Hűségnyilatkozat a szomszédból

A Kovács László vezette magyar külügynek váratlanul erős konkurenciája támadt az Amerikának való feltétlen behódolásban. Az óév utolsó napjaiban ugyanis keleti szomszédunk miniszterelnöki szinten tette le a nagyesküt egy chicagói lapnak írt vezércikkben. A Chicago Sun Timesban megjelent írás igen emlékeztet azokra az időkre, amikor még moszkvai lapokban jelentek meg hasonló hűségnyilatkozatok a kelet-európai pártvezetők tollából.
A nagy példányszámú konzervatív napilapban megjelent írás újabban szívesen közöl külföldi kormányoktól Amerika-barát álláspontot. Ezt használta ki a baloldali kormányt vezető Adrian Nastase, aki a sokatmondó Románia az Egyesült Államok büszke partnere az új Európában címet adta írásának.
Azt, hogy miért tette mindezt, csak találgatni lehet. A megoldáshoz legközelebb az üzleti megfontolások állhatnak: „Az amerikai kormány arról értesített minket, új katonai támaszpontoknak keresne helyet, esetleg a Németországi amerikai csapatokat is átköltöztetnék. Románia lenne az ideális hely számukra” – áll a cikkben, amelyben kifejti: „NATO-tagként 2004-ben lelkesen készülünk az Egyesült Államokkal együtt első vonalbeli országnak lenni, a többi kelet-európai új tagállammal egyetemben, akikkel nemrég szabadultunk a kommunizmustól.” A cél világos: „komoly Amerika-barát erőt kívánunk létrehozni az új Európában”.
Románia különben mindent megtesz azért, hogy minél nagyobb szeletet hasítson ki az iraki újjáépítési tortából és az amerikai hadügyi költségvetésből. Az amerikai hadsereg átszervezése ugyanis nyolcvanezer Németországban állomásozó katonát érint, nekik új helyet keres a védelmi minisztérium. Az újjáépítés kapcsán az ország gesztusokat is tesz, kompenzálást remélve: a jövő évi athéni ötkarikás játékokra készülő iraki válogatottat romániai edzőtáborba hívták. Igaz, nem kerülnek túl sokba, mert az atlétákból, súlyemelőkből, kajak-kenusokból és sportlövőkből álló csapat mindössze tizenegy tagú. Cserébe egy szebeni faipari vállalkozás már megnyert egy tendert az Egyesült Államok kormányánál, így ötmillió darab egy- és kétszemélyes iskolapadot szállíthat Bagdadba. Decebal Ilina, a gazdasági és kereskedelmi minisztérium államtitkára arról is beszélt, hogy országa szívesen szállítana fegyvert az új iraki hadseregnek is, de azt nem említette, hogy korábban Szaddám Huszein is megbecsült vevőjüknek számított.
Visszatérve a miniszterelnöki publicisztikára, Adrian Nastase saját, korábbi nyilatkozatainak is ellentmond, amikor felkarolja a Donald Rumsfeld védelmi miniszter megosztási kísérletét a vén és az új Európáról. Ugyanakkor közvetítői szerepet is vállal: „Segíteni, közvetíteni szeretnénk bizonyos országok nézeteltérései ügyében, például Amerika és Franciaország között.”
Románia minden bevállal Amerika barátsága érdekében: „készen állunk a kemény döntésekre, mint 1991-ben, amikor Szaddám Kuvaitból történő elkergetésre szavaztunk”. A következő mondat olvastán még az egykori Pravda szerkesztői is megnyalták volna mind a tíz ujjukat: „nemzeteink büszkén küzdenek együtt Irakban a szabadságért és a demokráciáért”. Az egér és az elefánt barátságára emlékeztető bratyizásra még rátesz egy lapáttal a román kormányfő, amikor leírja: „Ünnepeljük Szaddám elfogását, mert ez nem csupán egy diktátor végét jelenti, nem csupán az amerikai csapatok nagy győzelme. Ez annak a jele: az iraki nép számára megszületett a lehetőség, hogy saját kezébe vegye sorsát, elindulhat a szabadság, demokrácia és a függetlenség útján.” Az elképesztő mondatok kommentálásától most eltekintünk.
