Az alapításkor, 1989 októberében az volt a szándékunk, hogy az MSZP szociáldemokrata típusú párt legyen – mondja Szűrös Mátyás. – Ennek megfelelően korszerű baloldali pártot akartunk. Ez az MSZP azonban nem baloldali párt. A hivatalos politikájára egyértelműen a neoliberalizmus jellemző. A pártnak nincs baloldali társadalomstratégiai elképzelése, nincs a baloldali értékkritériumokkal egybehangolt válasza a társadalom jövőjével kapcsolatos fontos kérdésekre. Gazdaságpolitikáját a pénz hatalma és a piac mindenhatósága irányítja, sodródik az eseményekkel. Tömören: eklektikus a gazdaságpolitikája. A mi felfogásunk szerint ugyanis egy szociáldemokrata, baloldali gazdaságpolitikának a lényege a szociális piacgazdaság, a jóléti társadalom építése. Mi elutasítjuk a piac mindenhatóságának elvét, mert ebből következik, hogy ma a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények viszont még szegényebbek. Ez a kormány a pénzoligarchia kormánya, szociális érzékenysége kicsiny. A gazdaság gyarapodásából származó jövedelmet nem állampolgári jogon osztják szét, hanem a rászorultság elvét alkalmazzák. Sőt időnként a többletjövedelmet átszivattyúzzák a tőke gyarapítására. Mindez együtt jár a belső fogyasztás és a bérszínvonal leszorításával, a tőkecsalogató alacsony bérekkel.
– Ezek szerint az MSZP liberálisabb, mint az SZDSZ?
– A két párt szorosan összekapcsolódik, hiszen a gazdaságpolitikai alaphang ugyanaz, neoliberális. A miniszterelnök inkább liberálisnak vallja magát, és közelebb áll a szabad demokratákhoz, mint a szocialista párt bármelyik platformjához. Zavaros a célkitűzésük. Jóléti rendszerváltást hirdettek meg, de ez csak üres kampányfogás volt, mert háttérbe szorultak az alapvető szociális értékek, meggyengültek a humán erőforrást újratermelő és gyarapító intézmények. A bérfelzárkóztatásból sem lett semmi. Ma már nemcsak az árak emelkednek gyorsabban, mint a bérek, nemcsak a fogyatékosoknak, a nyugdíjasoknak, a fiataloknak, a családoknak, a gazdáknak és a gyógyszerfogyasztásra szorulóknak lett nehezebb az életük, hanem a munkások, általában a kisemberek is vesztesei lettek a kormányváltásnak.
– Miért tért el a szociáldemokrata célkitűzésektől az MSZP? Hiszen alapítói között találhatjuk Pozsgay Imrét, Nyers Rezsőt és Németh Miklóst is.
– Mint minden, ez is a személyektől függött. Nyers Rezső volt a legszociáldemokratább tagja az MSZMP-nek annak idején, de ma már inkább kommunistának vallja magát, legalábbis egyes nyilatkozatai erre utalnak. Nyers Rezső lett az MSZP első elnöke. Ő már 1948-ban, az erőszakos fúzió idején hátat fordított a szociáldemokráciának. Nem Kéthly Annáékkal, az igazi szociáldemokratákkal ment együtt, hanem a Szakasits–Marosán-féle társasággal csatlakozott Rákosiékhoz. Ez 1956-ban újra megismétlődik. Kéthly Annáék Nagy Imre mellé állnak, Kéthly Anna miniszteri posztot kap a második Nagy Imre-kormányban, Nyers Rezső viszont a teljes szovjet befolyást elfogadó Kádárral, Marosánnal és Münnichhel tart.
– Ez a Nyers Rezső-i magatartás mennyiben függ össze a mai MSZP-vel?
