévő időben huszonkét kérdést tesz fel a jó szóra kiéhezett polgároknak, s mindjárt alternatív válaszokat is ad melléjük, a választás illúziójának fenntartása végett. Az első kérdés így hangzott: „Milyen Magyarországon szeretnél élni?” A mellékelt válaszokból kettő igen bugyuta volt. A szocialista változat szerint: „Ahol az állam mindenki jólétéről és biztonságáról gondoskodik”, míg a konzervatív verzió ekképpen szólt: „Amely erős és büszke, s ahol az állam azokat támogatja, akik maguk is tesznek valamit a nemzetért.” Ezekkel szemben a liberálisok olyan Magyarországon szeretnének élni, „ahol nem az állam, hanem az emberek döntik el, hogyan akarnak élni”. Mintha az állam az emberektől független, önállóan létező valóság lenne, s mintha a szocialista és a konzervatív szavazók nem azt akarnák eldönteni, hogy miként akarnak élni. Másrészt a fentebb leírt államtípusok csak és kizárólag az SZDSZ-es szürkeállományban léteznek, a valóságban még hagymázas álmodozás szintjén sem. Honnan veszik azt az ostobaságot, hogy a konzervatívok csak azokat támogatnák, akik tesznek valamit a nemzetért, s nem szeretnének mindenki jólétéről és biztonságáról gondoskodni? Ezt a primitív, gyermeteg skatulyázást gondolják „egyetlen hatékony eszköznek a politikai demagógia ellen”. A válaszukból levezethető kórosan individuális pragmatizmus, nihilista anarchia lenne a demagógiától mentes, a népet felvilágosító, „magyarázó kampány”? Akkor már inkább hallgassuk Medgyessyt. Az ő magyarázatainak sincs közük a valósághoz, de legalább szórakoztatóak.

A kampánynyitó kevéssé felemelő aktusa volt, hogy bemutatták a párt első óriásplakátját. Eljön-e a Te országod? – kérdi a felirat, amelyre így ebben a formában csak egyetlen tisztességes válasz adható: reméljük, nem. Az állampolgárok összességét nem illik, s nem szokás letegezni, ezért nem is feltételezhetjük, hogy erre az országnyi közösségre gondolnak. Az effajta könynyed és laza bratyizás az ő köreikben dívik, így valószínűleg a Te országod formula alatt Demszky, Magyar Bálint, Pető Iván országát értik, de annak eljövetelét kitolnánk az apokalipszis utáni időkre. Az Isten országa pedig, az ismert világnézeti különbségek miatt szóba sem jöhet. A párt vezetői elismerik, hogy van áthallás a szlogen és az Úr imádsága között, de közvetlen utalásról szó nincs. Ha valakinek mégis sértené az érzékenységét, az tudja be a kampányolók rossz ízlésének, ne keressen provokáló szándékot a háttérben. Egyelőre. Mert lesz még az SZDSZ-nek huszonegy kérdése, hatvanhárom alternatív válasza, s csak a jó ég tudja, mennyi plakátja.

Hosszú kampányba kezdtek, alig látni a végét, mindenesetre ha ezen a nívón folytatják, akkor június 13-án valóban megkönnyítik a választóknak a döntést.