Az étlap gerincét délszláv fogások adják, pljeszkavica- és csevap-variációk, de kínálnak kultikus török, olasz, román és magyar fogásokat is, így többek között ájult imámot, babgulyást, szépen kiírva ly-nal és ékezetes á-val, nem gulasként, mint a legtöbb helyen, továbbá pasta-kat, töltött káposztát, görög gyrost, sertéscsülköt, tarját, oldalast, házi krémest, tarte-okat és vaníliafagyit.
Két tucat helyi bort kínálnak a Temesvártól alig több, mint 20 kilométerre fekvő temesrékasi borvidékről. Kimért borokat nem, de minipalackokat tartanak. Ursust és temesvári sört csapolnak, az Asahi portfólió további tizenhét tétele palackban kapható. A töményitalok között nem sok érdekes nedű akad.
Első ízben még a járvány előtt tértem be hozzájuk, a koncepció letisztulása előtt, idén februárban lényegében azért tértünk vissza, hogy megkóstoltjuk a pacallevest, melynek leve selymes állagúnak és jóízűnek bizonyult, a pacalcsíkok is rendben voltak. Tisztes, házias, csavarmentes fogás volt ez.
A közel 4000 forintos árhoz képest kisméretű pljeszkavica belül szép rosé, amit értékeltünk, a sült burgonya nem mirelit, viszont nem is üti igazán a mércét, jót tesz neki, hogy érlelt juh-telemea-t reszeltek rá. (A telemea a fetával rokon, annál karakteresebb, kevésbé homogén helyi sajt). A saláta lélektelen, lehetne rajta javítani, a készen vett görög pita nem élvezhetetlen, a kajmak finom. Összességében a tányér jobbacskának mondható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!