Valószínűleg minden jóérzésű ember megdöbben, ha külföldi híradásokban azt olvassa: a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnök „lojális a raszszizmus és az idegengyűlölet megnyilvánulásai iránt”. Márpedig két izraeli orosz nyelvű hírportál ilyen tartalmú tudósítást közölt Mádl Ferenccel kapcsolatban, ráadásul a magyarországi zsidóság egyik vezetőjére hivatkozva.
A Magyar Nemzet közölte a hírt, de kinyomozta azt is, hogy durva hamisítás történt, a hírportálok orosz ajkú olvasóit félrevezették, hamis színben tüntetve fel Magyarországot. Az orosz nyelvű izraeli hírportálok Stefan Bos riportját használták fel, amit Lazarovits Ernővel, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének külügyi vezetőjével készített, csak éppen „megfűszerezték” kissé…
Lapunk feltette a kérdést: vajon kinek az érdekeit szolgálja a Magyarországot lejárató – vélhetően tudatos – hangulatkeltés?
Az újságíró azt gondolná, a manipuláció leleplezésének mindenki csak örül, laptársaink és az ügyben érintettek egyaránt: Stefan Bos, akinek interjúját eltorzították, és Lazarovits Ernő, akinek a súlyos vádakat tulajdonította a két internetes orgánum. Cikkünk megjelenése után néhány nappal aztán kiderült: különös módon nem a hamisítókon, hanem a hamisítást leleplező Magyar Nemzeten próbálják meg elverni port, mindenféle alapot nélkülöző, zavaros vádaskodással, amely arra mindenesetre kiválóan alkalmas, hogy aláássa hitelességünket azok előtt, akik nem olvasták tényfeltáró cikkünket.
A sort a Népszabadság nyitotta meg, majd bekapcsolódott a Népszava és az elektronikus médiumok.
A Népszabadság január 9-i, fővárosi kiadásában Én nem írtam, ő nem mondta címmel közölt tudósítást, amely ugyan Stefan J. Bos kifogásai alapján készült, ám tartalmaz olyan újságírói tényállításokat, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, ám azt a látszatot keltik: a Magyar Nemzet „manipulált”.
A lap azt írta: „ellenőrizetlen hírforrásra hivatkozva közölte a Magyar Nemzet (MN), hogy egy zsidó hitközségi elöljáró rasszizmussal hozta összefüggésbe a köztársasági elnököt”. A lap alább azt is állítja, hogy az MN „tényként kezelte”, hogy Lazarovits Ernő, a Mazsihisz külügyi vezetője azt nyilatkozta egy külföldi tudósítónak, Stefan Bosnak, hogy az államfő „lojális a raszszizmus és az idegengyűlölet megnyilvánulásai iránt”.
Bárki meggyőződhet róla: lapunk január ötödikei számának címlapján egy kis hírben csupán azt közölte, hogy milyen tudósítás található két orosz nyelvű izraeli internetes hírportál honlapján, amelyek Lazarovits Ernőre, a Mazsihisz külügyi vezetőjére hivatkoztak mint hírforrásra. Stefan Bos neve ekkor még szóba sem került, és későbbi írásunkban sem „kezeltük tényként”, hogy Lazarovits – Mádl Ferenc személyével kapcsolatban – rasszista vádakat fogalmazott meg a holland újságírónak. Vagyis az igazság a Népszabadság közlésével éppen ellentétes.
