Bármilyen furcsa lehet esetleg a humán műveltségűek némelyike számára, de a fizika bizony igenis lehet érdekes vagy egyszerűen éppen csak szép. Ha valaki, hát Kovács László, a szombathelyi Berzsenyi Dániel főiskola tudományos rektorhelyettese ezt biztosan így gondolja, hiszen – mint mondja – élete egyik fő célja, hogy a sokak által száraz törvények halmazának tartott tárgyat élményt adóan taníthassák diákjaiknak. Éppen ez az elhivatottság vette rá a professzort, hogy főiskolai munkája mellett kutatni kezdje nagy magyar tudósaink munkásságát, s megírja eddig hat világhírű polihisztorunk életrajzát. Mint meséli, korábban az adatgyűjtések során mindig minden gördülékenyen ment, Gábor Dénes kapcsán azonban mindenhol csak falakba ütközött.
Az évek során saját költségen tett utazásokat Londonba, ahol Gábor Dénes hosszú éveken át élt, s ahol 1979-ben meghalt. Levelek tömkelegét váltotta számos intézmény, kutatóközpont illetékeseivel, felkeresett sok kollégát, akik kapcsolatba kerülhettek a fizikussal, s végül a brit főváros egyik elővárosi temetőjében Kovács László rátalált arra, amit keresett. Bármily furcsa ugyanis, de a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért 1971-ben fizikai Nobel-díjjal kitüntetett Gábor Dénes nyughelye mindeddig teljesen ismeretlen volt. A tudósnak – rokonok híján – senki sem állított emlékművet, sőt, még egy parányi tábla sem jelezte, hogy hamvait hol szórták szét.
Most viszont a professzor lassan végre pontot tehet az igen hosszúra nyúlt küldetése végére, így hát hatalmas lelkesedéssel mesél felfedezéséről. Mint mondja, egyik útja a londoni Imperial College-ba vezetett, ahol Gábor Dénes 1949-től egészen időskoráig tanított. Az intézmény könyvtárának igazgatója, Czigány Magda (lám, magyarok ma is mindenhol akadnak) a fizikus születésének századik évfordulóján, két évvel ezelőtt még azzal nyugtatgatta a rektorhelyettest, hogy foglalkozzon inkább egyszerűen az életművel. Kovács László azonban nem hallgatott az intelemre.
Az idős Gábor Dénes mindennapjairól s utolsó útjáról azonban senki sem tudott részletekkel szolgálni. Végül Sárközy Mátyás, a BBC tudósítója – aki korábban már maga is beszámolt a tudós utóéletének viszontagságairól – Zollman Péterhez, a fizikus egykori tanítványához irányította a lelkes professzort. Az egykori diák bizonyult végül nyomravezetőnek, hiszen ő ott volt mentora temetésén, s bár a negyedszázada történt szertartás pontos részleteire már nem emlékezett, azt el tudta mondani, hogy arra egy elővárosi temetőben került sor. Némi további tájékozódás után így jutott el a professzor a Putney Vale temetőhöz, ahol – mint kiderült – Gábor Dénes földi maradványait elhelyezték. A régi temetési jegyzőkönyveket nézve Kovács László azonban már-már kezdte azt hinni, kutatása újabb falba ütközött. A tudós nevét ugyanis sehol sem találta, mígnem eszébe jutottak a most kilencvenöt éves Allibone professzor szavai, aki egykor először adott állást a fizikusnak, s korábban mesélt arról, hogy magyar kollégájának maradványait elhamvasztották. „Amikor ez eszembe jutott, kértem a temetőben, nézzék meg a másik könyvben is. Akkor már mosolyogva hozták ki a könyvet, s mondták, hogy megvan, megvan! És hát óriási öröm volt” – emlékszik vissza a nagy megkönnyebbülés pillanataira Kovács László. Mint kiderült, helyi szokás szerint a hamvakat kereszt alakban szórják szét a temetőben, majd az erre a célra kialakított falon emléktáblát állítanak. Gábor Dénesnek azonban nem voltak hozzátartozói, s valahogy úgy alakult, hogy senki sem tartotta fontosnak, hogy méltó emléket állítson a tudósnak. Ian Robson atya a kensingtoni St. Mary Abbots-templomban még megtartotta a gyászmisét, de később mindenki megfeledkezett a tudósról. Nem kapott emléktáblát sem a temetőben, sem a Vicarage Court 91-es számú házban, ahol élete utolsó éveit töltötte. Pedig Robson atya úgy emlékezett vissza az agyvérzése miatt korlátozott, de elméjében teljesen ép, idős Gábor Dénesre, hogy „egy rendkívül kedves és értelmes öregúr” volt. Mint Kovács László megtudta, sokan mégis haragudtak rá. Volt idő, amikor – mint „ellenséges” ország szülöttét – be sem engedték bizonyos kutatóközpontokba, mivel azonban tudására szükség volt, véleményét mégis rendre kikérték. Idősebb korában társadalomelméleti, közgazdasági elmélkedéseiért érte számos kritika, hiszen Gábor Dénes már három évtizeddel ezelőtt a fenntartható fejlődés mellett, így a felesleges pazarlás és túlzott iparosodás ellen emelte fel szavát. S akkor ezek a kijelentések még korántsem voltak olyan divatosak, mint manapság. Bár a közismert tudós pontosan huszonöt évvel ezelőtt, február 9-én halt meg, a The Times mégis csak november 16-án egy – a kimaradt nekrológok pótlásául megjelentetett – mellékletében közölt megemlékező szöveget.
„Nagyon érdekes, hogy azon a helyen, ahol a hamvakat szétszórták, és ahova kellett volna tenni a gránittáblát, ott épp üres hely van, úgyhogy most arra a helyre kerülhet, ahová eredetileg kellett volna”– mondja Kovács László. A professzor így most saját pénzén rendelte meg az emlékművet, melyet a tudós halálának évfordulója alkalmából a közeljövőben ünnepélyes körülmények között fognak felavatni. Rajta részben magyar felirat fog állni: In memoriam Gábor Dénes Nobel-díjas fizikus, 1900 Budapest–1979 London.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
