Üdvözlet a postától

A Magyar Posta mindig – méltán és joggal – büszke volt a hagyományaira. Postai dolgozónak lenni megtiszteltetés volt, a postást szűkebb és tágabb környezete becsülte, a megbízhatóság és pontosság mintaképének tartotta. A postai alkalmazott jó partinak számított, a pénzes postás meg egyenesen a lakosság dédelgetett kedvence volt. A posta megérdemelte ezt a kiemelkedő népszerűséget. A XVIII. században a Bécsből hétfőn reggel útnak indított levél szerdán délután már a budai címzett kezében volt, ami azért is bravúros teljesítmény, mert Budán csak egyetlenegy kézbesítő hordta ki a küldeményeket. A létező szocializmusban ilyen rekordsebességre nem számíthattunk, hiszen a külföldről jött levelet nem csak a címzett, de egy arra illetékes szakember is kénytelen volt elolvasni, s ez a kézbesítés gyorsaságának rovására ment, ám erről nem a posta tehetett. Egyébként a szocialista posta is megbízhatóan működött, legkésőbb vízkeresztkor megkaptuk a karácsonyi üdvözlőlapokat, és a nyaralóhelyről küldött anziksz is megelőzte olykor hazatértünket.
A rendszerváltozás után a Magyar Posta is átalakult, levált róla a telefonágazat meg a műsorszórás, viszont az intézmény gyarapodott a neve után biggyesztett rt. betűcsoporttal. Manapság, az internet és a maroktelefon korában a hagyományos postai szolgáltatások megcsappantak, ezért a nagy hagyományokkal bíró intézmény újabb változtatásokra, úgynevezett racionalizálásra kényszerült. A racionalizálás lényege, hogy a kevesebb munkát csökkentett létszámú munkaerő lehetőleg hosszabb idő alatt végezze el. Eme feladat végrehajtásában nagy segítséget jelentenek a korszerű gépek és modern berendezések. A Magyar Posta Rt. legutóbbi anyagi és szervezeti átalakítása optimális módon sikerült. A Budaörsön felépített, a XXI. századi igényeket kielégítő országos logisztikai központ levél-, csomag- és pénzfeldolgozó rendszere nagyjából a beindítás pillanatában összeomlott. 500-800 ezer küldemény torlódott össze, húszezer pénzesutalványt nem kézbesítettek időben, ilyen grandiózus eredményt a régi, kisipari módszerekkel nem lehetett volna elérni. A racionalizálásnak hála, akad racionális magyarázat is. Az intézmény szóvivője az átmeneti lebénulást az új berendezések „technikai gyermekbetegségével”, a karácsonyi csúcsforgalomra emlékeztető küldeménydömpinggel, valamint létszámgondokkal indokolta. A régebbi logisztikai központ dolgozói közül sokan nem vállalták a budaörsi munkát, ezért a szükséges létszám 300 fővel hibádzott. Megértjük, s szívből fájlaljuk a történteket, csak az okoz némi fejtörést, hogy a jelenlegi munkaerő-piaci viszonyok között a postának miért nincs elegendő dolgozója. Kalmár István, a Magyar Posta Rt. volt elnök-vezérigazgatója szerint vállalatvezetési problémák okozták a zűrzavart. Visszaütnek az átgondolatlanul végrehajtott átszervezések, a nagymértékű elbocsátások, amelyek során számos szakembert utcára tettek. A jelenlegi vezetők nem látják ily borúsan a helyzetet; állítják, a fennakadásokat még e héten megszüntetik, s a jövő héttől újra a megszokott tempóban működik minden.
Erre égető szükségünk van, hiszen közeleg az EP-választás meg az esetleges népszavazás időpontja, ami azt is jelenti, hogy ismét sokszorosára nő a levélforgalom. Ha – Isten ne adja! – megint összeomlik a rendszer, s nem kapjuk meg idejében a pártok üzeneteit, akkor június 13-án nem leszünk a szükséges információk birtokában, s felkészületlenül megyünk szavazni. Bár valami irracionális sejtésünk azt súgja, hogy az MSZP kampánylevelei mindenképpen eljutnak majd a címzettekhez.