A fiatalok megérkezésüktől távoztukig szellemi és fizikai értelemben is egy pocsolya mélyén érzik magukat. Őrjöngő kiképzőtisztek, akiknek egy célja van: a civil személyiség megölése, és a katona felépítése a jelöltben. Ehhez pedig szükséges az erőszak, a tengerészgyalogos élete úgyis erről szól majd. A fiatalok leülnek, hogy végrehajtsák a szükséges adminisztrációs formaságokat. Fej lehajtva, kezek a tarkón, s egy pisszenés nélkül végighallgatják, amint a kiképző üvöltve szidja őket. Néhány perc múlva átesnek életük első reggelijén, amikor még azt is újra megtanítják nekik, hogyan kell „katonásan” enni, leborotválják a hajukat, elveszik minden ingóságukat, s új ruhát kapnak. Az új ember kialakítása folyamatban van. Az első három napon szemhunyásnyit sem alszik az újonc. Ehelyett fut, csúszik-mászik, lőgyakorlaton vesz részt. A háromnapos gyakorlat még alapot sem ad, inkább azt mutatja meg a jelentkezőnek, milyen helyre került. Nem számíthat semmiféle segítségre, a nap huszonnégy órájában azt magyarázzák neki, hogy ő itt a legrosszabb katona, akivel még majdnem három hónapon keresztül fognak szenvedni. Mert az nem történhet meg, hogy egy nap valaki visszamondja jelentkezését. Ha törik, ha szakad, a kiképzést végigcsináltatják vele, s a végén dönt, akarja-e folytatni a katonáskodást, vagy végleg szögre akasztja a bakancsot.
Az első három nap alatt sokan gondolják, hogy ezt nem lehet kibírni. Az alvásmegvonásnak azonban meglesz a hatása. A „civilség”, a tengerészgyalogságnál oly lenézett tulajdonság majdnem minden ismérve kiég belőlük. Az átlagos jelentkező amúgy sem az eszéről híres, még az amerikai átlagtól is elmarad. Az amúgy is alacsony intellektuális alapból származó ellenkezés lassan, de biztosan eltűnik, helyette pedig üresség marad. Ezt az űrt töltik meg katonás tartalommal, erkölcsiséggel a 11 hét alatt a kiképzők. A gyakorlati idő alatt a jelölteknek nincs szabad idejük, nem olvasnak újságot, nem is foglalkoznak mással, csak a kiképzéssel. Monoton egyhangúsággal telnek a napok, s a fiatalokból katonák válnak. Megtanulják, hogy csak parancsra tehetnek bármit, s az utasítást nem lehet megkérdőjelezni.
Az Abu Graib börtönben történt események jelzik igazán, milyen kiképzésen mennek keresztül az amerikai fegyveres erők tagjai. Vajmi kevéssé valószínű, hogy Lynndie England, aki tökéletes katonaként kizárólag parancsra engedelmeskedett, a kegyetlen kínzásokat saját felelősségére hajtotta volna végre. Az iraki foglyoknál alkalmazott módszerek pedig pontosan olyanok, amilyeneket ők valaha Parris Islandon megtapasztaltak.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
