Rekorddrágulás

Van abban valami megnyugtató, hogy a Medgyessy-kormány – igaz, csak a gazdaság egyetlen területén – mégis rekordot tudott felállítani; a májusban huszonöt tagúra bővült Európa Unió államai közül Magyarországon a legmagasabb az infláció. A KSH új adatai szerint áprilisban a pénzromlás mértéke csaknem hétszázalékos volt. Lekörözzük tehát Nyugat-Európát, illetve a velünk együtt csatlakozott új tagállamokat is. Olyannyira, hogy a balti régió és Szlovénia után már Csehország és Lengyelország is áhítozva nézheti hazánk ebbéli produkcióját. Miközben a szóban forgó kelet-közép-európai térségek már az uniós normáknak is megfelelő – az euróbevezetés követelményeit szem előtt tartva (!) – alacsony szinten tartott, 2-2,5 százalékos pénzromlással számolhatnak, addig mi kurucosan feszítünk a magunk hét százalékával. Amennyiben pedig felidézzük, hogy a Mol további, literenkénti 15-20 forintos üzemanyagár-emeléssel kalkulál, úgy bizony a napnál is világosabb: a rekorddrágulás tartható lesz 2004-ben. Megjegyzem: több mint ironikus, hogy a témában érintett cégvezérek és politikusok azzal próbálják lecsendesíteni a tömegeket: nem lesz itt 300 forint a benzin. Egy szó, mint száz: nem kell tehát azon sopánkodnunk, hogy a fenti értelemben megdől az első helyezésünk az unióban.
De fordítsuk komolyra a szót. Bár elemzői és kutatói vélemények alapján némiképp fékeződhet a korábban 7,5 százalékosra jósolt éves infláció, azért mégiscsak gondot okoz, hogy az energiaár-emelések és a különböző adóemelések (áfa, fogyasztási adó) stb. miatt oly mértékben elszabadultak a fogyasztói árak, hogy a kontinens úgymond boldogabbik részén Magyarország a negatív éllovas. Ez persze nemcsak azoknak feltűnő, akik naponta böngészik a statisztikákat és a függvényeket, illetve a beruházási lehetőségeket, hogy a forint elleni spekulációkról már ne is beszéljünk, hanem minden egyes állampolgárnak. Az árak magasak a bevásárlóközpontokban, a falusi piacokon, a szervizekben, a fodrásznál, az autószerelő-műhelyben, s ha jön a díjbeszedő, vagyis a gázos és a villanyórás, az embert az elképesztő költségek miatt a rosszullét kerülgeti. Eközben persze fizetésünk nem változik. Aki esetleg nem tudná: a kormány az idei évre minimális – 0-0,5 százalékos – reálbéremeléssel számol.
Alapkérdés persze, hogy miért is a fő ellenség az infláció? Nos, ha magas az általános drágulás üteme, akkor egy ország előbb-utóbb gazdasági és politikai értelemben is kiszámíthatatlanná válik. Lásd az euróbevezetés körüli, mellesleg a Medgyessy-kormány által saját maga gerjesztett mizériát, valamint a fizetőeszközünk ellen intézett támadásokat. Mindent összegezve: hazánk sajnos már nem vonzó a befektetőknek. S miáltal nem jönnek a nagyvállalatok, új munkahelyek sem létesülnek, továbbá a hazai kis- és közepes cégek sem részesülnek pluszmegrendelésekben. Hab a tortán, hogy a működő tőke helyett csak az úgynevezett forró-, tisztázatlan pénzekkel számolhat a költségvetés, ha állampapír-akciókat reklámoz.
Egykor Magyarországot úgy emlegették, mint Kelet-Európa Svájcát, a térség eminens országát, a lehetőségek hazáját. Mára oda jutottunk, hogy nem mi, hanem Szlovénia, Csehország és a balti államok számítanak Svájcnak.
De már nekünk is.