Én nem tudom...

Én nem tudom, közkeletű-e az a mondás, miszerint úriember biztosra nem fogad. Az úriember kifejezést természetesen nem dzsentroid szellemben használom, inkább az angol gentleman szó értelmében. Viszont arra, aki a biztos ellen fogad, nincs méltató, csak pejoratív kifejezésünk. De mi a biztos? Kivel ne történt volna meg életében, hogy a fejét tette volna rá, s a dolog mégsem úgy volt. A szoci szavazók például a fejüket tették volna rá, döntésük hasznos és helyes (persze a Fidesz-szavazók is), ám mostanában kezd kiderülni, hogy a törpe többség enyhén melléfogott. Van egy olyan gyanúm, hogy a biztosra nem fogadok csak amolyan szóvirág, ami bizonytalanságot leplez. Például van-e valaki, aki ha biztosan tudná, melyik lesz az öt szám, nem játszaná meg a lottón. De nem a szerencséről akarok beszélni, hanem az emberi elme és emlékezet esendőségéről, mármint arról, hogy néha biztosra vett dolgokról kiderül, hogy egészen másként vannak.
Kiinduló helyzetként fogadjuk el, hogy mindenki tévedhet, ki ritkábban, ki gyakrabban. Az újságíró tévedése hamar kiderül, mivel néhány százezer olvasó között mindig van, aki jobban tudja, s veszi magának a fáradságot, hogy rápirítson a tévedezőre. A minap egy más irányú eszmefuttatás bevezetőjében felidéztem azt a híres mondatot, amely a vesszők és pontok megfelelő elhelyezésével teljesen ellentétes értelemmel felruházható: a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem. Erről a mondatról azt állítottam, hogy Katona József Bánk bánjából származik. Egy nyájas olvasó e-mailben rám pirított, hogy amikor kutyájának felolvasta ezt az írást (Natasa iránti tiszteletből), az nyüszíteni kezdett, és a hátán felállt a szőr, mert a mondat nem a Bánk bánból van, továbbá ama hivatkozásom, miszerint Söjtörön jobboldali tényezők tojást dobáltak, téves. Bár tévedni emberi dolog, nekem mégis fájt a szőrét meresztő kutya, s kissé az is, hogy észrevételeit az illető úr betekintésre a Magyar Fórumnak is elküldte, nyilván a hamis tojás miatt. Az sem vigasztalt meg, hogy a falra hányt tojásról bizonyíték van a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesének birtokában, hiszen nem csak az ezzel kapcsolatos állításom minősíttetett tévesnek. Felhívtam hát a különleges tudakozót, amely szolgálatnál roppant művelt urak és hölgyek tartanak ügyeletet. Idéztem az ominózus mondatot, amire telefonpartnerem azonnal rávágta: Katona: Bánk bán. Biztos? – kérdeztem. Mérget vehet rá. Még nem vettem rá mérget, idő híján a Bánk bánt sem lapoztam végig, de félő, hogy esetleg mégsem tévedtem, s a kutya „hasztalan vonít”. (József Attila, ha jól tudom.)
Ámde, rövid idővel később, úgymond, a Prédikátor könyvéből idéztem egy mondást: „Aki erőszakkal keresi igazát, olyan, mint a herélt, aki a szűz lányt meg akarja erőszakolni.” A megjelenés után kaptam egy telefonhívást, miszerint ez a mondat nem szerepel a Prédikátor könyvében, s a Bibliában sem, ez legfeljebb valamiféle Talmud-származék lehet. Ekkor felajánlottam a telefonáló úrnak: bármiben lefogadom, hogy ezek a sorok a Bibliában szerepelnek. Ő közölte: biztosra nem fogad, de ha netán mégis fellelném a mondást a Szentírásban, értesítsem őt.
Két évvel ezelőtt a Bölcsesség könyvéből, a Példabeszédekből és a Prédikátorból kiírtam 53 olyan mondást, amiről úgy véltem, hogy korunk egyes jelenségeire is vonatkoztatható. A 41–53. idézet előtt a Prédikátor-utalás szerepel a jegyzeteimben, így biztos voltam abban, hogy nem tévedek, az idézet onnan való. Az ötvenharmadik idézetként találtam meg a papíromon, s nem azzal a tollal írtam, amivel a többit. Summa summarum: nem találtam a mondatot a Prédikátorban, a példabeszédek között, s a Bölcsesség könyvében sem. Az előtte lévő idézet még megvolt, ez az utolsó nem. Arcom szégyenpírban égett, több órán át, míg végül Sirák 20/4. alatt megtaláltam az idézetet. Azonnal felhívtam a telefonáló urat, akiről kiderült, hogy evangélikus hittantanár, én pedig, bár szintén evangélikus vagyok, a katolikus Bibliát használtam. Tévedtem tehát, amikor a Prédikátorra hivatkoztam, de abban nem, hogy a Biblia tartalmazza ezt a szöveget.
Hogy tévedek-e, ha számomra mindegy, protestáns vagy katolikus írásból idézek, én nem tudom…