– Úgy, hogy mi Pozsgay Imrét szerettük volna a szocialista párt elnökének. De nem a reformkörök akarata érvényesült, hanem az úgynevezett népi demokratikus platform emelte az elnöki székbe Nyers Rezsőt. Ez sok tekintetben aztán meghatározta az MSZP irányvonalát. Később, az 1994-ben megkötött MSZP–SZDSZ-koalíció végérvényesen letérítette a szocialistákat a szociáldemokrata útról. Éppen ezért ez a párt sem személyi állományában, sem gazdaságpolitikájában, sem stílusában, sem történelmi folyamatosságában nem mondható baloldali, szociáldemokrata pártnak. Más dolog, hogy milyen a tagsága, hiszen nem a tagság, nem a szimpatizánsai határozzák meg egy párt politikáját, hanem a vezetői. Az igazi szociáldemokrata politika humanizálja a kapitalizmust, prioritást élvez a családépítés, az otthonteremtés, az oktatási rendszer továbbfejlesztése, azaz, hogy a tudás minden társadalmi réteg számára hozzáférhető legyen. Ma a tanulás, a továbbtanulás is egyre drágább, az iskolai tanulmányaikat befejező 15–29 éves fiataloknak egyötöde legfeljebb befejezett általános iskolai végzettséggel rendelkezik, nem birtokol semmiféle státusra váltható tudásjavakat, sőt, a kurrens tudás megszerzésére is esélytelen, bizonyos tanulmányok szerint többségük az úgynevezett roncstársadalomban köt ki. Ezért lenne fontos a humán erőforrás fejlesztésének stratégiáját kidolgozni, különben ez a neoliberális politika csak a társadalmi egyenlőtlenséget növeli, és sokféle társadalmi konfliktust gerjeszthet.
– Morálisan milyennek tartja az MSZP-t?
– Ez nehéz kérdés. A harmincas években a szociáldemokraták egy része etikai szociáldemokratának nevezte magát. Peyer Károly szociáldemokrata politikus többször hangoztatta, hogy az erkölcs mennyire fontos a politikában. Idézte Berzsenyi Dánielt, aki szerint minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs. Sajnos, jelenleg a korrupció megjelenése a párt vezető köreinél, a kormánynál, a családi összefonódások a politikában és a gazdaságban, a mindenáron hatalomhoz való görcsös ragaszkodás morális hanyatlást indított el, egyesek mélyre süllyedtek erkölcsileg.
– Ez sokszor mit sem számít. A romló életkörülmények ellenére a lakosság egy része támogatja a szocialistákat.
– Mert manipulálják, megtévesztik az embereket, ködösítenek a balliberális sajtó segítségével. Fényes példa erre, hogy egy egyszeri tizenkilencezer forintos nyugdíj-kiegészítéssel levették a nyugdíjasokat a lábukról. De nem különb a mostani ötvenharmadik heti, 13 ezer forintos nyugdíj-kiegészítés sem. Közben a gyógyszerárak magasra szöknek, emelik a gáz és a villany árát, most a benzin és gázolaj árát. Amit adnak, azt rögtön többszörösen vissza is veszik. Elegük van már az embereknek ezekből az állandó megszorításokból, áremelésekből. Az ilyen kormány nem lehet baloldali. Mi, szociáldemokraták is járjuk az országot, találkozunk emberekkel, gyűjtjük a kopogtatócédulákat. Azt tapasztaltuk, hogy valóban van egy kőkemény társadalmi réteg, amelyik nem mozdul. Bármilyen korrupciós botrány történjék is a szocialista párt körül, kitart. Szinte érthetetlen, de talán a régi beidegződéssel magyaráznám az okát. Magyarországon az emberek egy része még mindig úgy gondolkodik, mint a kádári időben: csak rosszabb ne legyen, minden maradjon úgy, ahogy eddig volt. Főként a legszegényebb réteg gondolkodik így, és őket tudják a leginkább megtéveszteni. De azért azt is tapasztaltam, hogy nagyon sokan kezdenek kiábrándulni azok közül, akik a szocialistákra szavaztak 2002-ben.
– Mi a véleménye az MSZP privatizációs gyakorlatáról?
