Grúzián a Fehér Ház és a Kreml szeme

Mihail Szaakasvili, Grúzia új elnöke tegnap Tbilisziben letette a hivatali esküt. Az ünnepi aktusra a parlament épülete előtt került sor, ahol a 36 éves politikus két hónappal ezelőtt maga vezette a tüntető tömeget, megbuktatva a korruptnak tartott Eduard Sevardnadze államfőt. Az eskütétel utáni első hivatali ténykedéseként Szaakasvili aláírta azt a törvényt, amelynek értelmében a korábbi ellenzéki mozgalom piros kereszttel négy részre osztott fehér lobogója lett Grúzia új nemzeti zászlója.

2004. 01. 26. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szimbólumok sorozatára épített ceremónia keretében iktatták be hivatalába Grúzia új elnökét, a „rózsák forradalmának” hősét, a 36 éves Mihail Szaakasvilit. Sokak szerint már az eskütétel dátumának kiválasztása – a megdöntött Eduard Sevardnadze születésnapja – sem volt véletlen, mint ahogy annak is üzenetértéke van, hogy az ország újjászületését ígérő Szaakasvili szombaton II. Ilia pátriárka kíséretében ellátogatott a gelati kolostorközpontba, hogy ott esküt tegyen a grúziai reneszánszot megalapozó, az „építő” történelmi jelzővel illetett Dávid király sírjánál. Sokatmondó az is, hogy a régi és új nemzeti jelképekre felfűzött ünnepségen – népképviseletbe öltözött gyerekek egy szál rózsával várták a nemzeti lobogót személyesen felvonó Szaakasvilit – a legnagyobb érdeklődés a külföldi vendégek sorában megjelenő Colin Powell amerikai és Igor Ivanov orosz külügyminisztert kísérte.
A beiktatási ceremónia részletei is hűen igazolják egyfelől az új elnök nemzeti elkötelezettségét, ugyanakkor a külsőségekben is megmutatkozó, sokat emlegetett populizmusát. Mindezek a jól érezhető amerikai segítség mellett vitathatatlanul hozzájárultak Szaakasvili csillagának felemelkedéséhez, mint ahogy a politikai kérdésekben megmutatkozó imponáló határozottsága is. Különösen az országot elöntő korrupció elleni fellépése volt népszerű az átlagemberek körében. A „rózsák forradalmát” egy személyben privatizáló, így szovjet időket idéző fölénnyel megválasztott politikus jól használta a píáreszközöket is imázsa formálásában, így nyugatos elkötelezettségét igazolandó, tudatosan épített arra, hogy az Egyesült Államokban tanult vagy holland a felesége. Megfigyelők azonban megjegyzik, hogy elnökként a sikerekhez Szaakasvilinek a határozottság mellett szüksége lesz némi, eddig tőle nem nagyon látott kompromisszumkészségre is.
Grúzia új elnöke nincs irigylésre méltó helyzetben. Rögtön ott van számára az államiság helyreállításának évtizede megoldatlan kérdése. A központi hatalom fennhatósága ugyanis némi túlzással alig terjed túl Tbiliszin és környékén. Abháziában a grúz vereséggel végződött polgárháború után orosz békefenntartók állomásoznak, s Szuhumi katonai ereje továbbra is óvatosságra kell hogy intse Szaakasvilit. Számára e relációban már az is siker lenne, ha a FÁK más államainak katonáit is a nemzetközi erők soraiban láthatná. Erőfeszítéseit az új hatalom így érezhetően Adzsária megregulázására összpontosítja. Tbiliszi a mindenható adzsár elnök, Aszlan Abasidze hatalmának belső bomlasztásával próbálkozik, amelyre bevetette a Kmara (Elég volt!) diákmozgalom Sevardnadze megdöntésében is részt vett aktivistáit, s megalakította a Mi Adzsáriánk ellenpártot. Abasidze erre letartóztatásokkal és hívei felfegyverzésével válaszolt, s Moszkvába utazott. Adzsária megtörése megkönnyítené a Dél-Oszétia feletti ellenőrzés visszaszerzését is Szaakasvili számára, ám ehhez még minden bizonnyal lesz egy-két szava Oroszországnak is. Embert próbáló feladatot jelent a gazdasági helyzet legalább minimális normalizálása is, ugyanis itt nem csupán a mindent átszövő korrupcióról van szó. A néhány tucat dollárnyi hivatalos átlagjövedelemből élő többség számára legsürgetőbb a tél átvészelése, az áramszolgáltatás biztosítása. Ehhez képest nagyon távolinak tűnik a klánok háttérbe szorítása, átfogó reformstratégia megteremtése. A jelenlegi állapotokat jól illusztrálja, hogy a beiktatási ceremóniára fordított, egy ország büdzséjében nem túl jelentős 100 ezer dollár is milyen társadalmi viharokat kavart. Áttörésre tehát belátható időn belül aligha lehet számítani, hiszen a privatizáció kilátásba helyezett felülvizsgálata inkább píárlépés, semmint lényegi változás. A helyzetet bonyolítja, hogy a győztesek soraiban már jól kivehetők a repedések, amely problémát csak időlegesen oldotta meg a vezető pozíciók egymás közti leosztása. Mindezt tetézi, hogy a kis Grúzia belső stabilitása sok tekintetben függ a térség feletti befolyásért egyre nyíltabban versenyt futó nagyhatalmaktól, elsősorban az Egyesült Államoktól és Oroszországtól. E faktor fontosságát csak aláhúzza az a tény, hogy a Fehér Ház és a Kreml is milyen kiemelt figyelemmel kísérte a tegnapi beiktatást.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.