Óriási felháborodást keltettek Egyiptomban is azok a képek, amelyeken amerikai katonák kínoznak iraki foglyokat. Az összes egyiptomi napilap címlapján hozta őket, alattuk a „szégyen” és a „botrány” szavakat lehetett olvasni. Mint az a Middle East North Afrika – Financial Network honlapján olvasható, az Al-Ahram, Egyiptom és az arab világ legszínvonalasabb újságja ezt írta: „George Bush megdöbbent a képek láttán… és az arabok mit szóljanak?” Eközben az ellenzéki Al-Vafd ekképp kommentálja a felvételeket: megszálló bandák terrorizálják az iraki foglyokat.
Arra persze számítani lehetett, hogy amint szerte a világon, az egyiptomi médiában is nagy teret kapnak majd ezek a fotók. Annál inkább is, mert ebben a médiában bizonyos hírek mindig megelőzik a helyi szenzációt.
Egyiptom központi sajtópalotájában még az iraki fogolybotrány kirobbanása előtt jártunk.
Óriási üvegpalota emelkedik a poros kairói belváros fölé. Itt készítik Egyiptom szinte összes befolyásos napilapját, az Al-Gomhouriát (Köztársaság), az Al-Ahramot, valamint idegen nyelvű mutációikat, a francia Gazette Egyptient és az angol Egyptian Gazette-et. Az egyiptomi hetilapok és magazinok, legyen szó életmódról, sportról vagy politikáról, mind itt készülnek. Rajtuk kívül szinte senki nem tudja befolyásolni az egyiptomiak irányultságát. Barátságtalan, ám összességében segítőkész katonák fogadnak a nagy hatalmú újság szerkesztőségénél. „Tíz perc” – mondják nagy egyetértésben, s csak azt kérik, még véletlenül se irányítsuk a kamerát az üvegpalotára. A fényképezőgép szinte olyan riadalmat kelt körükben, mint egy gépfegyver. Ez később néhány száz kilométerre keletre, a Szuezi-csatornánál is megtörtént, ott a helyi sorkatonák kértek legalább hatszor bocsánatot, hogy nem fényképezhetjük le a katonai objektumnak számító vízi útvonalat. Ám hogy miért tilos az impozáns, ámde kissé hivalkodó kairói épületet megörökíteni, rejtély. Hullámzó kék üveg mindenütt, acéloszlopok kétoldalt. A messziről jött látogató pedig először azt pillanthatja meg, akit az ott készített újságok címlapján is mindennap: Hoszni Mubarakot. Egyiptom elnöke stílusos fekete napszemüveget visel a tizenöt emelet magas reklámfólián, s elismerően tekint az odamontírozott újságok címlapjaira. S ha ő ezeket ajánlja, ki lenne olyan botor, hogy mást vesz?
A kívülről modern épület belül még megkapóbb. Márvány és üveg, rengeteg újságíró és vendég, valamint biztonsági őrök, akik kizárólag az útlevelek ellenőrzése után engednek be a váróterembe. Mintegy másfél órán át várakoztatnak, mielőtt beléphetünk a belső helyiségekbe, ahol újabb fél órán át egy személyzeti vezető beszél a semmiről. Később azonban kiderül, a fő attrakció egyáltalán nem ő, hanem a Köztársaság napilap főszerkesztő-helyettese. Aki szívélyesen fogad mint távoli országból jött kollégákat. Irodája egyszerre modern és nagyon egyiptomi. Üveg és acél minden, hatalmas bőrfotel, s a kanapén három ember ül. Két öltönyös arab és egy burnuszba öltözött beduin. Mezítlábas, cserzett arcú sivatagi nomád, aki talán meglátogatta régi barátját, de lehet, hogy itt dolgozik. Igaz, azután, hogy láttuk az ultramodern irodaház belső lépcsőházában dolgozó cipőpucolót, nem érdemes ezen fennakadni.
