Szimbólumok sorozatára épített ceremónia keretében iktatták be hivatalába Grúzia új elnökét, a „rózsák forradalmának” hősét, a 36 éves Mihail Szaakasvilit. Sokak szerint már az eskütétel dátumának kiválasztása – a megdöntött Eduard Sevardnadze születésnapja – sem volt véletlen, mint ahogy annak is üzenetértéke van, hogy az ország újjászületését ígérő Szaakasvili szombaton II. Ilia pátriárka kíséretében ellátogatott a gelati kolostorközpontba, hogy ott esküt tegyen a grúziai reneszánszot megalapozó, az „építő” történelmi jelzővel illetett Dávid király sírjánál. Sokatmondó az is, hogy a régi és új nemzeti jelképekre felfűzött ünnepségen – népképviseletbe öltözött gyerekek egy szál rózsával várták a nemzeti lobogót személyesen felvonó Szaakasvilit – a legnagyobb érdeklődés a külföldi vendégek sorában megjelenő Colin Powell amerikai és Igor Ivanov orosz külügyminisztert kísérte.
A beiktatási ceremónia részletei is hűen igazolják egyfelől az új elnök nemzeti elkötelezettségét, ugyanakkor a külsőségekben is megmutatkozó, sokat emlegetett populizmusát. Mindezek a jól érezhető amerikai segítség mellett vitathatatlanul hozzájárultak Szaakasvili csillagának felemelkedéséhez, mint ahogy a politikai kérdésekben megmutatkozó imponáló határozottsága is. Különösen az országot elöntő korrupció elleni fellépése volt népszerű az átlagemberek körében. A „rózsák forradalmát” egy személyben privatizáló, így szovjet időket idéző fölénnyel megválasztott politikus jól használta a píáreszközöket is imázsa formálásában, így nyugatos elkötelezettségét igazolandó, tudatosan épített arra, hogy az Egyesült Államokban tanult vagy holland a felesége. Megfigyelők azonban megjegyzik, hogy elnökként a sikerekhez Szaakasvilinek a határozottság mellett szüksége lesz némi, eddig tőle nem nagyon látott kompromisszumkészségre is.
Grúzia új elnöke nincs irigylésre méltó helyzetben. Rögtön ott van számára az államiság helyreállításának évtizede megoldatlan kérdése. A központi hatalom fennhatósága ugyanis némi túlzással alig terjed túl Tbiliszin és környékén. Abháziában a grúz vereséggel végződött polgárháború után orosz békefenntartók állomásoznak, s Szuhumi katonai ereje továbbra is óvatosságra kell hogy intse Szaakasvilit. Számára e relációban már az is siker lenne, ha a FÁK más államainak katonáit is a nemzetközi erők soraiban láthatná. Erőfeszítéseit az új hatalom így érezhetően Adzsária megregulázására összpontosítja. Tbiliszi a mindenható adzsár elnök, Aszlan Abasidze hatalmának belső bomlasztásával próbálkozik, amelyre bevetette a Kmara (Elég volt!) diákmozgalom Sevardnadze megdöntésében is részt vett aktivistáit, s megalakította a Mi Adzsáriánk ellenpártot. Abasidze erre letartóztatásokkal és hívei felfegyverzésével válaszolt, s Moszkvába utazott. Adzsária megtörése megkönnyítené a Dél-Oszétia feletti ellenőrzés visszaszerzését is Szaakasvili számára, ám ehhez még minden bizonnyal lesz egy-két szava Oroszországnak is. Embert próbáló feladatot jelent a gazdasági helyzet legalább minimális normalizálása is, ugyanis itt nem csupán a mindent átszövő korrupcióról van szó. A néhány tucat dollárnyi hivatalos átlagjövedelemből élő többség számára legsürgetőbb a tél átvészelése, az áramszolgáltatás biztosítása. Ehhez képest nagyon távolinak tűnik a klánok háttérbe szorítása, átfogó reformstratégia megteremtése. A jelenlegi állapotokat jól illusztrálja, hogy a beiktatási ceremóniára fordított, egy ország büdzséjében nem túl jelentős 100 ezer dollár is milyen társadalmi viharokat kavart. Áttörésre tehát belátható időn belül aligha lehet számítani, hiszen a privatizáció kilátásba helyezett felülvizsgálata inkább píárlépés, semmint lényegi változás. A helyzetet bonyolítja, hogy a győztesek soraiban már jól kivehetők a repedések, amely problémát csak időlegesen oldotta meg a vezető pozíciók egymás közti leosztása. Mindezt tetézi, hogy a kis Grúzia belső stabilitása sok tekintetben függ a térség feletti befolyásért egyre nyíltabban versenyt futó nagyhatalmaktól, elsősorban az Egyesült Államoktól és Oroszországtól. E faktor fontosságát csak aláhúzza az a tény, hogy a Fehér Ház és a Kreml is milyen kiemelt figyelemmel kísérte a tegnapi beiktatást.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
