A Szépvölgyi úti Bláthy Ottó iskolába azonnal bejutott a gyerek, örültünk is, mert az informatika nagyon érdekli – mondja az édesapa. – Az iskolaigazgatónak azonnal elmondtuk fiunk betegségét, mert évekkel ezelőtt eldöntöttük: László és a többi gyerek érdekében az iskolában nem titkoljuk el, hogy ne kelljen attól rettegnie, egyszer véletlenül kiderül. Volt osztálytársai, tanítói az új iskolában is bármikor felbukkanhatnak. Hazugságban nem nevelhetjük, és nagyobb a veszély, ha hallgatunk róla. Ha például elesik a lépcsőn, és beveri az orrát, a segítségére siető osztálytársának ne kelljen azt mondania: ne nyúlj hozzám, mert HIV-pozitív vagyok. Azt akarjuk, hogy ugyanúgy tanulhasson, mint a többiek. Miért is húzná meg magát? Azért, mert tíz-egynéhány évvel ezelőtt megfertőzték?
Egyszóval mentünk az iskola igazgatójához, hogy ez meg ez a helyzet, de itt az orvosi igazolás, hogy a fiunk járhat gyerekközösségbe, a vírusszám olyan alacsony a vérében, hogy gyakorlatilag nem fertőz. A gyerek kezelőorvosa ezt személyesen is szívesen elmondja a szülőknek, tanároknak, hogy ne féljenek. Régi iskolájának igazgatója, tanító nénije, sőt a volt osztálytársak szülei is vállalták, hogy az új iskolában elmesélik, miként fogadták be a fiamat, milyen óvintézkedéseket tettek.
Az új iskola igazgatója azonban kategorikusan elutasított azzal, hogy a fiunk komoly veszélyt jelent a tanulókra és az oktatókra, és minden gyereket elvinnének az iskolából – talán még be is kellene zárniuk –, ha kiderülne, hogy Laci is odajár. Tettünk még egy próbát, akkor az oktatási jogok biztosa és a professzor úr is elkísért az igazgatóhoz. Hiába – tárja szét a kezét az apa. – A gyermek nem teheti be a lábát az iskolába. Már magántanuló sem lehet, pedig korábban nappali tagozatra felvették. Azóta csak hetente egyszer jár közösségbe. Mindannyian dolgozunk, a nővére is, ezért ő is munkába állt. Ötkor kel, és felnőttek között tölti az idejét, mert az még mindig jobb, mintha egész nap egyedül lenne otthon. Nincs osztály, amely befogadná és szóba állna vele, így motiváció sincs, hogy tanuljon. Mindenféle hivatalban megfordultunk már, de azt még mindig nem sikerült kiderítenünk, vajon melyik az, ahol valóban segítenek. Sokfelé és sokan nyilatkoztak rólunk, de László ügye nem jutott előre. Iskolába nem mehet, pedig joga lenne hozzá. Vajon ki tehet arról, ha a felnőttek gondatlanságából tönkremegy a gyerek élete?
Bánhegyi Dénes osztályvezető főorvos, László kezelőorvosa szerint a bizonytalanság mindenkit megijeszt, a családot és a pedagógusokat is. – Orvosként megtanultam, hogy ne ítélkezzem. Megértem az igazgató félelmét, annak ellenére, hogy biztosan tudom: nincs igaza, mert a fertőzés valószínűsége nulla. Azt is tudom, hogy hatalmi szóval, határozatokkal nem lehet megoldani a helyzetet. Egy közösséget nagyon nehéz arra kényszeríteni, hogy befogadjon egy olyan embert, akitől retteg. Emiatt egyetlen igazgatót sem szabadna meghurcolni, akár helyes, akár helytelen döntést hozott, mert a felelősség mindanynyiunké, nem csak az iskoláké vagy a szülőké. Úgy vélem, most nem a törvény betűit kellene boncolgatni, hanem mihamarabb megoldani Lacika dolgát – mondja Bánhegyi doktor.
Többtucatnyi HIV-fertőzött vagy hepatitiszes gyermek végezte már el a középiskolát, sőt az egyetemet is úgy, hogy a többiek sohasem tudták meg: fertőzöttek. Átmeneti megoldás lehetne, ha magántanulóként vennék fel valamelyik iskolába. Az önkormányzatnak talán összesen egy-két millió forintjába kerülne, hogy számítógépet szerezzen neki, és olyan szaktanárokra bízza, akik hajlandók foglalkozni vele. Mert egy 14 éves gyereknek kell a segítség, nem képes egyedül felkészülni. És ekkor már szakkörökre, korrepetálásra is járhatna, néhány hónap múlva megszoknák a tanárok, a közösség, és akár nappali tagozatra is átkerülhetne, hogy úgy élhessen, mint a vele egykorúak.
