A vidéken tartózkodó beteg

Ha én Wéber volnék, mindig csak szavaznék. Nem mennék vidékre ilyen munkás napokon, s még lázasan is bevonszolnám magam a Reviczky utcába, hogy az országos médiatestület államtitkári rangú és javadalmazású tagjaként éljek törvény adta szavazati jogommal. Főként akkor, ha épp a Tilos Rádió nagy port felvert ügyében folyik a voksolás, s óvatlan távolmaradásom azt a hamis látszatot keltheti, hogy netán az engem delegáló MDF taktikázik a keresztényirtás amúgy egyértelmű kérdéskörében. Ilyet pedig még elképzelni is szörnyűség.
Wéber János (a továbbiakban: W.) persze szavahihető úriember; meg Hajdu István, az ORTT elnöke is az. Az egyik azt mondta, hogy W. vidéken volt az ominózus időpontban, a másik meg azt, hogy betegszabadságon. Ezt a két szavahihetőséget pedig csak úgy lehet feloldani, ha feltételezzük, hogy W. talányos okból vidéken betegeskedett. (Mindig kevertem a kuratóriumot a szanatóriummal.) Mégpedig annyira maródi volt, hogy a kagylót sem tudta felemelni – máskülönben élhetett volna a telefonos szavazás legitim eszközével, amit a magas testület még Körmendy-Ékes Judit elnöklése idején lehetővé tett.
Nem igazán vagyok járatos az MDF-es humánpolitika útvesztőiben, de annak fényében, hogy W.-t (talán vészes káderhiányból kifolyólag) újra jelölték a nagy tekintélyű grémiumba, talán nem árt felidézni egy-két feledésbe merült epizódot a jelölt gazdag médiahatósági múltjából.
W.-nek nem jelentéktelen része volt például abban, hogy az ORTT elálljon a Magyar ATV-vel szemben fennálló követelésének számottevő hányadától. A csatorna vitatott 130 millió forintnyi adósságot, s az ügyet bíróságra vitte. Az ORTT a tavaly április 15-én kelt belső határozatában megbízta W.-t és Ladvánszky Györgyöt (MSZP), hogy tárgyaljon a műsorszolgáltatóval. A Magyar ATV-t az egyezkedésen Kónya Imre ügyvéd, W. közeli barátja és volt MDNP-s párttársa képviselte. (Ő szokott a Sláger Rádió ügyében is eljárni a médiahatóságnál.) Az álláspontok szédületesen közeledtek. Az ORTT végül október 30-án kelt határozatában lemondott kerek 80 millió forintról, sőt a Magyar ATV-t visszamenőleg (!) közműsor-szolgáltatónak nyilvánította, amely ezáltal mentesült a műsor-szolgáltatási díj fizetése alól. Hiába, a barátság csodákra képes.
Nemrégiben vált közműsor-szolgáltatóvá az Extrém Rádió is, melynek ügyvezetője Fridély László miskolci szocialista önkormányzati képviselő. E rádió frekvenciaszerzését ugyancsak W. szavazata biztosította 2002 szeptemberében, az akkor még jobboldali többségű testületben.
Emlékezetes W.-nek a Zoltai–Lovas-ügyben játszott szerepe is. Zoltai Gusztáv tavaly nyáron levélben azzal fordult az ORTT elnökéhez, hogy a Vasárnapi Újságban felolvasott jegyzete miatt tiltsa el Lovas Istvánt a mikrofon használatától. Noha a jegyzetben sem Zoltai, sem a Mazsihisz neve nem fordult elő, a testület helyt adott a kérésnek, s államigazgatási eljárásban vizsgálta az ügyet, holott magánszemélyek beadványa más esetben a panaszbizottságokhoz kerül. Ám W. azt a meglepő javaslatot terjesztette be az ORTT ülésén, hogy egyazon ügyben egyszerre folyjék Lovas ellen államigazgatási és panaszbizottsági eljárás. (Előre a takarékos államért!) Ezt már a testület többi tagja is sokallta, maradt az államigazgatási eljárás, amiben viszont szabálysértő módon nem adtak módot sem Lovasnak, sem a Magyar Rádiónak arra, hogy kifejtsék érveiket. A kormánypárti sajtó hamarabb megírta a büntetés mértékét (százezer forint), mint ahogy arról Lovast hivatalosan értesítették volna. A fideszes Erdős Zsuzsanna nemleges szavazatát rögzíti a jegyzőkönyv, W. azonban nem szerepel benne. Talán vidéken betegeskedett akkor is?
A Zoltai–Lovas-ügy most a bíróságon van, mivel a Magyar Rádió fellebbezett. Ott legalább meghallgatják a vádlottakat is. Megyesi Gusztávnak a Nap-keltében elhangzott jegyzetét (melynek brutális kifejezéseit Lovas a behelyettesítéses metódussal variálta) viszont azóta se vizsgálja senki: sem W., sem az ORTT; sem államigazgatási eljárásban, sem panaszbizottságilag. Duplán meg még úgy sem…
No de spongyát rá, mondhatják a nagyvonalú MDF-ben: a patkányozós-fasisztázós sms szabadtilosos mintájú beolvasásának ügyében W. – hozzájárulva a tiszta helyzethez – már derekasan szavazott, sőt igenlő szavazatával félremagyarázhatatlanul támogatta Erdős Zsuzsanna fideszes testületi tag határozati javaslatát, hogy mégiscsak irgum-burgum, s a minősített Orbán-gyalázás államigazgatási eljárásért kiált. (A pontosság kedvéért: Orbán Viktor megnyilatkozása egyértelművé tette, hogy az affért nem személyes sérelemnek tekinti. A mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek elve helyett tehát ezúttal az „így járhat mindenki… ” kezdetű, valahonnan igen ismerős nyelvi panel alkalmazandó.)
A helyzet jobban már nem is tisztázódhatott volna. Hajdu elnök meg Ladvánszky György szocialista delegált nem tudta, hogy irgum-burgum-e (vagy patkányt nem láttak még, vagy fasisztát); Tímár János SZDSZ-es küldött meg egyenesen úgy foglalt állást: dehogyis irgum-burgum – sőt, ellenkezőleg! (Civil kurázsi állami apanázzsal?) Tímár és a lapuló szocialisták így nem csupán azt tették egyértelművé, hogy hatósági-médiafelügyeleti tevékenységüket aktuálpolitikai megfontolásoknak rendelik alá, hanem azt is, hogy debilnek tekintik a magyar adófizetőt. Nem ütközik a médiatörvénybe – mondják, s bárki utánanézhet: se fasiszta, se patkány nem szerepel a törvény szövegében. Bár feltűnhetett volna nekik, hogy itt már a sokat szenvedett „vidéki beteg” is gyanút fogott…

---

Hajdu István elnök úrnak
Országos Rádió és Televízió Testület