Én nem tudom...

Én nem tudom, értelmes és célravezető dolog-e a továbbiakban felhánytorgatni a szocialista elit múltját, firtatni Kovács megvilágosodását a maastrichti úton, Medgyessy KGB-ellenes ügynökmúltját. Bölcsebb dolognak látszik alaposan és szisztematikusan szemügyre venni a jelent, s tényszerűen bizonyítani, hogy nem múltjukból, sokkal inkább reflexeikből és képességeikből (vagy azok hiányából) eredendően alkalmatlanok a szocialisták az ország kormányzására.
Itt az ideje a magyar populáció ingadozó középhadát meggyőzni arról, hogy ezek a folyton reformokról és jóléti fordulatokról papoló pragmatikus bürokraták hosszabb és rövidebb távon is képtelenek megbirkózni azokkal a feladatokkal, amelyeket a piacgazdaság és a demokratikus közélet állít elébük, sőt ők maguk rontják – tudatlanul – a több nemzedéket érintő patologikus állapotból már-már lábadozni látszó társadalom esélyeit. Ez a tudatlanság arroganciával párosul, és ingerültségbe csap át, ha saját korlátaira figyelmeztetik. Megfigyelhető a médiában, hogy amikor a romlásra utaló tények kerülnek szóba, a szocialisták – s általában a baloldal kampányfigurái – azonnal elveszítik jól ápolt higgadtságukat, egyből megfeledkeznek az általuk olyannyira favorizált jelenről, sőt ők hivatkoznak a tűnt időkre, kétévnyi kormányzás után is minden gond ódiumát a Fideszre hárítva. Megfigyelhető továbbá a Medgyessy–Kovács-féle orwelli mélységű akadozó, illetve bőven áradó új beszéd, amely lehetővé tesz a tényektől nem függő megállapításokat, egymásnak tökéletesen ellentmondó indoklásokat. Az állítások tartalma és érvénye immár a lehető legrövidebb időhatáron belül is változik; amit a miniszterelnök pénteken mondott, az hétfőre esetleg érvényét veszíti, vagy éppenséggel saját ellentétébe csap át anélkül, hogy bármifajta tévedésre és hazugságra fény derülne.
Mindez immár aligha tartható. Előbb-utóbb a szociálisan átmosott agyakban is gyökeret verhet az a gondolat: semmi sincs úgy, mint ahogy a kormány ígérte, sőt akként sincs, ahogy azt állítja. A hitelét vesztett ember, embercsoport, politikai érdekszövetség mindig igyekszik elkerülni, hogy ténykedésének lényegét érintő kérdésekről essen szó. Ha netán rákényszerül, szemérmetlen módon él a kétnyelvűséggel: a bukott pénzügyminiszter jámbor mosollyal a gazdaság kedvező helyzetéről beszél.
Ilyenkor a pragmatikumból kisarjad az ideológia. Az ország gazdasági, pénzügyi helyzetének tragikus romlásáról az ősrégi szocialista stratégiai elképzelések szerint a szélsőjobboldal rémképének – szinte mágikus – felidézésével a figyelem elterelhető. A baloldal szorult helyzetben arra törekszik, hogy ne az őt kínosan érintő, tényszerűen bizonyítható, valóságos dolgokról folyjon a közbeszéd. Sajnos a jobboldal alkalmas partner erre: ideológiai küzdelmekbe bocsátkozik, a tömegtájékoztatási eszközök birtoklása nélkül, egy ellenséges médiaközegben. A legostobább provokációnak is képes felülni, ingerküszöbe rendkívül alacsony, s mint tömeg, mindig magához vonz bizonyos szélsőségeket. 2004 telén előállt egy olyan helyzet, hogy a hibát hibára halmozó, botrányból botrányba botorkáló kormány ügyei helyett a menórák és a keresztek, a „galíciai jöttmentek”, a Tilos Rádió, az ellene folyó tüntetés, az izraeli zászló elégetése került a média érdeklődésének középpontjába, s természetesen – a baloldal értelmezésében – az antiszemitizmus vált az ország és a helyzet megítélésének sarokkövévé.
Az ATV-s sms-folyamban láttam egy idevágó, gyönyörű mondatot: „Orbán kiengedte a palackot, csak aztán bírjon vele.” Ez a palack Gusztos Péter (SZDSZ) a köztévében kifejtett vélekedése szerint nem más, mint a polgári körök szerveződésében fellelhető antiszemita beütés. Szerintem az antiszemitizmus vádja ellen való védekezés legeredményesebb módja valószínűleg az, ha nem vagyunk antiszemiták, sőt nem is látszunk annak, még keresztényi értékeink védelmében sem. A tanulság most az, nem kell minden kesztyűt felvenni. Jézus valóban a másik orcánk odatartására intett bennünket, de máskor azt mondta: legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.
A Medgyessy-kormány bukása nem ideológiai harc kérdése, hanem önnön hibáiból, képtelenségéből és sajnos az ország helyzetének romlásából következik. Ezeket a képtelenségeket kell a közbeszéd tárgyává tenni. Hogy a jobbközép mint politikai erő képes lesz-e a szocialistákat hosszabb távon is távol tartani a hatalomtól mostani regnálásuk után, én nem tudom…