Bartókot játszani

A freiburgi székhelyű Európai Kulturális Alapítvány művészeti Pro Európa-díját Földes Lili, a hajdani Est lapok újságírója kapta meg április 3-án. Laudációját Falvai Sándor, a Liszt Ferenc Zeneakadémia rektora mondta el a Magyar Nemzeti Galériában. Azért ő, mert Földes Lili, a néhai Földes Andor zongoraművész felesége évtizedekig „főállásban” szolgálta férje művészi pályáját.

Elegáns, törékeny idős hölgy ült a díjazottaknak fenntartott első sorban a Nemzeti Galéria első emeleti csarnokában. Ő volt az egyetlen nő a sok férfi között, életében nem először. Az Est-lapoknál, ahova tizennyolc éves korában elszántan bekopogott, száz férfi közé került egyetlen női belső munkatársként.
A muzsikának különösen nagy szerep jutott ezen a szombat délelőttön. Díjat kapott négy fiatal muzsikus: Várdai István cselló-, Banda Ádám hegedű-, Farkas Gábor zongora- és Feres Dóra fuvolaművész. A zeneszerzőnek járó Pro Európa-díjjal Eötvös Pétert jutalmazták, amint arról már hírt adtunk. Az Eugen Martin Alapítvány fiatal európai kórusokat elismerő díját pedig a Kodály Zoltán Kórusiskola leánykórusa kapta. A lányok karmestere, Sapszon Ferenc valamikor Szűcs Ilona tanítványa volt, aki nem más, mint Eötvös Péter édesanyja. Tanítványával együtt ott vezényelt diszkréten a közönség soraiban, és egyszerre örült fia és Sapszon Ferenc sikerének.
„Sokat jelent nekem ez az elismerés, mert tudom, hogy a férjem dicsőségéből esik rám némi fény” – mondta Földes Lili, amikor Ernst Seideltől, az alapítvány elnökétől átvette a díjat, és gratulált a többi kitüntetettnek, köztük Esterházy Péternek, aki az irodalmi Pro Európa-díjat vette át. Földes Lilinek biztosan öröme telt benne, hogy Dohnányit és Bartókot hallgathatott mai tehetséges fiatalok előadásában. A férje Dohnányinál végzett 1932-ben, és Bartók műveinek előadásával szerzett világszerte nagy elismerést. Olyan időkben, amikor magyar zenészek és karmesterek nem voltak hajlandók Bartókot játszani, dirigálni. Földes Andornak nyolc évig kellett várnia, míg végre New Yorkban eljátszhatta Bartók II. zongoraversenyét.
– Jómódú, középpolgári családban nevelkedtem – meséli Földes Lili, amikor a Pilvaxban leülünk beszélgetni. Szatmárban magántanuló volt, de mivel ügyvéd édesapja ragaszkodott hozzá, hogy magyar gimnáziumban érettségizzen, Lili elutazott Budapestre levizsgázni. Az érettségi sikerült, de ő ahelyett, hogy hazament volna, közölte rokonaival: marad és újságíró lesz. „Te megőrültél” – hangzott a verdikt. Rendes középosztálybeli tizennyolc éves lány udvaroltat magának, és férjhez megy, nem idegenek után szaladgál. Lili azonban szenvedélyesen vágyott az újságírói pályára. A szülők nem örültek lányuk makacs elhatározásának, de megértették, hogy hajthatatlan.
