Mellékesen

Mellékes fizetés, hálapénz, ingyenes szolgáltatásért juttatott tiszteletdíj – ennyit jelent a görög–latin öszvérszó, a paraszolvencia. Kökény Mihály egészségügy-miniszter kedden hatpontos programot tett közzé a megalázó gyakorlat felszámolása érdekében. Kérdés: miért éppen most lett ügy az ötvenéves gyakorlatból? Egyre többen gondolják úgy, hogy a hálapénz körüli hullámverésnek nincs más célja, mint az orvosok lejáratása.

Hetek óta dúl a halapenz.hu internetes oldal által kirobbantott botrány, amelyen egy fiatalember közzétette, mennyit kell a szülészek zsebébe dugni.
Az események sokatmondóan követik egymást, és ez jó néhány emberben gyanút keltett. Tavaly nyár végén a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Éger István személyében új elnököt választott, akit attól a pillanattól fogva, hogy elfoglalta a székét, folyamatos támadások értek. Legfőképpen amiatt, hogy az új elnök programjának alapeleme volt a kórháztörvény elleni fellépés.
– A vezető kormányzati erő sikeresen „pozicionálta át” a teljes médiát, amely már szinte semmi más aktuális egészségügyi kérdésről nem szól, mint a paraszolvenciáról – mondja Mikola István, az Orbán-kormány egykori egészségügy-minisztere. – Közben pedig bankárok irányításával folyik a lopakodó jogszabályalkotás, hadat üzennek a szolidaritásra épülő 113 éves társadalombiztosításnak, folyik a profitérdekelt kórház-privatizáció előkészítése, valamint új, rafinált finanszírozási szabályokkal a pénzkivonás az egészségügyi rendszerből.
A MOK főtitkára, Gyenes Géza úgy látja, hogy egyértelműen azóta szaporodtak meg az orvosokat lejárató médiamegnyilvánulások, amióta a kamara valóban az orvosok érdekeit képviseli – akár a kormányzattal szemben is. A főtitkár szerint egyértelműen a politika tehet arról, hogy a szocializmus idején kialakult a hálapénz megalázó gyakorlata, mint ahogyan arról is, hogy a rendszerváltozás óta eltelt 14 évben nem született érdemi megoldás ennek a felszámolására. Az orvosok pusztán azt szeretnék, ha a szaktudásukat megfizetnék, ahogyan megfizetik a közgazdászokat, jogászokat. Az 2004. évi költségvetésben viszont 50 százalékkal kevesebb pénzt szánnak gyógyításra, mint 2000-ben.
– Ha nagyon rövid időn belül nem történik gyökeres változás, május elseje után a magyar orvosok Nyugatra szerződnek, és utánpótlás hiányában nem lesz hazai doktor, aki a magyar betegeket meggyógyítsa – teszi hozzá.
A kamarában tavaly lezajlott változások után néhány héttel történt az első olyan esemény, amelyet egyesek már az orvosok elleni kampány részeként értelmeznek.
Szeptember 25-én került nyilvánosságra Lenkovics Barnabás ombudsman jelentése, amelyben így fogalmaz: „az emberek gyakran panaszkodnak, hogy embertelen az ellátás az egészségügyben, hosszú a várakozás”, és mindez ellentétes az emberi méltósághoz való joggal.
December közepén egy kérdőív borzolta fel a kedélyeket, amelyben az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium megbízásából azt kívánták megtudni, mennyire rasszisták az orvosok.
December 16-án aztán az Alkotmánybíróság megsemmisítette a kórházak privatizációját előíró kórháztörvényt.
A karácsony előtti napokban arról szóltak a híradások, hogy a MÁV-kórház sztárszülésze, Herczegh Szabolcs ellen foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt folytat nyomozást a Budapesti Rendőr-főkapitányság. Az történt ugyanis, hogy szeptember közepén az adjunktus egyik páciense szülési fájdalmakkal jelentkezett. Az orvost egy másik sürgős beavatkozáshoz hívták, ezért kolléganőjére bízta a vajúdó asszonyt anélkül, hogy a kórelőzményekről tájékoztatta volna. Az asszony a szülés közben fellépő komplikációk miatt életét vesztette. Ugyanekkor Herczegh Szabolcs egy másik magánbetegének szülés után el kellett távolítani a méhét. Hogy a három hónappal korábban történt két esetből miért éppen karácsony előtt lett újsághír, nem tudni, hiszen a rendőrségi vizsgálat megkezdődött közvetlenül a tragédia után. A MÁV-kórház illetékesei azt sem erősítették meg, igaz-e, hogy az adjunktusnak évi négyszáz, más források szerint évi 450 szülése volt. A doktor ellen vádpontként szerepelt az is, hogy a mindenórás várandósokat ügyeleti napjain úgy vizsgálta meg, hogy meginduljon a szülés. Annak ellenére, hogy a hozzá járó anyukák már hónapok óta rebesgették a világháló fórumain, miszerint a doktor a bábák ősrégi trükkjével él, akkor ez még nem számított hírnek, mint ahogyan az sem, hogy többen állították, Herczegh doktor külön pénzre tart igényt a szülések levezetéséért. Ha figyelembe vesszük az évi négyszáz körüli szülést, csinos summa jöhet ki, így aztán az internetes csevegőfórumokon is felmerült annak lehetősége, hogy esetleg szakmai féltékenység állhat a nagy hírverés mögött. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Herczegh doktornak volt már egy műhibaügye, de akkor a kórház peren kívül megegyezett az oxigénhiánnyal született gyermek szüleivel.
