Gabon (3.)

E N C I K L O P É D I A É N E Z E R

Csoda Gabonban. Ez az. Volt valamikor a fatimai napcsoda, melynek során tízezrek szeme láttára táncolt a nap – s most tessék: itt a gaboni földcsoda, melynek során imitt-amott megmenekülhet milliók szeme láttára balsorsa elől a földkerekség-forogság. Imitt-amott válhat belőle nemzeti park, természetvédelmi terület, rezervátum, oázis. Ez ma csodaszámba megy. Mi más, ha nem csoda, hogy egy próféta, Mike Fay javaslatára egy államelnök, Omar Bongo egyetlen nap alatt, egyetlen tollvonással, rendeleti úton tizenegy nemzeti parkot hoz létre, helyez oltalom alá közel harmincezer négyzet-kilométernyi őstermészetet, területet? Ez, miként a National Geographic 2003. szeptemberi száma hírül adja, valószínűleg a legnagyobb természetvédelmi sikertörténet 1872, a Yellowstone Nemzeti Park létesítése óta.
Omar Bongo 35 éven keresztül igazgatta Gabont anélkül, hogy valaha is gondolt volna arra, országában van természet. A nagy megvilágosodás után viszont már a következőképp szól: „A föld alatt már nem sok olajunk maradt, erdőink elaprózódtak – hála neki, S. J. – bevételeink csökkentek, és sok az adósságunk. A gaboni nemzetgazdaság következő húzóágazata már nem a természeti erőforrások kiuzsorázásán, hanem azok hasznosításán fog alapulni.” Bravó, így kell. Ez a legökologikusabb beszéd, amely egy hatalmon lévő személy szájából elhangozhat. S ez a legjobb döntés, amelyet egy nagy úr meghozhat. A legjobb, ami történhet velünk. Maga a csoda, igen.
János pedig, aki magyar, és nincs hatalma, csak a szavak fölött, leül a fotelbe, kényelmesen elhelyezkedik, kezébe veszi az ominózus National Geographicot, 74., 75. oldal, s nézi, miképp is fest ott, a térképen a csoda. Miképp is fest területileg a legjobb, ami történhetett velünk, s aminek minden kétséget kizáróan örülni kell. A papír türelmes, a térkép pedig beszédes. Elárulja, hogy az újonnan létesített parkok kivételével az ország területének háromnegyedét, erdeinek nyolcvanöt százalékát multinacionális fakitermelő vállalatok birtokolják. Magyar fül számára érthető mondat: az ország kiárusítása. Gabont lábon adták el, mert a fák még állnak. Az ország fel van parcellázva, a nemzeti parkok csak szigetek a koncessziós területek sivatagában. A fakitermelés ellen egyébként a természetvédelem sem véd meg, mert igaz ugyan, hogy az új nemzeti parkokra – legalábbis a térkép szerint – még nem adtak ki fakitermelési koncessziót, ám a már meglévő Wonga-Wongue természetvédelmi területen öt fakitermelési koncessziós terület is éktelenkedik.
Vajon mi vár Gabon, Zaire, Brazília és Indonézia őserdeire, ha ez a legjobb, ami történhet velük? A győzelem által még inkább érzékelhetővé váltak a vereség és a veszteség, a természetvesztés arányai. És a torz világgazdálkodási hangsúlyok.
Az Egyesült Államok ötvenhárommillió dollárral járult hozzá Gabon természetvédelmi erőfeszítéseihez. Ebből két gondolat is adódik, egy főági és egy mellékági. A mellékági gondolat az, melyet akár mi is meghallhatunk, hogy támogatás a mai nemzetközi rendben csak tevékenységnek, erőfeszítésnek jár. Önmagában a kongói esőerdők megmentésére Amerika még ennyit sem áldozott volna. Ha van mihez csatlakozni, csak akkor van pénz. A másik, főági gondolat pedig az, hogy Elton Johnnak egy Los Angeles-i luxusszálloda ötvennégymillió dollárt ajánlott fel, ha ott egy évig bárzongoristaként fellép. A világnak, az Egyesült Államoknak, a nemzetközi közösségnek vagy mit tudom én, minek, annak, ami van s uralkodik, a kongói őserdők, az ottani elefántok, okuméfák és gorillák annyit érnek dollárra-centre, mint amennyit egy luxushotelnek Elton John játéka egy éven át. Ebbe az erőtérbe kell elképzelni és elhelyezni a csodát, amely Gabonban esett meg. Megáll az ész.
Utóirat, avagy dokument jeszty. Idézet egy bulvárlapból. 2004. február 22. Aki keres, talál. Aki néz, az lát. Hiába menekülsz, hiába futsz, a természetvesztés elől futni ugyse tudsz: „Kár mindenért. Hiába bizonyították be, hogy a világ legnagyobb őserdejének pusztulása katasztrofálisan befolyásolja a világ időjárását. Másfél évtizeddel az első ökomártír, a dzsungel védelméért egy farmer által agyonlőtt Chicho Mendes halála után egy év alatt huszonötezer négyzetkilométer, vagyis Belgium területével azonos nagyságú őserdőt pusztítottak el a mamutcégek.”
Dokument jeszty. Idézet ismét csak egy bulvárlapból. 2004. február 21. A könnyűbulvár az, amikor kipukkad a műmell. Ez meg a nehézbulvár: „Kuala Lumpurban egy nemzetközi konferencián arról tárgyaltak, hogyan lehetne rávilágítani arra, hogy az őserdők kiirtása mindannyiunk számára égető probléma. Indonéziában a törvénytelen fakivágásoknak semmi sem szab gátat. A rendőröket és biztonsági őröket lefizetik, sokszor egész falvakat tesznek a földdel egyenlővé.”
Dokument jeszty. Bulvár még mindig. 2004. február 15. „Gabon elnöke komoly diplomáciai botrányt okozott, amikor megpróbált »bensőségesebb viszonyba« kerülni Peru szépségkirálynőjével. A mit sem sejtő hölgy azt hitte, hogy egyszerű protokoll-látogatásra érkezik Omar Bongo palotájába, ám futva menekült, amikor a falból leereszkedett a franciaágy.”
Vigyázó szemeinket hát vessük Bongóra. Nincs jobb. Ő a legjobb. Vigaszunk és reményünk. Ez itt a valóságos világ. Ez a való világ.