Teljes védelemre vár a Háros-sziget

A budatétényi Háros-sziget nagy része 1993 decembere óta országos, kiemelt védettséget élvez. A terület csak a Duna–Ipoly Nemzeti Park engedélyével látogatható, de a környező területen illegális jachtkikötő és egy értékesítésre váró laktanya is van, amely veszélyeztetheti a sziget élővilágát. A helyi Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület már kezdeményezte a szomszédos Hunyadi-sziget védelem alá helyezését, és kérte a sziget melletti Hárosi-öböl védőövezeti besorolását, de egyelőre csak egyeztetések folynak az ügyben.

Budafok és Nagytétény között, az úgynevezett pleisztocén terasz előterében fekszik az ország egyik legértékesebb természetvédelmi területe, a Háros-sziget. Keleten és délen a Duna, északnyugaton egy holtág határolja. Valójában ma már félszigetnek tekinthető, mivel északi részét a Duna 1911-es szabályozásakor feltöltötték, azóta a kisebb Hunyadi-szigettel együtt csatlakozik a Budafoktól Nagytétényig tartó partszakaszhoz. A két félsziget területe mintegy száz hektár, a kisebbik Hunyadi-szigeten találjuk a Magyar Honvédség halásztanyáját, míg a laktanyát magába foglaló Háros-sziget egy része tárolótér, nagyobb része pedig érintetlen.
A terület 1928 óta áll a Magyar Honvédség kezelésében. A II. világháború előtt, alatt és után intenzív katonai tevékenységet folytattak itt a naszádcsapatok. Az ötvenes évek végén a szigeten juhokat legeltettek, és ekkoriban fát is termeltek ki onnan, de ezeknek a tevékenységeknek a megszűnése után, 1963 óta háborítatlan. Ez annak is köszönhető, hogy a bejáratánál található laktanya eddig gátolta a nagyobb mértékű emberi beavatkozást a mintegy 55–60 hektáros ártéri erdő életébe. A katonai bázist azonban felszámolták, a helyőrségi épületet pedig értékesíteni akarják.
Ez a környezetvédők szerint azzal a veszéllyel fenyeget, hogy turistaszálló vagy egyéb forgalmas létesítmény lesz a területen, és megakadályozhatatlanná válik, hogy beavatkozzanak a sziget zavartalan nyugalmába. Erre utal az is, hogy a hatvanas években már történt kísérlet egy üdülőtelep kialakítására a sziget délnyugati végén, de a tervet az ismétlődő árvizek miatt nem valósították meg.
A sziget melletti Hárosi-öbölben illegális jachtkikötő is működik, amelyet csak a helyi rendezési terv elfogadása után lehet áthelyezni a védett területek közeléből. Az önkormányzatnak nemrég sikerült az öböl tulajdonjogát megszereznie, és kitiltott néhány vállalkozót, akik a vízen festették át az Ukrajnából vásárolt roncshajókat, szenynyező anyagokat juttatva a Dunába és a védett partokra, de a jachttulajdonosok teljes kitiltását nem sikerült elérni.
Végvári Ágnes, a XXII. kerületi önkormányzat környezetvédelmi referense úgy véli, hogy már a kilencvenes években a teljes területi egységre védettséget kellett volna igényelni. Tájékoztatása szerint az önkormányzat Duna-part II. elnevezésű rendezési tervében szerepel, hogy délebbre telepítik a jachtkikötőt, de ezt még nem fogadta el a helyi képviselő-testület. Mint elmondta, csak sétányokat és bicikliutakat engedélyeznének a védett területek közvetlen közelében, ezzel egy szabadidőközpont alakulhatna ki a Duna-parton.
A nagytétényi Zöld Jövő Egyesület kezdeményezte a Hunyadi-sziget országos védettségét, és a Hárosi-öböl védőövezetté nyilvánítását, de egyelőre ők sem értek el semmit, mert az országos védettséghez úgynevezett C típusú kezelési terv, és széles körű államtitkári egyeztetés szükséges. Az egyesület vezetője, Mészáros Péter is úgy gondolja, hogy a teljes védelem valóban csak akkor valósulhat meg, ha egy elfogadott rendezési terv alapján máshol biztosítanak helyet a partszakasz egykori tulajdonosainak és bérlőinek. A volt laktanyában tudomása szerint egy idősek otthonát kívánnak létrehozni, amelyet még támogatnának is a környezetvédők, de egy szálloda ellen már erélyesen fellépnének a sziget védelme érdekében. Ez azért is fontos, mert a sziget iszapnövényzete és ártéri gyomnövényzete egyedülálló Európában, és ezt veszélyeztetheti a túlzott forgalom, illetve a motoros hajók használata.
A liánokkal átszőtt őserdő és a ligeterdők talaja rendkívül gazdag ízeltlábúakban, a kilencvenes évek első felében végzett felmérések például 45 pókfajtát mutattak ki, köztük kalózpókot, kaszáspókot, keresztes pókot, kalitpókot, továbbá ikerszelvényeseket és százlábúakat. Ezeken túl igen gazdag a sziget lepkeállománya, több futóbogár, bőrfutrinka és holyvaféle is van a területen.
A madárállományt már több madarásztábor vizsgálta a szigeten, amelyek 96 madárfaj előfordulását bizonyították be, ebből közel 60 fészkel, 32 pedig vonuló. A Hárosi-öbölbe látogatók gyakorta találkozhatnak szürke gémmel, nagy kócsaggal, fekete gólyával, darázsölyvvel, héjával, egerészölyvvel, kabasólyommal, erdei szalonkával, örvös galambbal, macskabagollyal, erdei fülesbagollyal és jégmadárral is.