Tulajdonképpen mit jelent ez a frontáttörés a kisebbségben élő közösségek számára?
– A kisebbségi kérdésekre az Európai Unió egész intézményrendszere mindeddig érzéketlen volt: például a bizottságban nincs olyan részleg, amely a kisebbségek ügyével foglalkozna, és az Európai Parlament is csak kulturális értelemben foglalkozott a kisebbségekkel. Mi, magyarok már a konventben nagyon határozottan felvetettük a kisebbségek kérdését, és olyan javaslatokat tettünk, amelyek strukturálisan alakítanák át az unió intézményrendszerét, úgy, hogy abban a kisebbségek ügye helyet kapjon. Hogy ez eddig kimaradt az unió látóköréből, mindenekelőtt annak köszönhető, hogy néhány ország határozottan arra törekedett: a kérdés maradjon meg belpolitikai ügynek. Spanyolországot szokás e nézet szószólójaként emlegetni, de a franciák is az „egy állam – egy nemzet” koncepcióját képviselik. Azoknak az országoknak viszont, amelyek a kisebbségi ügyek támogatói, mint Németország, Olaszország és Finnország, e kérdés nem volt annyira fontos, hogy túlságosan erőltették volna. Az unió intézményei közül a kisebbségi kérdésre az Európai Parlament lehet a legérzékenyebb, ezért a kezdeményezést is ide volt célszerű koncentrálni. Nekünk azért kellett küzdenünk, hogy a parlament intézményeiben a kisebbségi ügyek egyáltalán felvethetők legyenek. Ez ugyan bürokratikus dolognak látszik, és tulajdonképpen az is, mégis rendkívül fontos előrelépés, hiszen mind ez ideig az unió intézményeiben a kisebbségi ügyek számára egyszerűen nem volt hely. Most azt sikerült elérni, hogy a 2004-től működő parlamenti bizottságok közül háromban, a külügyi bizottságban, a bel- és igazságügyi bizottságban és nyelvi szempontból a kulturális bizottságban a kisebbségek ügye legitim módon felvethető.
– Hogyan sikerült elérni ezeket a változásokat?
– Már a konventben próbálkoztunk, de ott nem tudtunk áttörést elérni. Némi előrelépés azért mégis történt. A „Demokráciák és Sokszínűség Európája” parlamenti csoport elnöke, a dán Jens-Peter Bonde javaslatára a kisebbségi jogok védelme már évekkel ezelőtt bekerült az Alapvető Jogok Chartájába, amely az alkotmányos szerződés tervezetének része lett. Én tavaly júniusban három alternatívát tettem le a néppárti frakció asztalára: legyen egy önálló bizottság, amely a kisebbségek ügyével foglalkozik, illetve legyen legalább valamelyik bizottságban egy ilyen albizottság. Ha azonban az előbbieket nem sikerülne elérni, akkor bizonyos bizottságok foglalkozzanak a kisebbségek ügyeivel is. Végül is a harmadik alternatíva bizonyult megvalósíthatónak. A néppárti frakció elfogadta javaslataimat, és Hans-Gert Pöttering frakcióvezető nagyon keményen küzdött is e javaslatokért. Mindez azonban önmagában nem lett volna elég, ha a többi parlamenti frakció nem támogatja az ügyet. Így hát először is elmentem Pat Coxhoz, a parlament elnökéhez, aki támogatásáról biztosított. Ezután a zöldek és a liberálisok vezetőit győztem meg, végül a szocialisták frakcióvezető-helyettesével beszéltem, aki szintén elfogadta a javaslatot.
– Ez valóban frontáttörés, de a kisebbségek ügyét napirenden is
kell tartani. Ez hogyan képzelhető el?
– A Fidesz uniós képviselői listáján négy olyan személy is szerepel, aki, ha bekerül az Európai Parlamentbe, a kisebbségi kérdéseket nagyon határozottan tudja képviselni: Schöpflin György, a London School of Economics professzora, Járóka Lívia a romák képviseletében, Gál Kinga, aki kisebbségi jogász és jómagam. Egyik fontos célunk annak elérése, hogy a bizottság az európai kisebbségek helyzetéről készíttessen egy tanulmányt, azért, hogy az unió vezetésének egyáltalán legyen valami ismerete erről a kérdésről. A kisebbségek ügyében elért áttörést a néppárti frakció, illetve az ott lévő magyar megfigyelők erőfeszítése nyomán sikerült elérni. Mi lobbiztunk a szocialista és a liberális frakcióban is. A jövőben azonban arra van szükség, hogy mind a 24 magyar képviselő a saját frakciójában törekedjék arra, hogy a magyar szempontból fontos kérdések az Európai Parlamentben terítékre kerülhessenek.
origo.hu
Gulyás Gergely bepereli a 444-et