A leányzó azt vette a fejébe, hogy híres emberekkel készít interjút. Teljesen hiányzott belőle a tekintélytisztelet, neki Lord Rothermer és Chaplin éppolyan ember volt, mint a többi. Talán ezért tudta könnyedén „becserkészni” őket. Hatéves korától írt, a készséggel nem volt baj. Az elszántsággal sem. Olvasta az újságban, hogy Budapesten építészeti világkongresszust rendeznek. Az építészethez nem értett, fogalma sem volt róla, ki kicsoda, de elment a tanácskozásra és figyelt. Tudott angolul – legalábbis amíg meg nem érkezett Amerikába, azt hitte –, franciául és németül. Sorra megkérdezte a híres építészeket arról, milyennek képzelik a jövőbeli városokat. Megírta a cikket, és bevitte a Pesti Napló szerkesztőségébe. A szerkesztő, Salusinszky Imre végigolvasta, és rárivallt: „Ki írta ezt meg magának?” Lili vérig sértve fölpattant, hogy faképnél hagyja, mire a tekintélyes írástudó megenyhült. Felvette belső munkatársnak. Az Est-konszernnek dolgozni rangot jelentett. Bejáratos volt a három laphoz a magyar irodalom színe-java. Lili Szép Ernő szobájában üldögélt, ha éppen nem rohant valamerre. Rajongott a szelíd, kedves emberért, aki csak egy-két órára nézett be a szerkesztőségbe. Ott találkozott Szabó Lőrinccel és Hunyady Sándorral is. Az újságírást soha nem tanulta. Ösztönösen művelte. Naponta jelentek meg interjúi, riportjai előbb a Pesti Naplóban, majd főként a Magyarországban. Az utóbbi főszerkesztője, Mihályfi Ernő – később a Magyar Nemzet főszerkesztője – 1939 áprilisában kiküldte New Yorkba, hogy tudósítson a világkiállításról. Lili ott volt, amikor kitört a második világháború. Amerikában maradt, apja építész unokatestvérénél és amerikai feleségénél lakott. Megtudta, hogy szüleinek sikerült átjutniuk Budapestre. A New York Times segítségével hírt is kapott felőlük.
Földes Andor zongoraművész 1940. január 7-én debütált New Yorkban. A koncert után ismerte meg Lilit, majd kanadai turnéra indult Szigeti József hegedűművésszel. Amint visszajött, megkérte a lány kezét. Még abban az évben, július 1-jén megesküdtek egy kis faluban, Maryland államban, ahol nem kértek annyiféle papírt, mint másutt. Néhány nappal az esküvő előtt Lili sürgönyt fogalmazott a szüleinek: „Ha beleegyeztek, férjhez megyek.” Földes Andor széttépte a táviratot, és másikat diktált: „Férjhez megyek.”
Földes Lilinek ettől kezdve kevés cikke jelent meg. Megírta Two on a continent (Ketten a kontinensen) című könyvét, és követte férjét mindenhova. Elkészült Földes Andor könyve is, a Keys to the Keyboard (1948), hamarosan tizennégy nyelvre fordították le. A feleségnek „főállásban” több mint ötven évig az volt a fő gondja, hogy férjét nyugalom és harmónia vegye körül.
A házaspár sok évig élt az Egyesült Államokban, majd visszatért Európába. Földes Andor Walter Gieseking utóda lett a saarbrückeni főiskolán. Később Svájcban telepedtek le, Zürich közelében. Szeptember közepétől május elejéig járták a világot. Földes Andor évtizedeken keresztül kilencven koncertet adott szezononként, öt kontinensen. A hangversenykörutak után elbújtak a hegyek között, egy kis bérelt házban. Harminc évig minden nyarat ott töltöttek.
Földes Andor 1992-ben hunyt el. Felesége könyvvé szerkesztette férje különböző nyelveken lejegyzett emlékeit. Most készül az Emlékeim új magyar és angol nyelvű kiadása. Az angolt az Amerikában élő Bartók Péter, Bartók Béla fia adja ki. Földes Lili legutóbb Washingtonból kapta a hírt, hogy a Hamburgi Rádió nyilvános koncertjéről, amelyen Földes Andor Beethoven 3. zongoraversenyét játszotta, lemez készült. Nem is tudott róla. „Nem baj – legyint. – Örülök neki, mert a 3. zongoraverseny eddig nem volt meg felvételen, most legalább hallhatják az emberek.”
Földes Andort sokáig nem hívták haza. (Hogy miért? „Nem illik beszélni róla” – hárítja el a kérdést a feleség.) De hetvenedik születésnapját a budapesti Zeneakadémián ünnepelte 1983-ban. Mozartot játszott és vezényelt ugyanabban a teremben, ahol hétévesen Mozart-zongoraversennyel debütált. „Minden körnek be kell zárulnia” – mondogatta korábban a feleségének. A kör bezárult. Egy óbudai utcában álló kis ház falán tábla hirdeti, hogy ott töltötte élete első huszonöt évét Földes Andor, az a zongoraművész, aki „Mozart és Beethoven ihletett tolmácsolásával szerzett elévülhetetlen érdemeket”, valamint „Bartók Béla, Kodály Zoltán műveinek úttörő bemutatásával” toborzott híveket a XX. század magyar zenéjének.