A román miniszterelnök írása azért is meglepő, mert korábban ő volt az a román politikus, aki nem nézte jó szemmel az államelnök, Ion Iliescu feltétlen Amerika-barátságát. Egy esztendeje még így vélekedett az iraki kérdésről: „attól félek, hogy Szaddám megnyeri a háborút, mielőtt elkezdődne. Az Európa és Amerika, valamint az európai országok közötti széthúzás a diktátorok és a terroristák pozícióját erősíti”. Akkor még fontos volt az Európai Unióval kiépítendő jó kapcsolat is, és Románia úgy vélekedett, csakis az ENSZ Biztonsági Tanácsának függvényében döntenek az Irak elleni hadműveletekben való részvételről.
A miniszterelnök pálfordulásának nem volt előzménye otthon elmondott beszédeiben vagy interjúiban. A változás okait firtatva szembetűnő, hogy azután következett be, amikor kiderült: Oroszország már nem szól bele érdemben az iraki kérdés megoldásába, és Bagdadban évekbe telik, míg rendeződhet a helyzet, nem lesz egyik napról a másikra béke. Bányai Péter erdélyi politikai elemző szerint egy korszak lezárult, Romániában már nincs egyetlen politikai erő, sem szándék arra, hogy fékezze az ország amerikai gyarmattá válását.
Nastase motivációi között az elemző szerint az is sokat nyom a latban, hogy a miniszterelnök megijedt. Bush elnök ugyanis aggodalmát fejezte ki, amiért Iliescu nem lehet többé elnök, ezzel azt is jelezve, hogy nem bízik a kormányfőben. Akkoriban Bukarestben elterjedt a hír, hogy Washington esetleg mindenestül ejti Nastasét, és Geoana külügyminiszterből próbál elnököt csinálni. Így születhetett meg az újabb kompromisszum: Nastase feltétel nélkül behódol Amerikának. A Szabad Európa Rádió egyik bukaresti szerkesztője szerint nem csupán a fenyegetés hatott, fizettek is a kormányfőnek. Előlegként megszelídítették a BBC román nyelvű adását, kirúgva a rádió legnépszerűbb, a kormánypárttal igencsak kritikus munkatársát. Romániában a rádiók-tévék többsége ugyanis a PSD ellenőrzése alatt áll, kivéve a két, külföldről fizetett műhelyt, a brit közszolgálati rádiót és a Szabad Európát. A BBC betörése után Washington adott apró ajándékot Nastasénak: bejelentette, hogy megszünteti a SZER román nyelvű adását. A Bush-adminisztráció gesztusa kikapcsolta a román politikusok korrupciós ügyeinek feltárásában jeleskedő médiumokat, így a kormánypártok sokkal nyugodtabban készülhetnek a jövő évi választásokra. Ezentúl Nastasénak sem kell kellemetlen újságírói kérdésekre válaszolnia – korábban számos esetben veszítette el lélekjelenlétét és kezdte sértegetni a neki kényelmetlen kérdéseket feltevő riportereket. Tavaly Romániában tizenhárom újságírót vertek meg, zömük a kormánypárt ügyeiről készült leleplező riportot írni.
A romániai magyarság számára szomorú üzenet a dolgok ilyetén alakulása. Úgy tűnik, Washington megint megtalálja a magyar kisebbség számára legrosszabb megoldást: az egykor Ceausescut ajnározó amerikai hatalom most újra a gyakorlati politikának rendeli alá elveit és megelégszik a román laza demokráciával (democracy lite), nem törődve a belső gondokkal, a kisebbségek jogainak és az alapvető emberi jogok biztosításával sem.
Nastase hajbókolása lépéskényszert eredményezhet a magyar külügyben is: könnyen megeshet, hogy a két ország egymásra licitál majd az amerikai érdek minél tökéletesebb kiszolgálásában. Talán már fogalmazzák a levelet a Bem rakparton: a szövegíróknak csak az archívumba kell lemenniük, hogy egy hetvenes évekbeli Pravdából kicseréljenek néhány főnevet.