Repülő buszok

A héten Londonba költözött az orosz gazdasági elit. A nemzeti össztermék mintegy négyötödét kezükben tartó üzletemberek, közkedvelt elnevezéssel oligarchák többsége azonban immár nem repülőn, hanem az angol főváros központjában fekvő házából autón érkezett a hetedik alkalommal megrendezett orosz gazdasági fórumra. London ugyanis a kilencvenes években meggazdagodott, befolyásos oroszok legkedveltebb lakóhelyévé vált.
Hol másutt, mint a Stamford Bridge-en, a londoni oroszok szimbólumává vált Chelsea stadionjában gyülekezhettek volna vasárnap az angliai gazdagok toplistáját vezető tulajdonos, Roman Abramovics honfitársai?! Az Everton elleni összecsapás egyáltalán nem számított slágermeccsnek, ám nem is orosz az, aki manapság Londonban járva nem látogat ki az orosz gazdagság eme szentélyébe. Nagyestélyiben pompáznak itt az 570 fontos (220 ezer forintos) VIP-jegyekkel az üzletember-feleségek, a barátnők és drága öltönyökben feszítenek az Abramovicshoz hasonlóan 40 év alatti oligarchák. A büfében füstölt lazac, vörös kaviár és pezsgő, a pályán pedig az Európa élcsapatává avanzsált kékek. Abramovics, a tulajdonos a vásárlás óta lejátszott 47 hazai mérkőzésből 44-en a stadionban szurkolt csapatának, ötmillió fontos háza van Chelsea-ben és 450 hektár földje Nyugat-Sussexben, mégis a legtöbbször csupán egy-egy napra repül Angliába.
A brit sajtó érthető módon a legtöbbet vele és a londoni oroszok másik emblematikus figurájával, a száműzött Borisz Berezovszkijjal foglalkozik, az itteni diaszpóra körei azonban jóval szélesebbek. Az orosz újgazdagok az előkelő kerületekben vásárolnak lakást, s nekik köszönhetően – a londoniak bánatára – ezeken a környékeken az utóbbi két évben megduplázódtak az ingatlanárak. A külföldiek által vásárolt, félmillió font feletti házak közül minden harmadik orosz kézbe kerül. A legnagyobb keletjük az állandóan őrzött, különálló ingatlanoknak van, ahol külön épületben helyezhetik el a személyzetet, van gőzfürdő, és mindehhez csatlakozik az iroda. A híres Harrod’s áruház környékét már csak kis Moszkvának nevezik a helyiek. Ez a kör alkotja a legdrágább szalonok és ékszerboltok törzsvásárlóinak jelentős részét is.
Az orosz újgazdagok harminc százalékkal lendítették fel a Sotheby’s aukcióinak forgalmát, kedvenc időtöltésük pedig a vadászat és a lovaspóló. Egy-egy vásárláskor több ezer fontot hagynak ott a boltban, 1812-es évjáratú Napóleon konyakot isznak, amelyből egypohárnyi ezer fontba kerül, így nem véletlen, hogy a londoni elit üzletek forgalma megnőtt az elmúlt héten. Egyes számítások szerint a gazdasági fórum szüneteiben a mintegy ezer orosz résztvevő 15 millió fontot költött. A hosszú nélkülözés után a hirtelen jött gazdagságban fürdőző, az élet örömeit habzsoló oroszok a helyieket a húsz évvel ezelőtti időkre emlékeztetik, amikor arab olajsejkek jelentek meg a Temze partján.
Az oroszok a kilencvenes évek utolsó harmadában kedvelték meg Londont és a szigetországot. Korábban népszerűbb volt a francia és a spanyol Riviéra, Párizs vagy Bécs. Míg 1992-ben csupán egyetlen orosz kapott brit állampolgárságot, tavaly már 806, a moszkvai brit nagykövetségen kiadott vízumok száma pedig tíz év alatt a nyolcszorosára nőtt. Tavaly mintegy százezer beutazási engedélyt adtak ki orosz állampolgároknak, s a legutóbbi összeírás szerint a posztszovjet térségből 41 ezren rendelkeznek letelepedési engedéllyel Angliában. A mostani már a negyedik bevándorlási hullám. A Szovjetunió széteséséig főképp a forradalom elől elmenekült polgári családok, majd a kommunista rendszer disszidensei laktak Londonban. Őket az alapvetően gazdasági okokból emigrálók követték 1993–1994-ben, majd jöttek az újgazdagok, akiknek már otthon is mindenük megvolt.
Az állandó jelleggel vagy időlegesen itt élő, 100 ezer fölöttire becsült, számában csak a mintegy évszázaddal korábbi párizsihoz hasonlítható londoni orosz diaszpórának nagyjából 700 tagja multimilliomos, azonban korántsem mindenki tartozik Abramovics vagy Berezovszkij köréhez. Jól mutatja ezt a lapok hirdetési rovata is, ahol oroszok tucatjai keresnek takarítói, magántanári vagy felszolgálói állást. A közösség másik részét alkotják azok a jómódú, ám nem milliomos értelmiségiek, a Cityben dolgozók, akik nem szívesen vállalnak közösséget a harsány újgazdagokkal. A tehetősek jó részét nem csupán az üzleti világ, a csillogó kirakatok vagy az anglománia vonzza Londonba, hanem az is, hogy itt a legjobb iskolákba járathatják gyerekeiket. A Moszkva–London vonalon közlekedő repülőket a vakáció utáni időszakokban egyszerűen csak „repülő iskolabuszoknak” nevezik a légiutas-kísérők.