A Fővárosi Főügyészség hétfőn nyújtotta be a Fővárosi Bíróságra Tasnádi Péter feltételes szabadon bocsátása elleni fellebbezését, amelyben az átirat rámutat: a négy és fél évre ítélt vállalkozó a börtönben töltött ideje alatt tizenegy fenyítést kapott. Legutóbb január 15-én dorgálták meg, s a börtönparancsnok elrendelte, hogy három hónapig Tasnádi havi vásárlási összegét csökkentsék. A fenyítést tiszteletlen magatartás és az intézet rendje ellen elkövetett szabálysértés miatt kapta. A fegyintézet parancsnoka azonban április 8-án elengedte a fenyítés idejéből hátralévő hét nap végrehajtását, de a büntetést nem törölte. Többek között ezért sem lehet következtetni arra, hogy Tasnádi Péter szabadulása után törvénytisztelő életmódot kíván majd folytatni. Lapunk megkereste Tasnádi Péter ügyvédjét, Tuza Pétert, de érdeklődésünket védence kérésére elhárította. Mint mondta: a Magyar Nemzetnek nem nyilatkozhat.
Fülöp Zsolt, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság büntetőbírája lapunk érdeklődésére elmondta: elsődlegesen a törvényben is előírt kifogástalan magatartást vizsgálja a büntetés-végrehajtási (bv) bíró. Ebbe ugyan belefér 1-2 feddés, amely viszont csak kisebb súlyú lehet: például a zárka rendjének megsértése. Súlyosabb eset, ha valakit egy újabb büntetőeljárás vár a szabad életében. Vizsgálják, hogy büntetett előéletű-e az elítélt, de a legnagyobb súlyt a büntetés alatt tanúsított magatartásra fekteti a bíró, mielőtt kimondja, hogy törvénytisztelő életmódot folytat-e majd a börtönlakó. – De ez egy komplex feladat, így a bírónak támaszkodnia kell a börtönparancsnok értékelésére és az elítélt személyes meghallgatására is – mondta el Fülöp Zsolt.
– Csakis indokolt esetben fellebbez a bv-ügyész a kedvezményes szabadulás ellen. Ezt a statisztikák is jól mutatják, hiszen tavaly az összesen 9891 feltételes szabadulást elbíráló végzések ellen mindössze 23 esetben jelentettek be fellebbezést az ügyészek – tájékoztatta lapunkat Pacsek József ügyész, a Legfőbb Ügyészség büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti és jogvédelmi önálló osztálya megbízott helyettes vezetője. Hozzátette: a majd tízezer esetből 716 kérelmezőt engedtek szabadon a fegyintézet javaslata ellenére. Nem kapta meg a kedvezményt a bíróságtól tavaly 224 olyan elítélt, akiket a börtönparancsok érdemesnek talált rá. Elutasító végzést pedig 1341 feltételes szabadságra vágyó kapott 2003-ban.
– Az ügyészségi jogorvoslat benyújtását jelentős mértékben az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogásolható magatartása indokolja, tehát a fegyelmi helyzet a mértékadó – magyarázta az ügyész. Kisebb súlyban esik latba az elítéltet a szabad életben váró egzisztenciája, hiszen például egy hajléktalant, aki egyébként jól viselkedett a börtönben, azért nem lehet fogva tartani, mert nincs lakása vagy munkája. Az elítélt börtönben tanúsított magatartása lehet tehát a szabadulásának záloga, ugyanakkor az ügyész szerint a tendencia is fontos. – Ha a büntetés elején kapott fenyítéseket, de utóbb javult a magatartása, és jutalmakat is kapott, az az elítélt javára írható. Fordítva viszont már a terhére – fejtette ki Pacsek József. Korábban nagy nyilvánosságot kapott a rendőrgyilkos Soós Lajos bűntársa, az életfogytiglani börtönbüntetéséből szabadult elítélt, akit első nekifutásra azért nem engedett ki a bíróság, mert az elbírálás előtt érvényben lévő fenyítése volt – jegyezte meg az osztályvezető-helyettes ügyész.
– A börtönparancsnok az elítélt magatartásáról értékelő véleményt nyújt be a bíróságra három hónappal büntetése háromnegyedének letöltése előtt – mondta el lapunknak Csépai József ezredes, a Nagyfai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka. Ebben többek között a börtönlakó személyes adatain túl szerepelnie kell a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartásának, a rendkívüli eseményeknek, fenyítéseknek és jutalmazásoknak, a szabadidőben töltött tevékenységének, külvilággal való érintkezésének, a szabadulásra való felkészítésben való részvételének. Az iratot a nevelő készíti el, a parancsnok pedig átnézi, esetleg hozzáír – magyarázta az ezredes. A végén pedig megfogalmazzák azt is: lehet-e arra számítani, hogy az elítélt a szabad életben törvénytisztelő életmódot folytat majd.
A fenyítésekről a parancsnok elmondta, hogy három módja létezik: feddés, a személyes szükségletre fordítható összeg csökkentése és a magánelzárás, amely börtön esetében legfeljebb 20 nap lehet. – Ezt a legritkábban alkalmazzuk – állítja Csépai József. Hozzátette: a börtönparancsnoknak kivételes esetben joga van arra, hogy a fenyítéseket kitöröljék a fegyelmi lapról. De ehhez sok idő kell – mondta a parancsnok –, mármint ahhoz, hogy az elítélt bebizonyítsa: magatartása gyökeresen megjavult.
– A törvény szerint többek között akkor lehet valakit feltételesen szabadon bocsátani, hogyha a büntetés végrehajtása alatt kifogástalan magatartást tanúsít – idézte a paragrafust az ezredes. Ha az átlagos börtönbüntetésnek a 3-4 évet vesszük, 2-3 kisebb súlyú fenyítést néz el a bíróság. Ilyenek: a zárkarend megsértése, vagy ha a börtönlakó ingerülten válaszol a nevelőjének. Súlyosabbnak minősül, ha az intézet rendje ellen vét, ha a többiekkel verekszik össze, netán lop – sorolta Csépai József. Ám mindezek mérlegelése a bíróság dolga. A börtönparancsnok tapasztalata szerint ritka az az eset, hogy valaki szembehelyezkedjen a vezetőséggel, mert mindkét félnek, a börtön dolgozóinak és az elítéltnek is érdeke, hogy beilleszkedjen az intézet közösségébe.
origo.hu
Összeverték a románok, mert magyar - videó
