Nem árt az óvatosság

Két hét elteltével ismét csökkent a jegybanki alapkamat, amely tegnaptól 12 százalékos. Persze ez még a térségben így is kiugróan magasnak számít, ám a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a kis lépések taktikáját folytatja – merő óvatosságból. Hiába ugyanis az export dinamikája, a termelő beruházások bővülése, a magyar gazdaság sajnos még felettébb sérülékeny állapotban van. Ha pedig a trend karcos, a javulást nem lehet rögtön honorálni. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a hét eleji kamatvágás, illetve az ezt megelőző hasonló szintű döntés már több mint jelzésértékű. A kormánypártok által Fidesz közeliséggel vádolt MNB-vezetés tehát rácáfolt arra, hogy politikai kampányt űzne a költségvetésre nehezedő nyomásból, továbbá abból, hogy nem állítja be a megfelelő kamatszintet a magyar gazdaság valódi teljesítményéhez képest. Ennek ellenére az is igaz, hogy a piac nagyobb volumenű lépést remélt.
A kérdés ugyanakkor jogos: miért várt ilyen sokáig az MNB? Többféle magyarázat is adható. De induljunk ki a Medgyessy-kormány két esztendeje tartó gazdaságpolitikai vívmányaiból: a három valutaválságból és pénzügyi káoszból, az egekbe szökő költségvetési hiányból, az államadósság robosztus méretéből, a működő tőke bejövetele helyett a vállalati megtakarítások kiáramlásából, az euróbevezetés körüli hercehurcából, továbbá a magas inflációból.
A lehetséges válaszok egyike tehát az, hogy az idő csak most érkezett el. Tény ugyanis, hogy végre erősödik a magyar gazdaság, ám még nem a kívánatos mértékben. A befektetők megítélése szerint az országkockázat még nincs azon a szinten, mint Szlovéniában vagy Csehországban, vagy az újabban Kelet-Közép-Európa kistigriseként emlegetett Szlovákiában. Ezekben az országokban a jegybanki alapkamat csaknem a fele a magyarnak, ám a régió ezen – gazdasági szempontból emelkedő – térségébe dől a pénz.
Amennyiben pedig megvizsgáljuk a tegnap közölt államháztartási hiány első három havi adatsorát, a helyzet rózsásnak éppenséggel nem tekinthető. A pénzügyi tárca kimutatása szerint az államháztartás hiánya 84,2 milliárd forint, az első negyedévi deficit a GDP 2,1 százalékát éri el. Az államháztartásban február végéig 341,3 milliárd forintos hiány halmozódott fel, ez az egész évre tervezett hiány csaknem harminc százaléka. Noha uniós csatlakozásunk nyomán pozitív folyamatokról számolt be ugyancsak tegnap Medgyessy Péter, Draskovics Tibor és Csillag István, a józan észen nem szabadna nekik sem felülkerekedniük. A mostanában oly gyakran emlegetett maastrichti kritériumoktól (lásd fentebb) ugyanis mind távolabb kerültünk röpke két év leforgása alatt. Ki más, ha maga a pénzügyminiszter nem tudná, hogy a költségvetés helyreigazítása szinte lehetetlen feladat. Itt van az EP-választás, jövőre pedig már – régi jó baloldali szokás szerint – a 2006-os országgyűlési választásokra tartalékolhat a magyar büdzsé. Aligha lesz tartható a belőtt, négy-, hatszázalékos GDP-arányos hiány.
Hogy azonban hangulatilag érzékelhető a változás, az nem a Medgyessy-kormány érdeme. A magyar gazdaságból áradó lendület a nagyvállalatoknak köszönhető, nem pedig a félretervezett büdzsének és a fiskális politikának. A jegybankra hárított magas kamatszint tehát relatív fogalom. Ezt ugyanis kizárólag a gazdaság általános helyzete, a költségvetés állapota indokolja. Tudniillik: ha fut a szekér, úgy alacsony a jegybanki alapkamat, ha nem, magas. Ilyen egyszerű ez.