December 30-án a Magyar Televízió Híradója számolt be elsőként arról, hogy az interneten létezik egy oldal, ahol a kismamák részletesen leírják véleményüket az orvosukról, illetve pontosan fel vannak tüntetve a zsebbe csúsztatandó tarifák.
Másnap az előbb említett szülész szegedi névrokona – akiről a halapenz.hu-n úgy vélekedtek, „jó orvos, csak egy kicsit kapkod a császármetszéseknél”, illetve azt is leírták, mennyit illik adni neki hazamenetelkor – feljelentést tett a szegedi rendőrkapitányságon a honlap tartalma miatt. Az egyik kereskedelmi tévének ezt így indokolta: „Olyan dolgokat közöltek ezen a honlapon, amelyek véleményem szerint alkalmasak a becsület csorbítására és a személyiséghez fűződő jogok megsértésére.” Később elismerte, csakugyan annyit kap szülésenként, amennyit az interneten leírtak.
Január 2-án a Népszabadság is átvette a hírt, és ezzel kitört a botrány.
Az ünnepek elmúltával Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos sem tétlenkedett tovább: először aggályosnak minősítette a honlap tartalmát, egy nappal később pedig már jogellenesnek nevezte, amely kimeríti a rágalmazás, becsületsértés és a jó hírnév megsértésének cselekményét.
Megszólalt a honlapot létrehozó fiatalember, Nyirő Balázs is, aki azt nyilatkozta, hogy annak „sorsa erősen függ az adatvédelmi biztostól”. Ekkor azonban már nem volt olvasható az oldal. Előbb a vidéki orvosokra vonatkozó adatok tűntek el, aztán már csak az volt olvasható, hogy a jogi háttér rendezéséig a honlap nem látogatható. Nyirő Balázs egyébként – azzal együtt, hogy a honlap egész adatállományát az adatvédelmi biztos rendelkezésére bocsátotta – mindvégig értetlenül állt az események előtt, ugyanis a halapenz.hu oldal augusztus óta működik, és öt hónapon át senkit sem zavart, ráadásul az internet különféle „te kinél szültél?” típusú topikjaira a halapenz.hu tartalmánál százszor cifrábbakat írtak és írnak a mai napig a kismamák a nőgyógyászaikról.
A halapenz.hu úgy jött létre, hogy Nyirő Balázs és várandós felesége a nyáron szülész szakorvost keresett. A felkért doktor százezer forintért vállalta a szülést, hozzátéve, hogy „a gyereknek piaci ára van”. Amikor erről beszélgettünk, a fiatalember – akinek azóta már háromhetes a kislánya – azt mondta, hogy véleménye szerint a kismamáknak ugyanolyan joguk van mindent megtudni a szülészekről, akikre magukat és gyermeküket bízni fogják, mint ahogyan természetesnek tekinti mindenki azt, ha vásárlás előtt tájékozódunk. A halapenz.hu egyébként a mai napig nem látogatható. Születtek azonban klónjai, de ezek közül egyikhez sincs köze Nyirő Balázsnak, mert „elfogyott a lelkiereje”.
Néhány óra hosszat élt a halapenz.tripod.com, aztán a Magyar Anticenzúra-brigád az eredeti honlap egész tartalmát átmentette a halapenz.cjb.net oldalra, illetve egy Koppányi Lajos nevű magánszemély Ne adjunk több hálapénzt! címmel nemzeti vitafórumot telepített a világhálóra. Ebből egyenesen következik tehát, hogy e percben csak az nem olvasgathatja az orvosok informális tarifáiról szóló oldalakat, aki nem akarja. Nyirő Balázs egyébként továbbra is fenntartja azt az álláspontját, hogy az oldalakon semmiféle védendő adat nem szerepel.
Időközben megszólalt az ügyben a MOK szülész-nőgyógyász szakmai kollégiumának elnöke, dr. Papp Zoltán is, aki szerint kulturálatlan az az ország, ahol egy ilyen honlapot meg lehet csinálni.
Január 8-án, három nappal azután, hogy a halapenz.hu olvashatatlanná vált, Kökény Mihály egészségügy-miniszter is beszállt a ringbe: állásfoglalást kért a legfőbb ügyésztől, később pedig a MOK elnökségétől, ezzel együtt felszólította az adóhatóságot, hogy ellenőrizze azoknak az orvosoknak az adóbevallását, akiknek a tarifái szerepeltek a honlapon.
Az APEH-hel való fenyegetőzés hatalmas felháborodást váltott ki az orvosok körében. A szaktárca vezetője később a sajtóban tagadta, hogy üldözné az orvosokat, mindenesetre az egyik hetilapban megjegyezte azt is, hogy ő a társadalmat képviseli és nem a doktorokat.
A hálapénz a jogszabályok szerint valóban adóköteles jövedelem. Más kérdés, hogy az orvosi hálapénz tekintélyes része – más szakmákban keletkező láthatatlan jövedelmekhez hasonlóan – elkerüli az adózást. Az APEH szóvivője azóta nyilatkozott arról, hogy figyelembe veszik a miniszter javaslatát. Az adóhatóság azt fogja vizsgálni, hogy az orvosok vagyongyarapodása arányban áll-e a bevallott jövedelmükkel, de rendkívüli vizsgálattól nem kell tartania egyetlen doktornak sem.
Kökény Mihály közbelépése ugyanakkor újabb vitakérdést is felvetett: van-e különbség aközött, hogy az orvos előre kéri a pénzt, illetve, hogy elfogadja a kezelést követően zsebébe csúsztatott borítékot? Kökény szerint ugyanis az ellátásért előre kikötött „tarifa” elfogadhatatlan, és ütközik a hatályos büntetőjogi törvényekkel. A MOK január negyediki állásfoglalásában lényegében egyetértett azzal, hogy a kikényszertett hálapénz etikátlan, hozzátéve, hogy a szülészek esetében más a helyzet. Ők ugyanis munkaidőn kívül állnak a szülő nők rendelkezésére. A külön szolgáltatásért pluszpénz illeti meg őket, aminek az összege megállapodás tárgya lehet a két fél között. Egy szülész ezt így foglalta össze: „Senki nem megy éjjel kettőkor dolgozni, ha semmit nem kap érte.”
