Kormánytervezet készül arról, hogy miképpen vonhatnák be a civil szervezeteket is az a katasztrófavédelembe. Felkészültségük és gyakorlatuk révén ugyanis a speciális mentőegységek képesek olyan feladatokat is ellátni, amelyekre az állami szervezetek nem, vagy csak részben alkalmasak. Az OKF szerint munkájukhoz állami normatíva, ahhoz pedig jogszabály-módosítás szükséges – tájékoztatta lapunkat Dobson Tibor szóvivő. Magyarországon az OKF ötvenhét, különféle területeken gyakorlatot szerzett, összesen 1300 önkéntessel működő civil szervezetet regisztrált. Ilyenek például a barlangi, a hegyi és a vízi mentők, a kereső- és mentőkutyás csoportok. A tervezet szerint csak azok a szervezetek jelentkezhetnek be, amelyek rendelkeznek az általuk vállalt feladat ellátásához szükséges munka- és szállítási eszközökkel. Tagjaiknak – az egészségügyi és a pszichikai alkalmasság mellett – megfelelő képzettséggel és gyakorlattal kell rendelkezniük. Működésükhöz maguknak kell megteremteniük a pénzügyi feltételeket, ezt normatív támogatások egészítenék ki. Igénybevétel esetén az állam köteles lenne megtéríteni költségeiket. Ezek a szervezetek – bizonyos szabályok betartásával – a magyar hivatalos segítségnyújtás részeként külföldön is részt vehetnének a szerencsétlenségek elhárításában – tette hozzá a szóvivő.
Pavelcze László, a Magyar Speciális Mentők vezetője úgy véli: a törvénytervezet módot ad arra, hogy felmérjék a csapatok felkészültségét, szaktudását, felszereltségét. Jónak tartja, hogy csak az végezhessen ilyen munkát, aki valóban alkalmas rá, hiszen, mint mondta, életek múlnak rajtuk. Nem esik szó azonban arról, hogy a hiányos tudású, felszereltségű csapatoknak bárki is megtiltaná, hogy másokat veszélyeztessenek. Úgy véli, igen hasznos lenne, ha – akár más országokban – nálunk is nemzetközi szabványoknak megfelelő vizsgákra köteleznék a speciális mentőket. A szakember hiányolja azt is, hogy nem vették figyelembe a külföldi, jól bevált mintákat. Németországban például az állam finanszírozza a civilek eszközeit, felszerelését, költségeit. Az ottani mentők sem kérnek fizetést munkájukért. Pavelcze hozzátette: nem tízmilliókat kérnek, hanem csak azt, hogy ha baj van, jó védőruhában be tudjanak ülni a jól felszerelt autóba. Pavelcze beszámolt arról is, hogy 270 tagú csapata január elsejétől 60 fősre csökkent. Az ok: pénzhiány.
Együttműködési szerződés eddig is létezett az állami és a civil szervezetek között, ilyen szempontból sokan nem várnak változást. A lapunk által megkeresett szakemberek közül többen sérelmezik, hogy állami fizetésből élő hivatalnokok alkotnak szabályokat számukra. Az állam nem biztosítja felszerelésüket vagy annak karbantartási költségeit, de azt előírná, hogy a fizetség nélkül végzett munkához a civilek milyen eszközöket használjanak. Nem esik szó a kutatókutyák kiképzési, ellátási, orvosi költségeiről sem, pedig évente akár nyolcvanszor is bevetik őket. Úgy vélik, igen veszélyes munkát végeznek, tárgyalni kellene tehát a kedvezményes nyugdíjkorhatárról is. Olyan biztosító pedig, amely garanciát vállalna rájuk, alig akad. Az igen drága mentőeszközökre kaphatnának áfamentességet, és ingyenessé kellene tenni számukra az oltásokat is. Mások viszont attól tartanak: ha állami normatívát kapnak, oda az alapszabályokban lefektetett önállóságuk.
Manga Mihály, a Budapesti Központi Különleges Mentőszolgálat vezetője igen kétkedően vélekedik a készülő rendeletről. A mentésben tizenhét éve dolgozó szakember tizenöt éve jár egyeztetésekre, de eddig nem volt eredményük – mondta lapunknak. Úgy tűnik, hogy a mindenkori államigazgatás gondosan ügyel arra, hogy létbizonytalanságban tartsa és egymás ellen hangolja ezeket a szervezeteket. A szakmai teljesítmény, a felkészültség és az elvégzett munka pedig kevesebbet nyom a latban, mint a kapcsolatok. A szakember elmondta: ezek a szervezetek igen sok veszéllyel járó, állami feladatokat látnak el, miközben az állam még arra sem hajlandó, hogy a biztosításuk díját állja.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter újabb árulót talált!
