Csomagküldő szolgálat

Ha jól számolom, 2002 óta évente átlagosan két megszorító csomagban részesül a magyar társadalom. A Medgyessy-kormány, illetve elődje, a Horn-kormány regnálása óta az állami sanyargatásokra rendszerint azért van szükség, mert költekezéseik fedezetét, továbbá a későbbre tervezett költségvetési osztogatások forrását a hatalom a kisemberek adóiból, az önkormányzatok működési költségeinek lefaragásából, esetleg a közszférában megvalósuló leépítésekből kívánja előteremteni.

2004. 05. 20. 17:21
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Jellegzetes baloldali recept ez a csomagküldés, hiszen a nagyképűnek, gőgösnek és urizálónak minősített polgári pártok kormányzása idején – tehát 1990–1994, valamint 1998–2002 között – a gazdaság motorjainak beindítása, a munkahelyek teremtése, a hazai kis- és közepes vállalkozások feltőkésítése és nem utolsósorban a külföldi működő tőke becsábítása és itt tartása volt a cél. Persze ezek a ciklusok is terheltek voltak a ránk hagyott negyven év összes hátrányával, de a sokkterápiát – s talán ez a lényeg – elkerülhette az ország.
Az említett periódusok kapcsán elfogultság nélkül állíthatták 1998 és 2002 között az amúgy jobboldali szimpátiával nehezen vádolható nyugati szakértők és tekintélyes újságok, hogy Magyarország a térség éllovasa, ahová dől a pénz. Minden, úgynevezett makrogazdasági adat azt bizonyította, hogy hazánk az 1998-as orosz válság és világgazdasági recesszió ellenére is képes volt versenyben maradni.
Ám a magyar választó már csak olyan, hogy megelégeli a jót is. Hiába futott a szekér, hiába élt kicsit jobban, mégis megfosztotta a hatalomtól azokat, akik a felelőtlen ígéretek helyett a fenntartható gazdasági növekedésért küzdöttek, nagyszabású állami programokat (Széchenyi-terv) indítottak be, pörgettek fel elképesztő ütemben olyan ágazatokat (építőipar és idegenforgalom), amelyek sok évtizednyi álomból tértek magukhoz. Hogy padlógázzal futott a gazdaság, azt mi sem tanúsítja jobban, mint az MSZP és SZDSZ meghatározó politikusainak dicsérete az 1998–2002 közötti időszakról. Aki esetleg nem emlékezne rá: anno – 2002 tavaszán járunk – Medgyessy Péter és Kuncze Gábor is elismerően szóltak az Orbán-kormány gazdasági teljesítményéről. Igaz, kifogásolták, hogy nem ad – mármint a kormány – elég pénzt az embereknek. Na, ők aztán adtak.
Amióta a Medgyessy-kormány hatalmon van, csak a különböző megszorító csomagokról hallunk. Így volt ez már 2003 elején és közepén, továbbá az idei esztendőben kétszer is: először, amikor Draskovics Tibort beiktatták pénzügyminiszteri tisztségébe, illetve most: a legfrissebb hírek szerint megint erre készül a kormány. Ez onnét gyanítható, hogy tegnap maga a miniszterelnök jelentette be: nincs szükség további megszorításokra. Ha pedig maga Medgyessy Péter ígéri meg az intézkedések elmaradását, akkor ez azt jelenti, hogy ezek az intézkedések már a küszöbön állnak.
Mert akárhogyan is fényezik a statisztikát, az EU-n belül itt a legmagasabb az infláció, egekben az államháztartás hiánya, egy esztendő alatt 11 százalékkal nőtt az államadósság, nagyjából szinten van a munkanélküliség, és kicsi a beruházási hajlandóság a vállalatok körében. A félretervezett büdzsé lyukait pedig nem tömheti be az országba áramló működő tőke: tudniillik nem jön.
Leginkább az euróbevezetés körüli mizéria, pontosabban a pénznem átvételének elhalasztása – hiszen ahhoz felettébb stabil körülményekre lenne szükség – illusztrálja az ország gazdaságának tervezetlenségét, kiszámíthatatlanságát és hiteltelenségét. Ez a koalíció erre képes: tudjuk, merjük, tönkretesszük.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.