Megtépázott fejkendők

Szükség van a köztársasági alapértékek megvédésére, de a laicitás nem azonos a vallás elutasításával – nyilatkozta a minap Jean-Pierre Raffarin francia miniszterelnök, s felszólalásával a jelek szerint a feltűnő vallási jelképek eltüntetését szorgalmazó elképzelések ügyében sikerült is a politikai erők nagy részét maga mögé felsorakoztatnia. A sokak által a francia nacionalizmus újabb megnyilvánulásának minősített lépés támogatottságát jól jelzi, hogy a nemzetgyűlés képviselői tegnap rég látott egyetértéssel fogadták el az erre irányuló törvényt. Az új jogszabály egyaránt tiltja a keresztény elkötelezettségre utaló nagyméretű feszület, a zsidó vallás előírásainak tiszteletét tükröző kipa, illetve az iszlám hagyományokat követő muzulmán kendő iskolai viselését. A döntés kimenetele már elfogadása előtt sem volt kétséges, hiszen tudható volt, hogy a vallási jelképek ügyében a szocialisták is a kormány mögé álltak. A jogszabály ellen csak kisebb, világnézetileg teljesen különböző pártszervezetek emelték fel hangjukat, mint például a radikális iszlámisták, a szélsőbaloldal és a zöldek, akik attól tartanak, hogy a törvény kiélezi majd a vallásközösségek közötti ellentéteket.
Korábban is megesett persze, hogy mozlim lányok nem voltak hajlandók részt venni a testnevelésórákon, vagy nem fogadták el egyes tanáraikat, az ügy így már régen része lett a francia közbeszédnek. A felmerült problémák eddig azonban jórészt megmaradtak az iskolák vagy legfeljebb az oktatási minisztérium szintjén. Talán éppen ezért most, a szavazás után néhányan azt vetik fel, hogy valóban szükség volt-e ilyen szigorú határozatra, mások pedig egyenesen azt kérdezik, hogy kit zavar egyáltalán a fejkendő? Utóbbi azonban jórészt csak Franciaország határain túl merül fel. Legalábbis erre utal, hogy a lakosság hetven százaléka támogatta az elképzelést.
Noha a jelképek tilalmáról szóló vita leginkább az oktatási intézményekre fókuszál, a kérdés valójában ennél sokkal szélesebb kört érint. Franciaországban jelenleg öt-hat millió mozlim él (nagyságrendileg hasonló az arány, mint például Nagy-Britanniában), s a beilleszkedés nem mindig megy zökkenőmentesen. Francis Fukuyama, a világhírű történész-filozófus a minap a The Wall Street Journal című lapban meg is fogalmazta, hogy „a következő évtizedekben a más kulturális környezetből érkező bevándorlók asszimilációja lesz a fejlett demokráciák előtt álló legnagyobb társadalmi szintű kihívás”. A fejkendővita egyébként is túlmutat önmagán, már csak azért is, mert a mozlim nők több mint 80 százaléka nem visel fátylat, s nem is tartja igazán fontosnak a kérdést. Többször megesett viszont, hogy kórházi kezelés során mozlim nők nem engedték meg, hogy férfi orvos lássa el őket, máskor pedig mozlim szervezetek vittek tízezreket az utcára, szabad vallásgyakorlást követelve.