Tisztelt Szerkesztőség!

Heller Józsefné (Törökbálint): Egyik nap hallgattam a rádióban egy riportot. Egy Siklós közeli kis faluról volt szó. A falu elöregedett, és egyetlen boltját május 1-jén bezárják. Az idős lakók, ha a nyugdíjukból maradt még valami a rezsijük kifizetése után, akkor mehetnek a legközelebb négy kilométerre levő boltba vásárolni. A kis boltot becsukják, mert nem felel meg az uniós követelményeknek. Elavult a polcrendszer, rozsdás a hűtőgép, a szállítóeszköz is régi. A tulajdonos elmondta azt is, hogy lejárt zsemlemorzsa miatt 20 ezer forintos pénzbírsággal sújtották. A multik pedig büntetlenül árulhatják a tejimitátumokat (amelyek soha nem láttak tehenet), a reggeli italt (azonosítatlan fehér folyadék) és a lejárt szavatosságú és ellenőrizetlen importhúsokat. A magyar gazda kiöntheti a friss tejet, és a friss húst sem veszik át tőle megfelelő áron. Jóléti rendszerváltozás szocialista módra. Javaslom, hogy magyar ember csak hazai terméket vásároljon.

Ifj. Paál István (Budapest): Lejárt a jogosítványom. Elintéztem az orvosi vizsgálatot, és bementem a XIX. kerületi okmányirodába. Elkészült a fényképem, az adatlap, amely mellé odatűzte a hölgy a lejárt jogosítványomat. Közölte, hogy egy-két hét múlva kapom meg az újat. Megkérdeztem, addig hogyan közlekedhetek, mert naponta használom a kocsimat. Erre a hölgy közölte, hogy addig nem használhatom a gépkocsit. Következő lépésben elmentem a XIX. kerületi kapitányságra, mit tudnak tenni, segítsenek. Azt mondta az ügyeletes tiszt, menjek vissza, és kérjek egy ideiglenes jogosítványt. Visszamentem az okmányirodára, ahol a hölgy ismét elutasított, nem vezethetek, amíg az új jogosítványt nem kaptam meg. Újra vissza a rendőrségre, ahol közölték: akkor nem segíthetnek. Ezt követően egy másik kerület okmányirodáján próbálkoztam. Ott előzékenyen közölték, hogy az adatlap másolatával közlekedhetek. Így is lehet az ügyféllel beszélni. A XIX. kerület ügyintézőit a felettesek igazán kioktathatnák: nem az ügyfelek vannak őértük, hanem fordítva. Ők vannak az ügyfelekért.

Kucsera Bálint (Debrecen): Fölháborított a miniszterelnök azon érvelése, miszerint mindent el fog követni, hogy az országértékelő beszédében fölvetett javaslatokat a pártok ne tudják elsumákolni. Én soha nem voltam egyetlen pártnak sem a tagja, ám őszintén örültem, amikor hazánkban is többpárti demokrácia váltotta fel azt a szocialista diktatúrát, amely a Kádár-rendszert jellemezte. Az, hogy most az a „pártonkívüli” Medgyessy Péter intéz személyesen támadást a törvényesen működő pártok ellen, aki az MSZMP oszlopos tagjaként már akkoriban is igen magas polcokon ült, bennem nagyon rossz emlékeket ébreszt. De ami a leginkább elkeserít, az az MDF elnökének, Dávid Ibolyának a viselkedése. Sokszor már nem is tudom eldönteni, hogy ő tulajdonképpen kivel is van. Legutóbbi nyilatkozatával, amelyben pont ő vádolta meg a két nagy pártot paktumpolitizálással, végképp nem tudtam mit kezdeni. Hiszen a köztelevízió kuratóriumának elnökségében folyó mutyizásról igen sokat lehetett olvasni a közelmúltban. Ha ebben a kérdésben hallgatott volna a Magyar Demokrata Fórum elnöke, bölcs maradhatott volna. De nem is ez a legnagyobb problémám. Sokkal inkább az, hogy szinte hallom a cinikus kacajt a baloldalon, amint azon élcelődnek, hogyan próbálja lejáratni a nemzeti oldal egyik – túlélésért küzdő – pártocskája valamikori szövetségesét. A vak is látja, hogy Dávid Ibolya nyilatkozatai csak a baloldalnak kedveznek. Ezzel a szalámitaktikával megint megpróbálják megosztani az amúgy sem egységes jobboldalt. Ám nagy kérdés, miért vesz ebben részt az MDF elnöke. Már nem emlékszik, hány választókerületben buktak el a nemzeti oldal jelöltjei a legutóbbi választásokon, amiért egymásra fenekedtek, ahelyett, hogy a közös ellenfelet próbálták volna legyőzni? Vagy ennyire felvillanyozta volna a közvetlen elnökválasztásról szóló miniszterelnöki javaslat?