Én nem tudom...

Én nem tudom, kinek a feladata eltakarítani a nyílt utcán heverő dögöt. Valószínűleg a területileg illetékes gyepmesteré. Persze csak akkor, ha valamely állattetemről, kutyáról, macskáról, veszett rókáról van szó. Különösen a veszettség gyanúja igényel gyors beavatkozást.
Azonban a dög, amelyről most szó van, nem oszló test, hanem egy felirat. Körülbelül egy hónapja felhívtam rá a figyelmet, hogy a Nagyvásárcsarnok mellett húzódó mellékutcában a parkolójegy-automata oldalán a következő felirat áll: „Irtsd a szar zsidót.” Baudelaire Egy dög című verséből idéztem, mert úgy éreztem, hogy a fenti szövegből dögszag árad, bár alkotója válasznak szánta egy hasonlóképpen bűzlő éteri megjegyzésre.
Most, több mint egy hónap után ismét arra a környékre vitt az utam, s konstatálnom kellett, hogy az automatán még mindig ott van a fekete festékkel fémre írt mondat időtállóan és érintetlenül. A pontos hely a Pipa utca, bárki, aki arra járt (jár), meggyőződhetett állításom igazáról.
Czene Gábor a Népszabadságban egy Medgyessyt Moszad-ügynöknek nevező feliratról azt süti ki: „Elég lenne, ha a kocsmában összehajolna néhány becsületes magyar, felhajtana egy-két stampóval, aztán pár ecsetvonással eltüntetné a falra hányt mocskot.”
Kétségtelen, hogy a miniszterelnökre vonatkozó szöveg – ha közel sem oly durván, mint az általam látott – antiszemita. A Medgyessy iránti rosszallás ölt itt egészen torz formát, mivel a Moszadnak a legcsekélyebb köze sincs a posztkommunizmushoz vagy a kommunista erőszakszervezetekhez. Az illusztris szerző két, egymástól távol eső dolgot házasít össze, túlbuzogva gyűlölködik tehát, amikor mocskát falra hányja. Ez a mocsok persze nem pereg le, miként a borsó, azt valakinek valóban le kellene vakarnia. Én magam a Pipa utcában aligha tehettem, mivel a slusszkulcson kívül semmi sem volt nálam, amivel kapirgálni kezdhettem volna. Néhány becsületes magyar sem volt a közelben, akivel összehajolhattam volna netán néhány stampó leöntése után. Így meg kellett elégednem a bennem feszülő rossz érzéssel.
Persze megtehetném, hogy vásárolok egy szórófejjel ellátott festékestubust, hogy azzal próbáljam meg elfedni mindannyiunk szégyenét. De képzeljék el, milyen remek sztori lenne, ha éber rendőrségünk, mondjuk, tetten érne, amint ott ténykedem a gyűlöletkeltésre alkalmas felirat körül.
Úgy gondolom tehát, nekem az a feladatom, hogy felhívjam a figyelmet erre a jelenségre, bizonyos hivatali közegeknek (önkormányzat?) pedig az, hogy eltüntessék a feliratot. Ha ez nem történt meg egy hónap alatt, nincs okom feltételezni, hogy a közeljövőben bárki is törődnék vele.
Elmélkedjünk most azon, kinek árt ez a felirat, aztán meg azon, hogy az egyébként jól működő IX. kerületi, SZDSZ-vezetésű önkormányzat miért nem igyekszik eltüntetni ezt a szégyenfoltot. Nehezen hihető, hogy a szabad demokratáknak, akik minden kisebbségi és emberi jogi ügy élharcosai, közömbös egy ilyen felirat. De úgy látszik, mégis.
Ám nekem van egy javaslatom. A Jobbik vagy valamely másik nemzeti-konzervatív tömörülés nagyban növelhetné a tekintélyét és a hitelét, ha Budapest-szerte nekilátna felkutatni és eltávolítani a hasonló feliratokat. Czenének, ha nem is a stampós összehajlásban, de valamiben igaza van: a polgári oldalnak alapvető érdeke és erkölcsi kötelessége mindent megtenni, hogy az ehhez hasonló jelenségek megszűnjenek. Olyanfajta tett lenne ez, mint egy parlagfűellenes akció vagy kollektív szemétgyűjtés, ami mindig rokonszenvet kelt, hiszen általános emberi érdekeket véd és szolgál. Milyen vonzó és érdekes lenne egy ilyen pozitív előjelű szenzáció, amely megjelenítené a valódi keresztény értékeket. Méltó válasz lehetne ez az igaztalan vádakra, s arra a törekvésre, amely az egész jobboldal nyakába igyekszik varrni a szélsőséges megnyilvánulásokat és eszement cselekedeteket.
Hogy ez a gondolat kivált-e valamely visszhangot, én nem tudom…