Lapunk másnap kiderítette: a Mazsihisz külügyi vezetője nem nyilatkozott sem a jewish.ru-nak, sem pedig a sem40.ru-nak, kizárólag a Bos nevű újságírónak, akinek csak vezetéknevét ismerte. Elmondása szerint a riporter a BBC magyarországi tudósítója. Lapunkkal ekkor közölte: soha nem mondott olyat, hogy a köztársasági elnök „lojális” a rasszizmussal és az idegengyűlölettel kapcsolatban. E tényállítása már a Magyar Nemzet címlapján félreérthetetlen megfogalmazásban volt olvasható, mint ahogyan az is, hogy a köztársasági elnököt és Magyarországot súlyosan sértő cikkhez az egyik orosz nyelvű hírportál egy másik internetes honlap anyagát használta fel, ám abban nem szerepelnek a dehonesztáló mondatok. Ezért kapta a cikk a Hírfertőzés a neten? címet, ami megerősíti: manipuláció történt. Ám azt – a Népszabadságban megjelent vádaskodással szemben – nem a Magyar Nemzet követte el.
A Látó-tér rovatban található teljes írásban az is olvasható, hogy a felhasznált alapcikk, amit a jewish.ru kérésünkre szerkesztőségünknek megküldött, valóban Stefan Bosra hivatkozik, és a voanews.com honlapjáról származik.
A Népszabadság ennek ellenére azt írja: „Csakhogy kiderült, az interjúalany nem mondott, a hivatkozott cikk szerzője pedig nem írt olyat, amit a lap nekik tulajdonított.” A Népszabadságnak abban igaza van, hogy „kiderült”, de nem az ő cikkükből, hanem éppen a Magyar Nemzet sérelmezett tudósításából. Ám lapunk az égvilágon semmit sem „tulajdonított” sem Lazarovitsnak, sem Bosnak, ez a fentiekből cáfolhatatlanul kiviláglik. Éppen ellenkezőleg: a cikk azt teszi nyilvánvalóvá, hogy egy többmilliós létszámú zsidó közösséget kiszolgáló hírportálra (a www.zsido.com című magyar nyelvű honlapon például külön felhívják a figyelmet erre az orosz nyelvű site-ra) durván eltorzított, megbélyegző tudósítás került: a dehonesztáló szavakat pedig egy magas rangú hazai zsidó vezető szájába adták. Cikkünkből minden átlagos szellemi képességekkel bíró olvasó számára kiviláglik, a történtekért nem Stefan Bos és nem Lazarovits a felelős.
„Stefan J. Bos most manipulációval vádolja a MN-t, és egyúttal helyreigazítást is kér a laptól” – közli a hírt mindenféle kommentár nélkül a Népszabadság, annak ellenére, hogy éppen lapunk tárta fel: a Bos-féle interjút két izraeli orosz nyelvű hírportál meghamisította. Manipulációval értelemszerűen csakis e portálokat lehet vádolni, nem pedig a Magyar Nemzetet, amely a sötét üzelmeket leleplezte. Ezzel alkalmat adtunk arra is, hogy mind Lazarovits Ernő, mind pedig a riporter fellépjen a jó hírüket aláásó praktikák ellen azoknál, akik elkövették azt.
A Népszabadság tudósítása az általunk közölt tények sajátos kezelésén túl igyekszik lélektani dimenziókkal még sötétebbre festeni a Magyar Nemzetről kialakuló képet az olvasókban. Közli azt is: Stefan Bos szerint lapunk „nyomást gyakorolt” Lazarovitsra, hogy olyan internetes honlapokra reagáljon, amelyek „nem feltétlenül szöveghűen” adták vissza az ő tudósítását. Kézenfekvő a kérdés: ugyan miért lenne „nyomásgyakorlásra” szükség ahhoz, hogy valaki megvédje becsületét? De ez a gondolat valamiért nem merül fel a Népszabadság munkatársában. Az pedig egyenesen megdöbbentő, hogy a magyar köztársasági elnököt besározó állításokat tartalmazó hamisítást a felhasznált mű szerzője, vagyis Bos „nem feltétlenül szöveghű” interpretációnak minősítette.
(A tényekről csak annyit: a Magyar Nemzet munkatársa Lazarovits Ernő mobiltelefonszámát Zoltai Gusztávtól, a Mazsihisz ügyvezető igazgatójától kapta meg, aki kifejezetten arra kérte őt, hívja fel Lazarovitsot, akivel már beszéltek az ügyről, és aki mélyen fel van háborodva amiatt, hogy olyan tartalmú nyilatkozatot adtak a szájába, amit életében nem mondott.)
