Nincs saját székháza a Magyar Televíziónak, hiszen az egykori tőzsdepalotát eladta, a vételárat pedig a nagy étvágyú intézmény már régen felélte. A Magyar Távirati Iroda Budapest egyik legszebb helyén, a Naphegyen működik, és elégedett az épületével. Bár a Duna Televíziónak lehetne alkalmasabb otthona is, és a Magyar Rádió is kínlódik az elavult, sokat toldozgatott Bródy Sándor utcai épületekben, végeredményben csak a Magyar Televíziónak lenne jó az évek óta készen lévő médiaparkterv, mely a főváros III. kerületébe, a Bojtár utcába költöztetné össze a közszolgálati intézményeket. A telepet az ÁPV Rt. építtette volna fel, cserébe értékesíthette volna a megüresedő értékes ingatlanokat.
Vannak, akik szerint a terrorveszély miatt ma már stratégiailag sem helyes összeköltöztetni a közmédiumokat, Szadai Károly, a Magyar Rádió Rt. kuratóriumának elnöke azonban abban látja a terv legnagyobb hibáját, hogy az nem számol a négy intézmény függetlenségével. Az önálló gazdálkodású részvénytársaságok felett az állam nem rendelkezik, így nem is kényszerítheti azokat semmire. A tulajdonosi jogokat a kuratóriumok gyakorolják, ezek dönthetnek az ingatlanok sorsáról is. Arra a kérdésre, hogy állhat-e lobbiérdek e nagyszabású építkezési terv mögött, az elnök azt felelte: ha akarnánk, bizonyosan találnánk, de egy ilyen grandiózus beruházás minden vállalkozó fantáziáját megmozgatja. A közös telephely egymagában nem is szüntetné meg a párhuzamos tevékenységekből eredő pazarlást, ezeket csak médiatörvény-módosítással kellene és lehetne rendezni. Működtethetne a négy intézmény közös tudósítói hálózatot, internetes portált, hírgyárat. Ez azonban öszszeköltözés nélkül is megoldható lenne.
A médiapark ötlete tehát megbukhat, mert a többség inkább a hátrányait, mint az előnyeit érzi. Az egyetlen érdekelt, a folytonosan a csőd szélén álló közszolgálati televízió egyikük számára sem kívánatos lakótárs, hiszen kétséges, ki tudná-e fizetni a részét a közös számlákból. A rádiósoknak nincsenek jó tapasztalataik: az értékesített közös ingatlanok vételárát a köztévé annak idején szemrebbenés nélkül tette zsebre.
A Magyar Rádió tehát lépett. Szadai Károly úgy véli, némi hálával tartoznak ezért az egyre kevesebb pénzt utaló kormánynak, mivel a nehezedő anyagi helyzetből az előremenekülés hozhatja meg a kiutat. A jelenlegi épületekre évente körülbelül 1,2 milliárd forintot kell költeniük. Ha viszont beköltöznének egy kisebb, korszerű bérleménybe, a lakbéren kívül más kiadásuk nem lenne. Emellett a meglévő épületeket szakértők tanácsai alapján hasznosítanák: bérbe adnák, egy részüket esetleg eladnák. Ez is bevételt jelentene a részvénytársaságnak.
A pályázati kiírás szerint egy tizennyolcezer négyzetméteres új telephelyet keresnek tehát valahol Budapest területén. A rádiósok szívesen látnák székházukat például az épülő millenniumi városközpontban, a Nemzeti Színház szomszédságában, s erre van is esélyük. A pályáztatás jó esetben tavasszal lezárulhat, így két éven belül beköltözhetnének új otthonukba. Az elképzelést pártállástól függetlenül a kilenctagú kuratórium minden tagja támogatja, ami üdítő hír e politikai harcoktól megosztott világban.
A közrádió vezetése ezzel a döntéssel az elmúlt negyven év legnagyobb feladata előtt áll. A kisebb, gazdaságosabb és korszerűbb rádió megteremtéséhez nemcsak a technológiai jövőt kell megterveznie, hanem a műsorszerkezetet is újra kell gondolnia. Azt követően lehet majd döntést hozni arról, mekkora létszámú és milyen összetételű gárdára lesz a jövőben szükség. Szadai szerint a technológiai tervezés évek óta folyik, e téren tehát már jól állnak. Példaként hozta fel a Rádió C-vel kötött szerződésüket, melynek keretében napi hatvanpercnyi műsort vásárolnak a közösségi adótól. Az együttműködést más rádiókkal is meg kell fontolni, hiszen nem kell a közrádiónak minden adást magának készítenie, minden témakört házon belül feldolgoznia. A Rádió C megmutatta, hogy a romákról szóló műsorok készítéséhez jobban értenek, a közrádióban való megszólalás felelőssége pedig komolyabb, megfontoltabb munkára késztette a közösségi adó munkatársait.
Bármekkora is a médiakínálat, a Magyar Rádióban dolgozni akkor is szakmai rang, ha a fizetések alacsonyak, mert az intézmény hosszú évek óta takarékoskodni kényszerül. Ez az ára a kiegyensúlyozott gazdálkodásnak. A menedzsment előtt áll most a feladat, hogy kitalálja a XXI. század magyar közrádióját. A nagytakarítás elkerülhetetlenné vált, ennek során nehéz döntéseket is meg kell hozniuk. Akár olyanokat is, amelyek kivívják egyes hallgatói körök ellenkezését. Vajon elég erős-e az elhatározás?
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
