Sokkal inkább közügy a királyi házasság, mint két szerelmes szív egymásra találása. Az ország jövendő uralkodójának anyja ugyanis feddhetetlen kell hogy legyen, rangban méltó urához, neveltetése pedig kifogástalan. János herceg szívszerelme viszont nem ilyen. Mabel Wisse Smit ugyanis korábban kapcsolatban állt egy kábítószer-kereskedő banda fejével. Klaas Bruinsma, a bűnszervezet vezetőjének volt állítólag rövid ideig barátnője még 1989-ben, diákkorában, amely már magában is elég ahhoz, hogy kétségek merüljenek fel esetleges királynéi alkalmasságával kapcsolatban. Ám a holland sajtó kiderítette, a rövid románc egyáltalán nem volt olyan rövid, mint azt Smit kisasszony állította, ráadásul a „jelölt” tagadta, hogy „intim kapcsolat” lett volna közöttük – azaz hazudott a vizsgálók előtt. Óriási botrány kerekedett az ügyből. Minthogy a királyi házasságot a parlament hivatott eldönteni, Jan de Balkenende miniszterelnök nyilatkozott. Ő azonban úgy döntött, nem tartja méltónak a menyasszonyt a magas tisztség betöltésére, ezért nem is kérte a honatyák véleményét. Mabel Wisse Smit kiesett a parlament tagjainak kegyeiből.
Ám János herceg, a trónutódlás szempontjából a harmadik legfontosabb személy (csak bátyja, Vilmos Sándor koronaherceg és az ő lánya, a még kislány Amália előzi meg) követte szíve parancsát, és szombaton kimondta a szertartásos igent menyasszonyának, s ezáltal elveszítette jogát a trónra. Továbbra is Orange–Nassau hercege marad, gyermekei hercegek és hercegnők lesznek, ám feleségét nem emeli be a királyi családba.
A történet hasonlóan pikáns, mint a híres szerelmi történet VIII. Eduárd walesi herceg és elvált amerikai barátnője között. 1930-ban a herceg találkozott Mrs. Wallis Simpsonnal, aki már második férjét „fogyasztotta”. Hat évre rá kimondták a válást, így Eduárd számára megnyílt az út a házasság, s bezárult a trón felé. Külföldre költözött, walesi hercegi címétől megfosztották, s mint Windsor hercege élt élete hátralevő részében.
Fontos nemzetstratégiai cél a föderalista mesterterv megakadályozása