– Talán meglepő, hogy szinte minden hírünk elsősorban Izraelről és a palesztinok helyzetéről szól, ám meg kell érteniük, nálunk ez majdnem belpolitika – szabadkozik Abdel Vahab Adsz. A főszerkesztő-helyettes elismeri, valóban békeszerződés köti össze a két országot, s ezt egyik állam sem kívánja felrúgni, az egykor kikényszerített barátság azonban nem feltétlenül őszinte. – Egyáltalán nem jók a kapcsolatok Egyiptom és Izrael között, sőt kifejezetten rosszak – hangoztatja az újságíró.
Hasonlóképp problémás a másik „örökös szövetséges”, az Egyesült Államok megítélése. Békeszerződés ugyan van, ám a palesztinok ellen vívott háború és a múltbéli összecsapások miatt legalábbis ellenséges a viszony nemcsak Izraellel, hanem az amerikaiakkal is. Az egyiptomiak nem hajlandók elfogadni, hogy a világ első számú hatalma – amely egyébként őket is ellátja fegyverrel – támogatja a megszálló Izraelt. A status quo azonban fenn kell hogy maradjon, így a kutya-macska barátság nem változik a közeljövőben, jósolja a napilap vezetője. Az országban pedig továbbra is olyan érdeklődéssel várják az olvasók az izraeli eseményeket, mintha saját országukról lenne szó.
Pedig a fekete föld országában is furcsa dolgok történnek.
Ottjártunkkor Hoszni Mubarak látogatott körbe a fővárosban. Magyar számára szinte felfoghatatlan biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, az amúgy is zsúfolt főváros még inkább bedugult. Korlátok, katonák, rendőrautók mindenfelé. A főszerkesztő-helyettes szerint már nem kell valóban tartani a Muzulmán Testvériségtől, a fennálló rend ellen harcoló iszlamista mozgalomtól. De jobb félni, mint megijedni – véli Adsz.
S hogy van-e sajtószabadság Egyiptomban? Nincs, válaszol meglepően nyíltan a főszerkesztő-helyettes. Nem szabad azonban nyugati szemüvegen keresztül nézni az ottani helyzetet, teszi hozzá.
– Hosszú út előtt állunk, Egyiptom még csak most kezdi bevezetni azokat a demokratikus vívmányokat, amelyek Európában már természetesek – közli széles mosollyal.
Egyiptomban egyébként minden szerkesztőség megjelenés előtt ellenőrizteti cikkeit a belügyminisztérium illetékes hivatalával, amely csak a fennálló rendet nem veszélyeztető írásokat engedi kinyomtatni. Ezért is érdekes az Al-Vafd című, viszonylag kis példányszámú és hatású lap élesen kormányellenes hangvétele. Az újság Mubarakot és a kormányt visszaélésekkel vádolja, korrupciós ügyeket sejt munkálkodásuk mögött, ennek ellenére az Egyptian Gazette-ben rendszeresen szemlézik a vezércikkeit.
– Örülök, hogy ezt nem nekem kellett elmondanom, hanem egy külföldi is észrevette – mondja a főszerkesztő-helyettes.
A kormány, úgy tűnik, bírja a kritikát, s hasznosabbnak látja, ha ellenőrzött keretek között engedi a támadásokat, mint ha elhallgattatná a kritikus hangú sajtótermékeket. Ettől persze még nem lesz szabad a sajtó, ám – amint abban Abdel Vahab Adsz is bízik – a hosszú út során végzett munka meghozza a gyümölcsét.
Az ellenőrzött sajtó egyébként nem feltétlenül színvonaltalan, ezt bizonyítja a térség újságjainak elemzése. A nyugati vizsgálatok tanulsága szerint az egész közel-keleti és észak-afrikai arab világban a legjobb sajtótermék az Al-Ahram Weekly címmel megjelenő egyiptomi hetilap. Ebben a napilap formátumú, ám annál jóval vastagabb újságban az arab országok értelmiségének színe-java megjelenik, politikai kommentárokat ír, és sokan mondják, hogy átlapozása nélkül nem is érdemes az arab világgal foglalkozni, annyira összeszedetten mutatja az aktuális közgondolkodást.
origo.hu
Deák Dániel szerint látványosan Magyar Péter megrendelése a mai Medián-kutatás is
