Nem ajánlott a görög EU-példa követése

Alig pár nappal az Európai Unió történelmének legnagyobb bővítése előtt szinte egymást érik a figyelmeztetések, jókívánságok és prognózisok a régi tagállamok részéről. Míg megfigyelők és az uniós tizenötök többsége kétségtelenül Írországot állítja követendő példaként az új tagállamok elé, addig a „fekete bárány” bélyegét Görögország csak nehezen tudja lemosni magáról.

Óva intenek az uniós tagállamok attól, hogy a májusban csatlakozók a „görög utat” kövessék. A hellén államban – 1981-es taggá válását követően – ugyanis nem tudták kellő mértékben kiaknázni az EU nyújtotta lehetőségeket, így például nem használták fel okosan az uniós pénzeket, de előfordult az is, hogy nem hajtották végre a direktívákat. Mindezek következtében a külföldi befektetők távol maradtak, a gazdasági növekedés pedig elmaradt a várttól. Görögország volt egyébként az az állam, amelynek felvételét nem javasolták az Európai Bizottság szakértői. Ugyanakkor a görögök felvételében a gazdasági szempontok mellett jelentős szerepet játszottak a politikai megfontolások is.
Persze az akkori bővítés – akárcsak a mostani – némi félelmet keltett az EU-tagállamokban, ám mint később kiderült: teljesen alaptalanul. „A szegényebb déli tagállamok felzárkóztatásával, az elmaradott területek támogatásával előtérbe került a regionális politika kialakítása” – mutat rá Almássy Eszter A görög szerpentin, avagy Athén és az európai integráció című könyvében. A szerző szerint erre azért volt szükség, mert még az 1988-as adatok is azt bizonyították, hogy óriási a gazdasági különbség az újonnan felvételt nyert államok és az Európai Közösség alapító tagjai között.
Való igaz, Görögország eleddig az egyik legnagyobb haszonélvezője volt az uniós támogatásoknak. Egy tavalyi adat szerint a regionális támogatások 8,7 százalékát a görögök kapták. S noha a brüsszeli pénzek nagymértékben hozzájárultak a görög fejlődéshez, szakértők szerint a hellén állam gazdasága még mindig meglehetősen gyengén muzsikál, főként a többi tagállammal összehasonlítva. A gazdaság fejletlenségét mutatta az is, hogy Görögország volt az egyetlen EU-tag, amelyet 1998-ban elzártak az Európai Monetáris Unióhoz való csatlakozás lehetőségétől, mivel a négy gazdasági feltétel egyikének sem felelt meg. A görögök végül 2001-ben csatlakoztak az euróövezethez.
A gazdasági fejlődés mindazonáltal tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy az uniós tagság kedvező hatással volt a társadalomra. Almássy Eszter egyébként könyvében úgy véli, hogy a görög esettanulmány tanulságul szolgál a „csatlakozni kívánó országok számára, hogy a társulás, illetve a kapcsolat az Európai Unióval önmagában nem segíti elő felzárkózásukat, ha ahhoz nem párosítanak megfelelő nemzetgazdasági és gazdaságpolitikai törekvéseket”.