Abban ugyan nincs megegyezés, hogy is határozhatjuk meg a globalizációt, ám minden kommunikációs szakértő olyan témának tartja, amellyel foglalkozni kell. Kaltefleiter professzor asszony egy korábbi meghatározást ismertetett, miszerint a jelenség egy, az egész világra kiterjedő társadalom létrehozását eredményezheti, amelyhez sajátos eszközöket használ fel. Ezek egyebek között a tömegkommunikáció, az utazás megkönnyítése, az internet, valamint az angol nyelv és civilizáció. Előadásában szintúgy megemlítette azt az elméletet, miszerint a jelenlegi sajtóhelyzetben médiakartellek alakultak ki, amelyek a nemzetek fölött állnak, s a saját céljaiknak megfelelően szűrik a híreket s „gyártanak” információkat. Robert McChesney kutató meg is határozta azokat a társaságokat, amelyek ebbe a körbe tartoznak: Disney, AOL Time Warner, Bertelsmann, Viacom, Vivendi, NBC (amelyet a General Electric tart kézben) és a News Corporation. A kutató szerint ezek a cégek gyakorlatilag teljes ellenőrzésük alatt tartják a tömegkommunikációt, így meghatározzák az egész nyugati világ mindennapjait.
Kaltefleiter aszszony előadása szerint talán nem is véletlen a „terrorista” kifejezés világhódító útja. Állítólag először Tom Brokaw, az NBC televízió híres műsorvezetője használta a szeptember 11-i események elkövetőire. Utána már George W. Bush amerikai elnök is ezt a nevet adta „mozgalmának”: a terrorizmus elleni háború. A szakember a szó hihetetlen „karrierjét”, jelentésének változását elemezve elmondta, egy esetben olyan aktivistákat, akik felgyújtottak egy épületet tiltakozásul a környezetszennyezés ellen, terroristának titulált az NBC. „Valaha ez a szó azt a személyt jelentette, aki félelmet kelt, pusztít, mára azonban egyre inkább a politikai okokból támadó államellenes elemeket jelenti” – fejtette ki Caroline Kaltefleiter. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet a két öbölháború, az 1991-es és a 2003-as közötti különbségekre. Elmondása szerint a mostani „hadjárat” során újságírók és televíziós stábok kísérték a megszálló erőket, akik élőben közvetítették a háborút. 1991-ben ez nem így történt, ott az újdonságot inkább a rakétába szerelt kamera jelentette, amely az amerikai légierőt hozta közelebb a tévénézőkhöz. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ma a médiával együttműködik a hírszerzési szolgálat, az újságírók pedig sajátos trükkökkel befolyásolják a közvéleményt: ilyen például a „jó harca a gonosz ellen” mítosz kialakítása.
A média hatalmát az etika oldaláról közelítette meg Sandra Hochel, aki a Dél-karolinai Egyetem oktatója, jelenleg a Budapesti Kommunikációs Főiskolán is tanít. Szerinte kifejezetten káros azon iskola, amely a „kulturális relativizmust” tűzi zászlajára. Ezen elmélet szerint minden kultúrának megvannak a saját értékei és rossz oldalai, ám azokat kívülről tilos bírálni. „Ebben az esetben még a legkeményebb rasszista, embertelen, gyilkos rezsimeket sem szabadna rossz szóval illetni” – vonta le a konzekvenciát az oktató. Hochel asszony inkább a „kulturális univerzalizmus” oldalán áll, amely bizonyos alapvető emberi jogi formulákat létezőnek ismer el, így kívülről többé-kevésbé megítélhető egy-egy rendszer „jósága”, legalábbis így vélik ezen elmélet követői. Lapunk kérdésére a szakember közölte, a kulturális relativizmus szinte minden lépést elfogadhatóvá tesz, hiszen azt – mint az afganisztáni nők jellegzetes ruhadarabjának, a burkának kötelezővé tétele – a kultúra „igazolja”. Azt ugyanakkor elismerte, az általa követett elmélet pedig felmentést ad minden háborúnak, így a jelenlegi iraki megszállásnak is, ha túl szélsőségesen értelmezik. Hozzátette, valóban nagy károkat okozhat, ha a saját, felsőbbrendűnek tekintett demokratikus eszméinket olyan országokba próbáljuk elvinni, amelyek nincsenek erre felkészülve. Példaként említette a mostani iraki helyzetet, valamint a gyarmatosítás időszakát. Ugyanakkor tagadta, hogy a kulturális univerzalizmus bármilyen kapcsolatban állna a washingtoni döntéshozó neokonzervatívok eszméivel, szerinte itt semmiféle újdonságról nincs szó, hanem a konzervativizmus jelent gondot.
Az amerikai politikával foglalkozott John C. Tedesco is, aki a Virginiai Egyetemről érkezett hazánkba. Speciális szakterülete az internet, annak szerepe a politika területén és a mindennapi életben. Előadásában a professzor az internet mellett és ellen hangsúlyozott érveket, amelyek mindegyike igen komolyan megfontolandó, és sokszor egymást kioltják. Például bárki csatlakozhat egy vitához a világhálón, megőrizve inkognitóját, hangoztatva véleményét akár a legkomolyabb körökben is. Ugyanakkor az internetet mégsem azok használják, akiknek semmiféle lehetőségük nincs más módon érvelni saját igazuk mellett. A fő probléma talán éppen ez. A Magyar Nemzetnek nyilatkozva a professzor közölte, a világ lakosságának valóban mindössze három százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel, ez pedig nagyon kevés ahhoz, hogy valóban befolyásos médium legyen. A kutató azonban optimista. „Korábban így voltak a televízióval is. Senki sem hitt a jövőjében, mára gyakorlatilag a világ minden pontja be van hálózva. Ez lesz az internettel is!” – mondta bizakodva.
Bár az előadók és a témák is jórészt amerikaiak voltak, céljuk egyértelmű: mintát mutatni Magyarországnak. „Ami Amerikában történik, az hatással van a mi országunkra is” – jelentette ki Róka Jolán, az esemény főszervezője, nagy tekintélyű kommunikációs kutató és oktató. Közölte, az internetes szokások és a politika világa is bizonyos tekintetben követi a tengerentúli hagyományokat. Felhívta a figyelmet: a mi politikai kampányainkban is egyre nagyobb teret kapnak az amerikai minták. „Az elmúlt tíz évben egy amerikanizálódási folyamatnak lehetünk tanúi. Várható például a vizuális manipuláció szerepének felértékelődése, s bár a negatív kampány náluk sokkal szakszerűbb, mint Magyarországon, idővel mi is beletanulunk” – vélte a professzor asszony.
origo.hu
Óriási bajban a baloldali pártok, mindent elkövetnek, hogy átverjék a választókat
