Tisztelt Szerkesztőség!

Urbán Péter (Budapest/Ocala, Florida): A február 3-i Magyar Nemzet 7. oldalán közölt Haas György-cikkben a szerző a következőt írja: „Az amerikai közéletet egyre inkább nyugtalanság tölti el, hogy az iraki megszállás Washingtonnak naponta 215 millió dollárjába kerül, miközben a gazdasági mutatók romlanak.” Úgy látszik, Haas György nem ismeri az amerikai gazdasági mutatókat. A majd három évig tartó, világszerte tapasztalható gazdasági válság után az amerikai gazdaság 2003 második negyedévétől kezdődően a mai napig javuló eredményeket ér el. Pontosabban, az amerikai felszabadító (Haas úr szerint: „megszálló”) iraki háború döntő szakasza után kezdődött a gazdasági fellendülés, ami a mai napig tart. Ez nem vélemény, hanem tény.

Verbóy Károly (Budapest): Megdöbbentőnek tartom, hogy a miniszterelnök és kabinetje modernizációs programjának előkészítésében – közreműködőként – két külföldi tanácsadó cég vesz részt. Abban az országban érhettük meg ezt, amelynek történetében számtalan nemzetközileg is elismert tudós, kutató, gondolkodó, szakember található. Nobel-díjak, kitüntetések sora jelzi a magyar kiválóságok munkájának minőségét. Szégyen, hogy a magyar miniszterelnök nem talál Magyarországon olyan felkészült gazdasági szakembereket, akiknek megbízhat a tanácsaiban, akik kellő segítséget nyújthatnának a modernizációs program kialakításában. Ideje lenne leszállni a magas lóról, mert a magas lónak magasan van a súlypontja is, és ezáltal nagyon borulékony, onnan fentről pedig nagyot lehet esni.

Hubeny Vilmos (Tatabánya): A Tilos Rádió olyan hangot ütött meg a magyarországi rádiózásban, amelyet a baloldal által oly sokat támadott jobboldali radikális orgánumok meg sem közelítenek. A „kiirtanám az összes keresztényt”, a „pusztuljanak az egyházak”, „az Orbán egy fasiszta patkány” vagy a „fattyúzás” és hasonlók után a mindig oly érzékeny balliberális értelmiség most hallgat, sőt Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő szégyenszemre ezért a hangvételért lobbizik Brüsszelben. Képzeljük el, mi lett volna, ha egy rádióban bárki más vagy csoport kiirtására, elpusztítására szólítottak volna fel; vajon Eörsi akkor is lobbizott volna Európában a szólásszabadságért? A Tilosban egy letűntnek hitt rákosista, Szabad Nép-es hang ütötte fel a fejét, nyílt brutalitása megütközést kelt a jó szándékú emberekben. S most hol van az örökké követelt elhatárolódás? Szeretném hallani Medgyessy Péter elhatárolódását az általa közpénzből finanszírozott rádió részeg öklendezéseitől és az egyik kormánypárti képviselőtől (Eörsi), aki szégyenletes módon mentegeti a patkányozókat, fattyúzókat, embereket kiirtani óhajtókat, illetve azoktól az aláíró baloldaliaktól, akik ebben vélik felfedezni a szólásszabadságot.

Izsák János (Szombathely): Olvastam a Magyar Nemzet karácsonyi számában, hogy most van itt a menyhalazás ideje. Eszembe jutnak az ötvenes évek nyarai, amikor gyermeki világomban előkelő helyet foglalt el a menyhalazás. Nagy nyári esők után zavaros lett a Zala vize. A malmok alatt jobbra-balra, nagy körökben forgott a felhúzott zsilipek alól harsogva kifutó habos, sárga-barna víz. A malomgödrök partján megjelentek a menyhalazók, akik menyhal képében várták a szerencsét. A zavaros vízben egy-két méter mélységben ugyanis már alig van fény, és a menyhalak nappal is éjszakai vadászatra indulnak. Érdemes volt horgászni rájuk; édesapám egy alkalommal 16 menyhalat fogott egyetlen szép nyári napon. A Zala folyó egyébként az ötvenes évek végén még a mostani Zala csatorna helyén, vagy inkább közelében folydogált, mit sem sejtve politikus kiválóságaink természetátalakító hajlamairól. Persze, a példaként szolgáló birodalomban folyó természetátalakításhoz nem értek fel a tervbe vett (később megvalósított) kisded magyarországi folyószabályozások. A molnárokat addigra már régen elzavarták az elvtársak. De a Zala folyót még békében hagyták, sőt a malomzsilipek is fogták a vizet, egyes helyeken a malom is működött. A malmok egymástól egy-két kilométernyire vagy még közelebb sorjáztak a Zalán, mintegy ötven kilométeres szakaszon biztosítva zsilipjeikkel kellően magas vízszintet a Zala-rét növényzetének. Zalaegerszegen egyébként az egyik malom alatt nagy strandfürdő volt a Zalán; kabinsorral, gyermekmedencével, úszómesterrel, trambulinnal. Aztán fordult a történelem kereke, a folyószabályozás miatt az új (csatorna)meder mára távol esik a malomépületektől. (Az igazsághoz tartozik, hogy a folyó vízhozama a szabályozástól függetlenül is csökkent, bár csak az utóbbi évtizedekben.) A malomgödröket szeméttel, törmelékkel töltötték fel, a malomépületek legtöbbikét lebontották.