Magyar katona lépdel a sivatagi homokban. Irakban. Őrület. Mit keres magyar katona Irakban, mondjátok meg, kedveseim? Ha Amerika második Vietnamot akar csinálni magának, csináljon, nekünk, magyaroknak éppen elég volt Muhi, Mohács, Majtény, Világos, Trianon…
Hogy önkéntesként mentek a sivatagba (ez a panelválasz), az maszlag, mellébeszéd. Attól, hogy önkéntesként mentek ki, mi, itthoniak még hadviselő félnek számítunk. A háromszázvalahány jól megfizetett ember háborút, terrort, megtorlást hozhat ennek a sokat tűrt hazának.
Nézzen tükörbe a képviselőház, amelyik igent mondott erre a sivatagi kalandra! Nekünk ott dolgunk nincs, T. Ház! Nekünk itt, a hazában kellene helyére raknunk közös dolgainkat: vetni, kapálni, keresztet vetni. Erre már megint magyar baka áll idegen földön…
Valaki itt nincs észnél.
Szép tekintetű Kovács László külügyminisztertől azért meg kellene kérdezni, mi végből helyeselte olyannyira az ENSZ-felhatalmazás nélkül meginduló iraki megszállást. Az agressziót.
Magyar katona ne lépjen idegen földre! De ide se idegen! Legyünk Svájc, Svédország, Dánia, Feröer-szigetek… Ott kék az ég, zöld a fű, békében burukkol a vadgalamb.
Ha majd, Jóisten ne adja, megjönnek az első magyar katonakoporsók – mert megjöhetnek! –, elgondolkodnak az őket háborúba szavazók. A tettesek. Jöjjön vissza minden magyar katona az iraki sivatagból! Idehaza a helyük. Nem gondolhatják komolyan, hogy ők a béke követei, amikor az irakiak naponta robbantják és koncolják fel az általuk megszállónak tekintett idegeneket.
A politikai taktika ingoványos út, a nemzet nem süllyedhet el benne. Hátra arc!

Hatalmas tűz lett egy bográcsozásból Debrecenben, több ember kórházba került