Elmúlt a múlt

A vörös csillag, valamint a sarló és kalapács visszatérését javasolta a köztudatba – pontosabban a jogállamiságba – több szocialista képviselő.
Sokan vagyunk, gondolom, akik emlékezünk még a vérvörös terror rémtetteire. Ma már történelem, hála Istennek. Több mint szégyen, hogy magát képviselőnek tartó ember, akit állítólag a nép választott, visszakacsint az inkvizícióra. Visszasírni a szivacsos agylágyulás rekvizítumait…? Tiszta őrület. A vörös csillag menjen a zúzdába, a feledés homályába, sarlóstul-kalapácsostul. Még a gondolata sem kell olyan aljas diktatúrának, amelyben az emberi élet a semmivel volt egyenlő. Öltek, öltek és öltek. Örömüket lelték benne. És te „szavazhattál”, bemehettél a fülkébe és berakhattad azt az egyetlenegy nevet a borítékba, amit odaadtak neked. Demokrácia volt a vörös csillagos évtizedekben. Népi. Néhány elvtárs most visszasírja a daliás időket. Hogy oda ne rohanjak…
Hitem szerint nem lesz tisztességes magyar bíróság, ítélőszék, amelyik visszaállítaná ezt a borzalmas csillagot, amelynek fényében semmi más nem csilloghatott. A féloldalas emberek világát talán el kellene felejteni.
Vajon mekkora felháborodás követné, ha valaki itt a horogkereszt visszatérését követelné?
Szép szocialista emberek, ott a fürdőszobatükör, egy pillantás is elég, hogy lássátok önmagatok bandzsaságát.
Lassan mondom, hogy Horn Gyula, Medgyessy és Gyurcsány Ferenc is megértse: itt nem lesz többé vörös csillag. Soha.