A fentiekben említettekhez képest már tényleg csak apróság, hogy a Népszabadság azt is állítja: „a Magyar Nemzet szerint Bos a magyarországi román közösség elleni támadásokról is beszámolt”. Lapunk egyáltalán nem írt ilyesmit. Azt írtuk:
„A két orosz nyelvű izraeli hírportál hírei szerint viszont Mádl »megvétózta« az idegengyűlölet és rasszizmus megnyilvánulásainak büntethetőségét lehetővé tevő törvényt, amely közvetlenül azután lett elfogadva, hogy a magyarországi zsidó és román (sic!) közösségeket tömeges atrocitások érték” – az idézet a Bos-féle eredeti interjú ellenpontjaként a hamisítás primitívségét nyomatékosítja. Tehát a fent említett izraeli hírportálok számoltak be a román közösség elleni atrocitásokról, amit lapunk valóban idézett, ám nem Bosnak tulajdonítva, éppen ellenkezőleg…
A Népszabadság teret ad Bos azon panaszának is, amely valamiféle homályos rosszindulatot feltételez lapunk részéről, nevezetesen, hogy a „sorok között olvasunk tudósításaiban”. Ez azért különös, mert lapunk semmiféle negatív színezetű megjegyzést nem tett Bosra, a történetben játszott szerepére: munkánkkal többek között neki is szolgálatot tettünk, ahogy Lazarovits Ernőnek, akinek nevével tudtán kívül csúnyán visszaéltek – hírbe hozva az egész országot és a Mazsihiszt is.
Olvasván a Népszabadság megdöbbentő tájékozatlanságról árulkodó tudósítását, csak arra tudtunk gondolni, a szerző anélkül írta meg művét, hogy elolvasta volna a Magyar Nemzet tudósítását, vagy ha mégis, nem értette meg. Ezért még aznap elküldtük írásunkat a szerkesztőségnek, amelyben tételesen felsoroltuk a hamis állításokat, hogy a Népszabadság olvasói is valós képet kaphassanak a történtekről.
Eötvös Pál főszerkesztő azonban elutasította az írás közlését, mondván, lapja korrekt módon járt el a Magyar Nemzet és Stefan Bos közötti polémia interpretálásában. Csakhogy a „polémia” kifejtése során tényként közölt a lap olyan állításokat, amelyek lapunk cikkének tartalmával homlokegyenest ellentétesek. Az már megint csak messzire vezető kérdés, hogy miért érezte úgy Stefan Bos, hogy „polemizálnia” kell lapunkkal, holott szívességet tettünk neki, mint ahogy Lazarovits Ernőnek és a Mazsihisznek is? Hiszen kiderítettük, titokzatos erők miként élnek vissza munkájukkal, nevükkel.
Érdekes, hogy a Népszava hétfői, a témával foglalkozó cikkének írója már érti, hogy cikkünk éppen arra világít rá, hogy Lazarovits Ernő nevével miként éltek vissza. Ők máshol „csúsztatják” ki medréből az igazságot, kormányzati kampánylaphoz méltóan kitágítják a horizontot: A rágalom útja a Magyar Nemzettől a Fideszig és vissza – ez a cikkünkkel foglalkozó írás felcíme, s itt már Pálinkás József, a Fidesz kulturális tagozatának vezetője az igazi célpont, aki azt az egyszerű kérést fogalmazta meg, hogy Lazarovits Ernő kérjen helyreigazítást a két orosz nyelvű internetes portáltól.
Egy hazugság eszkalációja – ez az írás címe. Valami ilyesmi történt, csak egészen másképp.
Stefan Bosról és arról, hogy Magyarországon pontosan mi is kelti fel az érdeklődését, bővebben a következő oldalunkon olvashatnak.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
