Ébredező Bosznia

Bosznia-Hercegovina különös szeglete Európának. Külföldről máig rémtörténeteket mesélnek róla, pedig már nyolc éve letették a fegyvert. A véres történelmű ország lakóit pedig érezhetően zavarja, hogy hazájukat a háború szinonimájaként használják. Bár nagy lehetőségek rejlenek Bosznia gazdaságában, az előítéletek és a kilencvenes évek elejének pusztítása máig tetten érhető.

Ezen a bizalmatlanságon próbál meg változtatni most az az üzletemberekből álló csoport, amely 2003. december 17-én öszszegyűlt az ilidzsai Hollywood szállodában. A befolyásos pénzemberekből, gazdaságfejlesztési szakértőkből álló társaság első számú célja az, hogy egyesítve tudásukat és anyagi lehetőségeiket bemutassák hazájukat a magyar befektetőknek. Ha sikerül a tervük, az anyagi haszon mellett mindkét ország jól fog vele járni, igaz, csak hosszabb távon lehet majd felmérni, mire jutott a nagyszabású elképzelés. A társaság megalakulásának helyszíne is jelképes: a gyönyörű fekvésű, minden igényt kielégítő szálloda tulajdonosa is részt vesz a csoport munkájában, így lehet, hogy a közeli és távoli jövőben sok magyar üzletember fordul majd meg a Szarajevóval összenőtt városkában. Ebben segíthet a Malév is, amelynek naponta indulnak járatai Budapestről Szarajevóba.
Bosznia és Hercegovina pedig várja a nyugati tőkét, s hogy felfedezzék maguknak a befektetők. Bár a háborúnak már nyolc éve vége, a szörnyű évekről pedig csak egy-egy romos ház tanúskodik, máig nem tudja lemosni magáról a háborús övezet szörnyű bélyegét a jobb sorsra érdemes kis köztársaság. Nem beszélve a gazdasági lehetőségekről, amelyek közül elsősorban a nehézipar vezet. A hegyek gyomra vasércet, kőszenet és mangánércet rejt, amelyet Bosznia-Hercegovina önerőből nem tud gazdaságosan kitermelni. A gazdaság állapota ugyanakkor nem a legfényesebb, rég elmúltak már a régi Jugoszlávia idején ismert idők, amikor Szarajevó volt a nehézipar központja. Bár a konvertibilis márka, a boszniai fizetőeszköz az euróhoz kötött pénz, nincsenek előre nem látott ingadozások a pénzpiacon, a jogszabályok gúzsba kötik az országot. A daytoni békeszerződés 1995-ös aláírásával Bosznia ugyanis bizonyos fokig nemzetközi ellenőrzés alá került, s területét felosztották két részre: a Banja Luka központú Szerb Köztársaság az ország 49 százalékán terül el, Bosznia és Hercegovina föderációja – Szarajevó fővárossal – pedig a többi részt birtokolja, otthont adva az országban élő bosnyák, azaz mozlim és a római katolikus horvát közösségnek. A föderáció tíz kantonra oszlik, amelyek jelentős önállósággal bírnak, így a befektetők kis harcaikat minden illetékes gazdasági szereplőnél és a kantonok kormányainál is le kell, hogy játszszák. Kemal Grebo, Szarajevó kanton kereskedelmi kamarájának elnöke azonban bizakodó. Lapunknak elmondta, bár a daytoni feltételek megnehezítik a befektetést, Szarajevó kiváló adottságokkal rendelkezik, s előbb-utóbb ezt minden gazdasági szereplő észre fogja venni. „A háború nagyon nagy csapás volt számunkra, ám lassan fel fog ébredni az ország” – mondta bizakodva a gazdasági szakember, s ezt nyomatékosítva hozzátette, a legnagyobb volt jugoszláv cégek jelen vannak Szarajevóban, s mellettük tőkeerős külföldi társaságok is megvetették már a lábukat az országban. Német és osztrák bankok, távol-keleti nehézipari cégek emblémái láthatók a városban mindenhol. A háború hatására ugyanakkor átalakult a gazdaság rendszere. A nehézipar mellett megjelent a könnyűipar és a szolgáltatási hálózat is az országban. Persze ez nem egyedül a harcok eredménye, sokkal inkább az idők szavára hallgat Szarajevó. Internetkávézók a történelmi belvárosban, színvonalas kereskedelmi televízióadók, helyi népzenét, kultúrát terjesztő rádiók – jelenleg ez is Szarajevó. A végén pedig mindezt érdemes leöblíteni egy kis Sarajevsko Pivóval. Az új évezred egy kicsit Bosznia-Hercegovina sikertörténete is lehet.