Dublin kezében a stafétabot

Nem várt feladat szakadt az Európai Unió soros elnökségét januárban átvevő Írország nyakába. A decemberi brüsszeli csúcstalálkozó sikertelensége nyomán ugyanis Dublin kénytelen volt az alkotmányozást is felvenni a következő ciklus programpontjai közé. Igaz, Brian Cowen külügyminiszter szerint nincs saját, a fél évre előirányzott nemzeti programjuk, csak az elnöki teendőket akarják jól ellátni. Mégis az eltervezett feladatok mellé – amelyek így is számosak – az írek kénytelenek az EU jövendő alkotmányát is napirendre venni.
Bertie Ahern kormányfő mindazonáltal nagyon borúlátóan nyilatkozott a minap. A politikus egy interjúban úgy vélekedett, hogy az ír elnökség alatt nem kerül pecsét az alkotmányos szerződésre és a vita akár 2005-ig is eltarthat. Megfigyelők egyébként úgy látják, hogy az egész alkotmányozási vita csak púp az írek hátára, akik láthatólag nem is igen készültek arra, hogy majd nekik kell befejezni a gigászi munkát. Ezt igazolja Cowen külügyminiszter kijelentése is, miszerint nincsenek határozott elképzeléseik azon túl, amit az Európai Tanács néhány nappal korábban elhatározott. Nevezetesen, konzultálnak és konzultálnak, tavasszal pedig jelentést terjesztenek az uniós csúcs elé. A miniszter leszögezte azt is, hogy a vitában minden kérdés nyitva maradt.
Pesszimizmusát az ír miniszterelnök egyébként több okkal is magyarázta: a megállapodást nehezítheti, hogy hamarosan választásokat rendeznek a megegyezés egyik kulcsállamának tekintett Spanyolországban. Tovább komplikálhatja a helyzetet az is, hogy az elkövetkezendő időszak a – júniusban esedékes európai parlamenti voksolást megelőző – kampány jegyében telik majd az EU régi és új tagállamaiban egyaránt.
Az ír fél év kiemelkedő jelentőségű eseménye lesz magának a bővítésnek a levezénylése, amelyet Dublin hatalmas utcabállal készül megünnepelni. Május elsejére egyébként közös ünneplésre az ír fővárosba várják a huszonötök állam- és kormányfőit. Írország egyébként az elnökségi fél évben nagy figyelmet kíván fordítani a gazdasági kérdéseknek, főként, ami a lisszaboni gazdaságélénkítő programot illeti. Ezen a téren számos uniós jogszabály vár még elfogadásra. Így a belső piac területén a szolgáltatásokat szabályozó irányelv, az ipari szabályozásban a vegyi anyagokra vonatkozó javaslat, a társadalombiztosítás területén pedig az uniós egészségügyi kártya. Napirenden szerepel még több menekültügyi kérdés és megkezdődik a következő költségvetési időszak vitája is. A külpolitikában az írek kiemelt figyelmet kívánnak fordítani a Javier Solana nevével fémjelzett európai biztonságpolitikai stratégiának. Ezenkívül közös csúcstalálkozók lesznek Latin-Amerikával, az Egyesült Államokkal, Kanadával és Oroszországgal.
Mindezeken túl Dublinra vár az is, hogy megállapodást hozzon tető alá Romano Prodi utódját illetően. Bár az Európai Bizottság jelenlegi elnöke csak októberben hagyja el hivatalát, az unió döntéshozóinak már júniusban meg kell nevezniük a következő bizottsági vezetőt. Aspiránsokból egyébként nincs hiány, hiszen megfigyelők az esélyesek között említik Jean-Claude Juncker luxemburgi és Paavo Lipponen finn kormányfőt, de felmerült már Guy Verhofstadt belga és Kosztasz Szimitisz görög miniszterelnök neve is.
***
Felemás mérleg. „Annus horribilis”, azaz szörnyűséges év volt az idei esztendő Európa számára? A megállapítás talán túloz egy kicsit, de sok igazság van benne. A 2002-es esztendő hatalmas sikerrel végződött. Az EU tagállamai és a tíz csatlakozni akaró ország megállapodott a csatlakozás pénzügyi feltételeiről, s ennek nyomán idén áprilisban Athénban aláírták a bővítési szerződéseket. Végül alig néhány nappal ezelőtt a tagállamok megállapodtak arról, miként hozzák létre a szervezet közös védelmi politikájához szükséges önálló tervező, irányító kapacitást. Ezzel azonban nagyjából végére is értünk a sikerek felsorolásának, s a kudarcok listája ennél hosszabb. Kezdődött az egész az iraki háborúval, amely alaposan megosztotta az uniót. Az év másik fő eseménysorozata a bővítés. A csatlakozók gyorsan, már ősz elejére ratifikálták a megállapodást, de ez nem mondható el a jelenlegi EU-tagokról, amelyek egy részénél még mindig tart a procedúra. Novemberben a stabilitási és növekedési paktum körüli bonyodalmak jelezték a tagállamok közötti megosztottságot. Ez a konfliktus nem a legjobb légkört teremtette az év utolsó fontos eseményéhez, az EU-alkotmány véglegesítésére összehívott decemberi brüsszeli csúcshoz. A siker – mint ismert – elmaradt. (MTI)