Sorok az állatkertből

Pénteken részt vettem az MSZP rendkívüli szegedi kongreszszusán. Az eseményről írott riportomban (bár nagy volt a kísértés) tartózkodtam az erős szavaktól, főként az állatos hasonlatokat kerültem. Pedig volt magas labda bőven – a miniszterelnök két nagy ívű javaslat között épp megkegyelmezni készült egy disznónak, de versenyben volt a „komcsi majmok” kifejezés (egy járókelő illette így az utcán közelgő kormányfői sleppet) és az Internacionálét teli tüdőből éneklő milliárdosokat látva (megannyi éhes proletár…) jogos lett volna a kaméleon is.
Mindez a legfrissebb Magyar Narancs címlapja láttán jutott eszembe. A mikrofonos Kerényi-portré mellett ugyanis ez áll vérvörös betűkkel: Így ünnepelt a jobboldal. Nemzeti állatkert. A vagány hetilapnak, amely konzervatív kormány alatt a sajtószabadság harcos védelmezője és radikálisan ellenzéki, szoclib kormányzás esetén csak arra van energiája, hogy két kereszténység- és nemzetgyalázás között elengedjen egy „mármegintittaszélsőjobbveszély” típusú csatakiáltást. Március tizenötödike kapcsán az nem volt hír számukra, hogy Medgyessy Péter nem tartotta meg ünnepi beszédét a Kossuth téren és a múzeumi rendezvény Demszky-féle lilaruhás-lépcsős performanszát sem méltatták, de három oldal jutott a lapban a polgári körök és a szélsőjobb ünneplésének. A Gatyába’ táncol című riportból megtudhatjuk, hogy a szerzőnek az „előítéletektől fűtött előzetes várakozásai” ezúttal is beigazolódtak: „honfitársaink zömmel az idén is értelmes emberhez méltatlan körülmények között ünnepelték március tizenötödikét”. A Várban ugyanis kéttucatnyi súlyos, regreszszíven torzult személyiség nyúlkált egymás aurájában a hoppmester (Kerényi Imre) vezetésével, elhangzottak „Más dugja a régi babám” típusú költemények (köztük kódoltan fajvédőek is, persze), a nemzetiszín zászlók (minő fájdalom) többek voltak, mint vászon és bot, a riporter pedig megbizonyosodott, hogy a konzervatívoknak maszturbálás közben is a kormányfő jár az eszükben. A piknik különben a csöves rockfesztiválokra emlékeztette a szerzőt, egyesek Hitlert éltették és „nemz. konzervatív könyvdílerek” árulták a szemetet.
Úgy látszik, nemcsak ideológiai értelemben van két Magyarország, de lehet kétféleképpen is látni. A szikrázó napsütésben hömpölygő több tízezres tömeg zöme vidám, jóarcú és választékosan öltözött, kokárdás embereket látott, akik örültek egymásnak és a tavasznak, méltósággal emlékezve a márciusi ifjakra. A hetilap egy rakás szerencsétlenséget talált, de nem a Miniszterelnöki Hivatalban, hanem a Várban.
A négyoldalnyi fröcsögést a szerkesztők nem tartották elégségesnek a fasiszta ellenzék lejáratására: szerkesztőségi jegyzetben javasolták, hogy a Bugár Béla által (nyilván Orbán sugallatára) visszautasított Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét szúrják a Jobbik keresztjei közé (amelyekből a Tilos Rádió szerint gyújtóst kellene aprítani), Bayer Zsoltról pedig egy olvasói levélben kiderítették, hogy fajilag nincs teljesen rendben, mert „hozzátartozóit – úgy tudni – a svábok kitelepítése során visszavitték őseik hazájába”. A lap szerint az MSZP kongresszusa remek hangulatú öszszejövetel volt, s a tudósításból kiderült: a Csongrád megyei rendőrök jobbosok, és azért nézték el a lap újságíróinak közlekedési kihágását, mert úgy vélték, a Narancs ma is fideszes lap.
Nem gondolom azt, hogy a hülyeségre hülyeséggel kellene válaszolni. Jobb ötletnek tűnik örökbe fogadni egy görényt az állatkertben. Azt – a keresztapa jogán – nevezhetném akár Balliberális Médiának is.