Mutyiköztársaság

Dörzsölhetik a kezüket az Amerikából importált gyűlöletmenedzserek. A tematizálás sikerült. Még hetekig kénytelen azon rágódni az ember, mit is akart Medgyessy Péter elérni az inkább kínszenvedéshez, mint szónoklathoz hasonlító parlamenti produkciójával. Ha lehámozzuk a szövegről az elmúlt másfél évben már megismert lózungokat, akkor világossá válik a kizárólagos cél: valamiképpen gyengíteni azt a hatást, amit Orbán Viktor beszéde válthatott ki a társadalom azon rétegeiben, ahol az MSZP a tőle elpártolókat sejti. A választott módszer egyszerű és ízig-vérig szocialista. Ha a Fidesz elnöke szövetségről, összefogásról beszél, akkor el kell tőle lopni a gondolatot, majd felhasználni ellene. A gyakorlatban ez öltött testet a négypárti közös európai parlamenti lista ötletében. Túl azon, hogy az uborka hajlásszögét is egységesítő unió szokásaival teljességgel ellentétes, alapvetően antidemokratikus, épp a választás szabadságától megfosztó javaslat milyen döbbenetet, visszafogott, de lényegében egyöntetű elutasítást váltott ki Európában, érdemes azt is megvizsgálni, milyen belpolitikai üzenetet hordoz. A cinikus kormánypárti értelmezés szerint ha Orbán komolyan gondolja a szövetséget, a békülékeny gesztusokat mindkét politikai térfélen, akkor a közös listaállítással bizonyíthatja is eltökéltségét. Ez ám az ördögi terv!

Hiszen ha nem fogadja el a felkínált lehetőséget, akkor a sárdobálásba, áldatlan politikai csatározásba belefáradt emberek őt fogják hibáztatni a nagy összeborulás elmaradásáért. Kovács László már ott tart, hogy unióellenességgel vádolja azokat, akik nem kérnek a közös listából. Egyáltalán nem zavarja az a tény, hogy most nem erről van szó, a belépést már rég megszavazta az ország. Egyébként olyannyira abszurd elképzelés az említett négypárti lista létrejötte, hogy igazából nem veszi komolyan senki. Még maga Medgyessy Péter sem! Így elkenhető a fölvetés azon olvasata, hogy elbizonytalanodott az MSZP a választás kimenetelét illetően. Nem békekötésről van tehát szó, hanem átverésről. De ez még mindig csak a felszín.

Aki nem akar áldozatává válni e verbális terrortámadásnak, annak át kell gondolnia, milyen mély, feloldhatatlannak tűnő ellentmondás feszül a két miniszterelnök beszédének szemlélete, politikai kultúrája között. Orbán Viktor a szövetséget, a nemzeti összefogás szükségét így fogalmazta meg: „pártállásra, irányzatra való tekintet nélkül mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy a csatlakozásnak mindenki nyertese legyen.” Az emberek egyéni érdekeiben meglévő nemzeti minimumot fogalmazta meg. Ehhez képest Medgyessy – kihagyva a választókat – pártmutyit, elvtelen alkut ajánlott, ami leginkább csak kormányának áll érdekében. A szabad demokraták sem veszítenek semmit azzal, hogy úgymond „üdvözlik a formálódó MSZP–Fidesz közös listát”, de hangsúlyozzák különállásukat. Ettől az ő paktumuk nem sérül. Szerves részei tehát Medgyessy akciójának. Az viszont valóban elgondolkodtató, hogy Dávid Ibolya és Boross Péter szóban úgy tesz, mintha elutasítaná a tervet, miközben örül neki, és szolgálja azt. Sanda párhuzamot vonva a titkosszolgálati múltat vizsgáló bizottságok sikertelensége és a K&H-ügy körüli homály között, egyenesen azt sejtették egy nyilatkozatukban, hogy a két nagy párt paktuma már rég megköttetett a háttérben, a közös lista ötlete csak hab a tortán. Mielőtt bárki eldörzsölné szeme sarkában a meghatottság könnyeit, gondoljon azért az MTV csonka kuratóriumának elnökségére, ahol négy MDF-es delegált képviseli az ellenzéket! Ott azonnal gyakorlati példát találhat bárki a Dávid Ibolyáék által oly bőszen ostorozott „alkuköztársaság” működésére. A kormányfő tehát úgy csapta arcul a magyar demokráciát, hogy sok állítólagos demokrata még örül is ennek. Különösen azok, akiknek a Medgyessy-mutyi nélkül esélyük sem lenne a politikai küzdelemben.