– Az MSZP privatizációja összefügg a Magyarországon kialakult vadkapitalista állapotokkal. A jelenlegi magyar gazdasági szerkezet instabil, mert nem felel meg a szolidaritás (a társadalmi jólétigény), a létbiztonság, az igazságosság és az egyenlőség értékeire vonatkozó társadalmi képzeteknek és elvárásoknak. Ez a kormány a nemzeti vagyon elherdálását és egy szűk tőkés réteg meggazdagodását tekinti stratégiai célnak. Ennek jellemző példája az erőltetett kórház-privatizáció, amelyről bebizonyosodott, hogy még alkotmányosan sincs rendben. Itt már az emberek élethez, a gyógyuláshoz való jogát kérdőjelezik meg. Az egészségügyi szolgáltatás területén minden drágább lenne, ami azt jelentené, hogy akinek nincs pénze, az nem tudná magát gyógykezeltetni. Mi, szociáldemokraták ellenezzük, hogy az állam teljesen kivonuljon bizonyos közszolgáltatásokból. De felvetődött, hogy a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt.-t, a gyógyszergyártás fellegvárát is eladják. Például a diósgyőri vasmű ellehetetlenítése is sok ezer ember megélhetését tette tönkre.
– Mikor ábrándult ki az MSZP-ből?
– Ehhez hosszú út vezetett, bár a kiábrándulás szó nem jó. Én mindig a saját fejem után mentem, és olykor ellentétes volt az álláspontom a pártommal.
– Egy felmérés szerint ön a szocialista parlamenti frakció legismertebb félreszavazója és messze a legtöbbet tartózkodó képviselője volt. 1998-ban szavazatai 20,22 százaléka, 1999-ben szavazatai 28,24 százaléka, 2000-ben 24,21 százaléka volt kifejezetten ellentétes pártja álláspontjával.
– Amikor a szocialista párt tagja voltam, akkor is kritikusan szemléltem az MSZP döntéseit, és ennek hangot is adtam. Igaz, semmiféle funkciót nem töltöttem be a pártban.
– Mikor telt be a pohár?
– Nem nálam telt be a pohár, hanem az MSZP vezetésénél. 2001 decemberében, amikor megszavaztam a polgári kormány zárszámadását. Akkor is azt mondták, hogy nem zárnak ki a szocialista pártból, mert automatikusan megszűnt a tagságom, nem zárnak ki a frakcióból, de nem is tekintenek a frakció tagjának. Tipikus bolsevik módszert alkalmaztak.
– Mit gondol, az MSZP-ből lehet még igazán baloldali párt?
– Lépten-nyomon kiderül, hogy nem akar baloldali párt lenni. Sőt nem is nemzeti elkötelezettségű párt, kormány ez. Azt hangoztatják, hogy a jobboldaliak magyarkodnak. Itt nem erről van szó, mert a nemzet egy és oszthatatlan, akár a jobboldalon vagy a baloldalon van bárki is, legalábbis aki magyarnak vallja magát. A nemzetnek, az ország lakosságának azonban van egy nemzeti értelemben elkötelezettebb, aktívabb része, az úgynevezett nemzeti oldal. Ezt azért mondom, mert nemzeti érzésében senkit sem szabad megbántani, hiszen itt a politikai hozzáállásról van szó. Az tény, hogy az MSZP–SZDSZ kormánya eddigi tevékenysége szerint nemcsak a pénzoligarchia kormánya, hanem a pénzvilág érdekei szerint sodródik.
Szűrös Mátyás diplomata, politikus. Püspökladány, 1933. szeptember 11. Tanulmányai: Nemzetközi Kapcsolatok Intézete, Moszkva 1953–59, MKKE 1964, Zrínyi Miklós Katonai Akadémia 1973. 1959–62-ig a Külügyminisztérium előadója, főelőadója, 1965–74-ig az MSZMP KB külügyi osztályának politikai munkatársa, helyettes vezetője. 1975–78-ig berlini nagykövet, 1978–82-ig moszkvai nagykövet, 1983–89-ig az MSZMP KB titkára, 1989-ben az Országgyűlés elnöke, 1989–90-ig ideiglenes köztársasági elnök, 1989–2002-ig az MSZP tagja, 1985–2002-ig országgyűlési képviselő, 1994–2002-ig az IPU magyar tagozatának elnöke.
