Lesz szobor

Jó hírt mondok néktek. Az aradi Tűzoltó térre szállították, és a napokban egyenként talapzatára helyezik a szabadságszobor öt alakból álló elemét, Zala György alkotásának legszebb, legimpozánsabb, Hungáriát ábrázoló szobrát. Négyszáz tonnás a talapzat – ezerszer súlyosabb a szobrokban szunnyadó magyar bánat.
Valamit azért léptünk előre. Amit egy vérvörös kor említeni sem engedett, annak szoborformája hamarosan állni fog… Állni fog.
Hát én mindenképpen megnézem az aradi szabadságszobrot – ha el nem tanácsol a határátkelőhelynél az újsütetű Securitate, mint tette Bayer Zsolt barátommal…
De nem ez itt a lényeg, hanem hogy állni fog Aradon a szabadságszobor. Helyesebben nagybetűvel: a Szabadságszobor. Ahol kiszenvedett tizenhárom magyar tábornok a szabadságért, és a szép az egészben, hogy alig volt köztük a született magyar. De a sorsfordító idők folytán magyarrá lett a német gróf Leiningen-Westenburg Károly, a szerb Damjanich János, a horvát Knézich Károly, az osztrák Pöltenberg Ernő és a többiek…
Értük áll majd ez az emlékmű, meg mindannyiunkért, hogy senki ne felejtse, mennyit kell tennie a hazáért. Ha nagynak tűnnek is ezek a szavak, a nagy dolgok nem veszíthetik értelmüket. A kiontott vér, az elroppantott nyakcsigolya most végre szoborrá nemesült.
Köszönjük, Zala György, együtt dobog a szívünk.