Mi a magyar?

Alázatos supplicatiónk és könyörgésünk az szentséges római anyaszentegyházban levő Szent Gyülekezetben levő nagyságos cardinalihoz, kik az igaz hütnek szaporodásában és kiterjesztésében fáradnak és munkálkodnak.
Mü, az Moldoua országban, Bako várasában lakozó katolikusok, mind az környüllevő magyarságal eggyüt, leborult orcával, magunk megalázásával és fiui engedelmességgel az Nagyságtok kegyelmes lábaihoz ez supplicatiónk által leesvén, könyörgünk, méltóztassék kiáltásunkra füleiteket lefügeszteni. Jóllehet, nagyságos kegyelmes uraink, sok külömb-külömb féle nyavalyáktól szorongatatunk, mint olá nemzetség közöt, de azok közöt legnehezeb és nyavalyásab, hogy lelki pásztorok nélkül szükölködünk sok üdőktől fogvást. Régi klastromunkot, ki azelőt az Magyarországban levő provincia, mely foglaltatot, azolta fogvást szenvedtünk sok busulásokot, majd immár hitünkben is némelyek botránkozást tetenek, látván, hogy az püspökök münköt nem orvosolnak, támogatnak és erősitenek az igaz hütben, hanem inkáb botránkoztatnak, kiváltképpen az lengyen püspökök, kik közöt legszulyosaban esék az nagyságos Marjanus Kurski lengyen püspöknek cselekedete, ki az elmult esztendőkben, ugymint 1652 Bakoban jővén, nem ugy mint pásztor, hanem mint farkas, semmi jó példát nem adván, az mi az Istenben elnyugot igaz püspöktől maradot vala, és az mit az fráterek takarítotanak és gyütöttenek vala, szolgáival együtt az püspök bort és egymást feldőzsölének; két hét mulva, az mit el nem tékozolhata, szekereket megterhelvén, mind házi eszközöt és az Istenben el nyugot barát-püspöknek egyét mását elvivén, eléb ála, és az szegény frátereket pusztán hagyá, kik münköt az igaz hütben megtartotanak, hevet, hideget, nyomoruságot velünk türtenek; az templom majd negyven esztendőtől fogvást hajazat nélkül volt, ezek az szegény barátok vitték hajazat alá; az püspökök semmit vele nem gondolnak, az megholt püspök az müt cselekedett. Ezek felet nem elégedet aval Kurski püspök urunk, hogy egyetmást eltékozlot, hanem Lengyenországból egy gonosz, részeges szolgáját aláküldvén, gyalázatoson az szegény atyákot ki akarta innen hányatni, és hogy szolgái lakjanak. Látván mü bakai birák ez rut dolgot, fejenként az szegény páterekkel eggyüt az mü kegyelmes fejedelmünkhöz mentünk. Látván az fejedelem az mü keserves kiáltásunkot, és az dolgot értvén, szárnya alá vet, és parancsolta ő nagysága, hogy az barátokot senki meg ne háboritsa, meg akarja őköt klastromokban oltalmazni és tartani.
Kérjük az Istenért nagyságtokot kegyelmesen, és az Szent Gyülekezetet, hajtsa meg füleit ez országban levő szegény kevés kerestyénségnek ohhajtására, az szegény frátereket plántálja be az ő régi klastromokba, mert mü ezután idegen püspököt be nem fogadunk, mert ez az hely mezővé leszen és netalán kalagorok és cizmaticusok fogják birni, sicut ante adventum illorum patrum possidebant et sic recuperavit archiepiscopus a Deo datus. Kérjük alázatoson az Szent Gyülekezetet, hogy valamit szóval ez az igaz bolgárországi cziprovaczi Péter pap, igaz missionarius, az Szent Gyülekezetnek szóval proponál, mond és előszámlál, annak hitelt adgyon, mert ő is az megholt püspökkel együtt jöt ide, it lakot, fáradot, munkálkodot, és sok háboruságokot szenvedet, és mindeneket látot, hallot és tud. Kérjük mégis az Szent Gyülekezetet, leborult orcával kiáltjuk: bocsássa lelki vigasztalásunkra vissza ez levelünk mutató ciproai Péter papot, irván az mü kegyelmes fejedelmünknek, és kérjük lelki buzgósággal az Szent Gyülekezetet, hogy ez az klastrom ezután fügjön az erdéli custodiától, ki két napi járóföld hozzánk. Kit a menybéli Isten fizessen meg nagyságtoknak és az Szent Gyülekezetnek.
(A bákói katolikusok kérelme a hitterjesztés szent kongregációjához, 1653. április 1., Bákó. Részlet. Moldvai csángó magyar okmánytár. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004)