Dr. Hajnal Ferenc, a MOK Csongrád megyei elnöke egyébként a Web Rádiónak elismerte: a megyében több helyen előfordul, hogy a szülész-nőgyógyászok szerződést kötnek a várandós anyákkal arról, hogy díjazás fejében éjjel-nappal a kismamák rendelkezésére állnak. Hogy erről adnak-e számlát, az más kérdés.
Éger István, a MOK elnöke azt nyilatkozta, hogy jelenleg az egészségügyben az emberi erőforrás az egyetlen, amit nem a piaci viszonyok költségtényezői határoznak meg. Épp ezért szerinte a paraszolvencia tartja működőképesen a rendszert.
Rácz Jenő, a szaktárca egészségügyért felelős politikai államtitkára erre kijelentette: képtelenség azt feltételezni, hogy a 650 milliárdos költségvetésű magyar egészségügyet a 30 milliárdnyi hálapénz tartja működőképesen.
– Az egészségügyi reform reményeink szerint olyan ellátórendszert hoz létre, amelyben a gyógyulni vágyók kiszolgáltatottsága csökken, ahol az orvosok legális úton juthatnak versenyképes fizetéshez, és a hálapénzt végül felváltja a hála legalkalmasabb kifejezése: köszönöm – zárta le a vitát végül Kökény Mihály. A MOK viszont folytatná: azt szeretné, ha a homályban maradt kérdések és az egészségügy feszítő problémáinak tisztázására nemzeti kerekasztalt hívnának össze.
A bökkenő továbbra is az, vajon véletlen-e, hogy pontosan most robbant ki a hálapénzzel kapcsolatos botrány.
Mikola István úgy látja: nem lehet véletlen, hogy az MSZP és annak egészségügyért felelős minisztere éppen most indított hadjáratot a paraszolvencia ellen. Szerinte a kórház-privatizációs törvény kudarca, a háziorvosoknak és védőnőknek kiküldött, hazafias érzéseik, pártszimpátiájuk, vallásosságuk, esetleges rasszista elhajlásaik iránt érdeklődő kérdőív miatti botrány, a 2004. évi költségvetési törvény, amely az ellátások szűkítésében a Bokros-csomagon is túltesz, a gyógyszerárak elszabadulása és nem utolsósorban a gyógyítás színvonalát megőrizni törekvő, a beteg üdvéért határozottan kiálló Magyar Orvosi Kamara működése lehet az oka az orvosokat megfélemlíteni, elnémítani akaró politikának.
Alig valamivel korábban, november 30-án ugyanis még szinte visszhang nélkül maradt az Európai Bizottság jelentése, amely így fogalmaz: „A hálapénz annyira elterjedt, hogy a magyar állampolgárok jelentős része a társadalmi közegben elfogadott kulturális jelenségnek tartja, nem pedig korrupciónak. (…) A feltételezett külön kifizetések és kért adományok esetei az elmúlt három évben növekedtek az egészségügyben.” Ez az a jelentés, amelynek alapján – kifejezetten az orvosok zsebébe dugdosott hálapénz gyakorlata miatt – hazánkat előbbre sorolták a korrupcióval fertőzött országok listáján. Sovány vigasz lehet, hogy valamennyi posztszocialista ország hasonló gyakorlatot folytat.
Az egészségügy-miniszter kedden közzétett hat pontjában az szerepel, hogy ha valaki választott orvossal szeretné kezeltetni magát, azért fizetnie kell majd. Ugyanakkor a tárca egy Dr. Info nevű telefonos szolgáltatás bevezetését tervezi, ahol érdeklődni lehet majd a kórházakról, orvosokról, egészségügyi szolgáltatásokról. Azt persze nem tudni, hogy kik és minek alapján adnak majd felvilágosítást. A Népszabadság január 16-án arról cikkezett – egy Norvégiában dolgozó doktor véleményét idézve –, hogy Magyarországon kétszer annyi asszony hal bele a szülésbe, mint például Lengyelországban és Csehországban. Az idézett orvos a képzés színvonalát is kifogásolta, noha eddig abban mindenki egyetértett, hogy orvosegyetemeink kiválóak, a nálunk végzett szakembereket mindenhol tárt karokkal várják. A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy nálunk irreálisan magas a császármetszések aránya. Hallani olyan hangokat is, hogy ennek oka szintén a hálapénz gyakorlatában keresendő: annak az anyukának, akinek felvágták a hasát, sokkal több hálapénzt illik a borítékba tennie, mint annak, aki csak „elpottyantotta” a gyereket. Hogy mi volna a megoldás? A baloldali napilap internetes fórumán bartospeter néven így fogalmazta meg valaki: „Privatizáció! Privatizáció! Privatizáció!”
Mikola István azonban nem a privatizációban látja a kiutat a jelenlegi helyzetből. Az Orbán-kormány idején hozott jogszabályt említi, amely a szellemi szabadfoglalkozású orvosi jogállást kodifikálta. Ezt az új hatalom megsemmisítette.
– Nyolc–tíz év kellett volna ahhoz – állítja Mikola –, hogy általánossá váljon a szakorvosok munkájának ellenértékét számlán megjelenítő, a betegek által is látható módon, tisztességgel elszámoló gyakorlat. Az adóhatósághoz apelláló, a köztudottan nem milliárdos jövedelmekkel rendelkező orvosok bevallásait kutató miniszteri magatartás viszont méltatlan, megszégyenítő hatású. Végső soron a közbizalmat ássa alá, amely a hatékony gyógyítás alapvető feltétele.
***
A MOK etikai előírásai a paraszolvenciáról