De addig – annak ellenére, hogy semmi baj nem származik abból, ha gyerekközösségbe jár – László kirekesztettként él, miközben volt osztálytársai új iskolákba, új közösségekbe kerültek. A fiút pedig csak sodorják az események, és ki tudja, ő mit szeretne? Addig is mesterségesen készítenek elő neki egy szerencsétlen felnőttkort.
– Szó sincs kirekesztésről, csupán arról, hogy két, egymásnak ellentmondó rendeletet nem lehet egy időben betartani – érvel Solymár László, iskolaigazgató. – Törvény szerint minden gyereknek, így Lászlónak is joga van iskolába járni. Igazgatóként viszont az a feladatom, hogy egészséges környezetet biztosítsak az iskola dolgozóinak és tanulóinak. László esetében azonban fennáll a fertőzés veszélye, mert műszaki iskola vagyunk, itt a gyakorlati órán akár egy fúrógép is megsebesítheti. A HIV-fertőzött fertőzőképes személy, így nem engedhetem a többiek közé. Én nem alkotom, csupán alkalmazoma törvényt, s a hatályos jogszabály szerint jártam el. Arra senki nem gondol, hogy mi történik akkor, ha befogadom az iskolába, de megsérül és megfertőz valakit? A döntés és a felelősség egyaránt az enyém. Akkor már hiába mondom, hogy kérem, azért vettem fel a gyereket az iskolába, mert ilyen és ilyen állásfoglalás, javaslat született az ügyben. Ha pedig nem jó a szabályozás, akkor meg kell változtatni. De ez már nem az én feladatom.
Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke: – A diszlexiás, mozgássérült vagy vak gyermekeket ugyanolyan nehezen fogadják be az új iskolába, mint a HIV-fertőzött fiút. Mozgássérülteknél, vakoknál az ok általában egyszerű: csupán az intézmények 90 százaléka akadálymentesített. Hasonló bajban vannak azok a tanulók is, akik nem fertőző, de jól látható bőrelváltozásban szenvednek. A tilalom ellenére a megkülönböztetés mindenütt erősen él, akkor is, ha a jelentkezési lapokon nem jelölhetik meg, hogy kiket nem látnak szívesen egy adott intézményben. A szülőkben és az oktatókban erős az ellenállás minden szokatlan iránt. Talán jól jönne egy olyan rendelkezés, amely tisztázná: mely betegségekkel milyen szakmákat tanulhatnak a gyerekek, és melyek azok, amelyekhez különleges védelem, speciális körülmények szükségesek. Kellene egy lista arról is, hogy adott betegségekkel a gyermekek mely iskolákba mehetnek és melyekbe nem. Törvény szerint a felvételről az iskola igazgatója határoz, de döntését utólag már nem másíthatja meg. A fenntartó felelőssége és költsége az, hogy a gyerek magántanulóként is a megfelelő oktatást kapja.
Előbb a szülők, majd az iskola igazgatója is az oktatási ombudsmanhoz fordult. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosának jelentése szerint az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ HIV/AIDS-re szakosodott szerve több ízben is hangsúlyozta, hogy hátrányos megkülönböztetés nélküli oktatás illeti meg a HIV-pozitív gyermekeket és fiatalokat. Ezek a gyerekek óvodába is járhatnak, jóllehet itt sűrűbben fordulhatnak elő kisebb balesetek, mint egy – akár gyakorlati képzést is folytató műszaki – középiskolában. A nemzetközi szervek javaslata szerint egyrészt be kell tartani az alapvető higiéniai és magatartásbeli szabályokat. Ezek révén a fertőzés kivédhető, mert a HIV nem puszta érintés vagy egy légtérben való tartózkodás útján terjed. Másrészt pedig, ha egy tanulóról környezete tudja, hogy HIV-fertőzött, akkor az érintetteket alaposan tájékoztatni kell a betegségről, terjedési módjairól és a megelőzés szabályairól.
Az oktatási jogok miniszteri biztosa szerint Lászlót nem lehet kizárni az iskolából.
origo.hu
Kábítószer-kereskedőket fogtak a rendőrök a Havanna-lakótelepen
