Ki tudja kezelni az EU gyermekbetegségeit?

Roland Vaubel professzor saját bevallása szerint valaha EU-romantikus volt, ennek azonban már nyoma sincs a napokban Magyarországon is bemutatott könyvében. Az unió árnyéka című kötet – amely az Allprint kiadó gondozásában jelent meg – az Európai Unió működését veszi górcső alá, és meglehetősen éles kritikát fogalmaz meg az EU intézményeivel és a formálódó uniós alkotmánnyal kapcsolatban is.

Az idő nem Európa centralizációjának dolgozik. Az európai zászló rúdjának vége sokkal közelebb van, mint azt sokan gondolják. A nem is annyira távoli jövőben a „brüsszeli toronyépítés” saját határaiba ütközik – jósolja a minap Budapesten bemutatott könyvében Roland Vaubel profeszszor. Az unió árnyéka – Az európai intézmények gőgje címet viselő kötet meglehetősen éles kritikát fogalmaz meg az Európai Unió működésével, annak intézményeivel kapcsolatban. A mannheimi egyetem professzora, aki 1993-tól a német gazdasági minisztérium tudományos tanácsadó testületének is tagja, ugyanakkor sietve leszögezi, hogy ő maga nem EU-ellenes, csupán az unió „gyermekbetegségeire” kívánja felhívni a figyelmet, mégpedig – mint ő mondja – konstruktív módon.
Mint a könyv budapesti bemutatóján kiemelte: valaha EU-romantikus volt, majd ezt követően vált EU-kritikussá. A véleménye valamikor a kilencvenes évek elején változott meg, amikor is a belső piac gyakorlatilag már megvalósult. – A kilencvenes évek óta nem a piac integrációja tölti be a központi szerepet. Az új cél a politikai unió, amely azonban csak egy szinonimája a politikai központosításnak – vallja Roland Vaubel. A professzor szerint ez a folyamat meglehetősen veszélyes, mivel a politikai centralizáció erősíti az állam hatalmát a polgár felett. Szavazóként a polgár nem tudja összehasonlítani saját kormánya politikáját más kormányokéval, ezzel pedig a demokratikus kontroll is gyengül. A problémák között említi még, hogy a centralizált politika nem veszi figyelembe az országok igényei közötti különbségeket. – Ez különösen a közép- és kelet-európai országok esetében lehet veszélyes, mivel például Magyarország igényei jelentősen eltérnek a nyugat-európai igényektől – fűzte hozzá Roland Vaubel.
Könyvében a professzor – aki máskülönben több mint harminc éve foglalkozik a témával – meglehetősen éles kritikával illeti az európai intézmények, mindenekelőtt a bizottság, a parlament és a bíróság működését. Mint kifejti: ezek az intézmények még a kormányoknál is érdekeltebbek Európa központosításában. Reformjavaslatai között szerepel – melyeknek egy teljes fejezetet szentel a kötetben –, hogy szüntessék meg az Európai Bizottság javaslattételi monopóliumát az európai törvényhozásban. Az író szerint a törvénytervezetek benyújtásának joga csakis a parlamentek és a kormányzatok számára jár ki. A professzor javaslatai szerint a tagállamok parlamentjeit is be kell vonni az európai törvényhozásba. Mint kiemelte, a demokráciadeficitet úgy lehet megszüntetni, ha az Európai Parlament helyett a jövőben a nemzeti parlamentekre helyeznék a nagyobb hangsúlyt. Az Európai Bíróság sem dönthet egyedül a kompetenciák elosztásáról – vélte Vaubel. Hozzátette: az Európai Bíróság mellé egy második bíróságot kellene rendelni, amely az EU és a tagállamok közötti hatáskörök elosztásáról döntene.
Roland Vaubel a budapesti könyvbemutatón megjegyezte, hogy ő maga nem tagja egyetlen pártnak sem, és észrevételeit nem pártmegfontolások diktálják. Mint kifejtette, egy tizenhét fős, társadalomtudományi szakértőkből álló csoport (European Constitutional Group) tagja, mely alternatív EU-alkotmányt dolgozott ki. Könyvét a profeszszor egy prognózissal zárja: eszerint a központosítási folyamat nem haladhat így tovább. Ennek egyik oka éppen az Európai Unió keleti bővítése, mellyel az EU-n belüli különbségek tovább növekednek majd. „A nyugat-európai centralizáció lelassul. Természetesen, az már más kérdés, hogy teljesen megáll-e majd” – véli a szerző.