A beteg ember meggyógyítását, életének megmentését, új életek világra segítését kísérő hála kifejezése kényszer nélküli, és szabad elhatározáson alapul.

A hálapénz a beteg vagy hozzátartozója által a kezelést követően, utólag az orvosnak önként adott juttatás.

A hálapénz egyik oka az orvosok megalázóan alacsony fizetése. Mögötte az egészségügyi rendszer működésének zavara áll. Jelenleg a jogszabályok és a társadalmi felfogás bizonyos határok között a hálapénzt eltűri. Gyakran kötődik szakterülethez, pozícióhoz, eszközökhöz és számos szubjektív tényezőhöz. Ez feszültséget tart fenn az orvostársadalomban. A hálapénz megalázó, mert az orvos függetlenségét is veszélyezteti.

Az orvosnak olyan magatartást kell tanúsítania, amely mind a beteget, mind hozzátartozóját arról győzi meg, hogy az orvosilag szükséges ellátás minősége független egyéb juttatásoktól.

Az egészségügyi dolgozók egymás között ne fogadjanak el és ne is adjanak hálapénzt.

A hálapénztől élesen el kell különíteni az előre felajánlott vagy ráutaló magatartással kikényszerített anyagi juttatást, amely már korrupciónak, zsarolásnak minősül.