Se tanulság, se katarzis

Laptársaink, a véleménydeformáló médiaértelmiség reprezentánsai most sem okoztak csalódást. Néhány nappal azután, hogy nem meglepő, de annál megdöbbentőbb részletek szivárogtak ki a szocialisták werberi kampányeligazítójáról, a sajtó a botrányt egyáltalán figyelemre méltató része a kontúrokat elmosva sikerrel relativizálta az ügyet. Mondanom sem kell, a mértéktartás, a függetlenség, a pártoktól való egyenlő távolságtartás jegyében. Itt a soros műbalhé, megkezdődött a kampány, az aktivisták eligazítása máshol sem szűz leányok teadélutánja, a Fidesz se különb – sorolják a kollégák. Tágabb összefüggéseibe helyezve azonban éppen az eset lényege sikkad el. Nem attól lesz hiteles egy sajtótermék, ha minden különösebb ok nélkül gyorsan belerúg a másik oldalba, miután az ellenfélről kiderült az aktuális disznóság. Persze a kettős mérce itt is tetten érhető: a Kövér László elleni köteles sajtókampány emlékeim szerint nem relativizálta az „ügyet” mondjuk a 23 millió románnal való riogatás felidézésével. A Werber–Tóbiás-botrány elkenésekor a mellékvágányra terelés módszere is megjelenik: az ügy szempontjából másodlagos a MÚOSZ úgynevezett etikai bizottsága elnökének a tréningről beszámoló Indexet elmarasztaló nyilatkozata. (Egyébként is: ki az a Halák?) Épeszű ember ugyan mi mást vár egy olyan újságíró-szervezettől, amelynek elnöke a lapjában hamisított Teller-levelet közlő volt főszerkesztő lett, egyetlen, végül visszalépő ellenfele pedig a hírhedt VIP-listáról mosolygott ránk egykor? A magyar sajtó jelen nyomorúságos állapotában képtelen arra, hogy egy komoly közéleti botrányból bármiféle tanulságot levonjon a nyilvánosság számára (katarzist most ne is említsünk), ebben még, bármilyen szándék, netán sérelem vezérelte, Horn Gyula is előtte jár. (Ez sem meglepő, hiszen a sajtómunkások hada egy nyekkenés nélkül nyugtázta a pártszolgálatokat irányító államtitkár kijelentését, miszerint a brókerügy szereplői által emlegetett titokzatos „Gyurcsányi” nem azonos Gyurcsány Ferenccel. Talán bizony Orbán Viktor a megfejtés, tisztelt Tóth András, kedves kollégák?)

Pedig nem lenne nehéz belátni, hogy ma a falra festett fasizmus helyett a kormánypárt által tervezett brutális korteshadjárat jelentheti a valódi veszélyt a társadalmi békére, a szabályok megszegésére való buzdítás pedig több mint aggályos. Az ellenfelet fasiszta csürhének tekintő fanatizált aktivisták okkal hihetik azt, hogy ebben a küzdelemben minden eszköz megengedett. Az emberégetést emlegető pártelnök vagy a Vatikánt szidalmazó európai parlamenti képviselőjelölt eddig is kételyeket ébresztett, de az Index tudósítása felfedte a kormányoldal igazi arcát. A miniszterelnök embereinek gyűlöletkeltő, brutális és trágár (a Németh Sándorba ojtott Goebbelsként őrjöngő Ron Werber, úgy látszik, anális korszakát éli) kirohanásai ismeretében végképp hiteltelenné vált Medgyessy Péter árokbetemető retorikája. Nem a demokratikus ellenzéket, a jobboldalt vagy a Fideszt, hanem a demokratikus köztársaságot érte most kihívás. Éppen ezért nem is a jobboldalnak, hanem – ha van ilyen – a demokratikus baloldalnak illene válaszolnia rá.

Nem akarom démonizálni az MSZP-t, túlozni sem szeretek, ezért határozottan rögzítem: a szocialista párt nem náci szervezet. Csak a módszerei emlékeztetnek a nácik propagandagépezetére.