Zsidó népmesék (2.)

Jisrael Baal Shem Tov élete
Mindenkinek, aki valaki volt, bizonytalan a születési ideje. Így van ez Jisrael Ben Eliezer (későbbi nevén Jisrael Baal Shem Tov, „A Jó Név Ura”) esetében is. Vannak, akik szerint 1698-ban, mások szerint 1700-ban született. Annyi bizonyos, hogy 1760-ban halt meg. Hogy miért oly fontos ez? Mert ő a haszidizmus atyja, és Pinhas Sadeh (Pinkász Szadek) zsidó népmesei gyűjteményében rengeteg mese szól róla. A haszidizmus megalapítójának tanításai a kabbalisztikán is alapultak (a Kabbala titkos zsidó szent könyv, amely a betű-, szám- és névmisztika alapműve), és a legegyszerűbb ember számára is lehetővé tették az Istenhez való közeledést, forradalmasították a zsidó világot. Jisrael Ben Eliezer Okopban, egy podóliai kis faluban nőtt fel az orosz–lengyel határon. Ötéves korában már árva volt. A hitközség azonban taníttatta. Héberül négyévesen tudott, a Bibliát ötévesen fordította, és nyolcévesen már a Talmudot olvasta. Sokat barangolt erdőkön-mezőkön, és Istennel társalkodott.
Nem számolok be az egész életéről, volt zsinagógai gondnok, shochet (rituális mészáros), segédtanító. Egyszerű ruhákban járt, ezért majdnem kidobták a lányos házaktól. Természetesen egy rabbi lányát vette el, és a Kárpátokban lévő Kutty faluba költöztek, közel Brodyhoz. A következő tíz évben itt imádkozott és tanult angyali segítőjével, aki a Dávid király idején (!) már próféta vala. Baal Shem Tov 1734-ben mutatkozott meg a világnak mint rabbi és szent ember, olyan sikeresen, hogy a haszidok a mai napig malomkeréknyi szőrmés kalapban és kaftánban járnak, még Izrael tűzforró nyaraiban is. Tanításait sosem jegyezte le, azok a tanítványok elbeszéléseiből maradtak ránk. De lássuk a meséket.
Baal Shem Tov és a dibuk
A dibuk nem más, mint embert megszálló jó vagy rossz szellem. Démon, aki beköltözik valakibe, és uralja tetteit. Nekem is van egy dibukom, halott szerelmem, Kati, aki bennem él tovább, és nem válnék meg tőle a világ minden kincséért sem.
Egyszer, amikor még Baal Shem Tov erői ismeretlenek voltak a világ előtt, hisz alig volt több egy fiúnál, elment egy városba, ahol egy ilyen szellemtől űzött nő lakott.
Nem félek ám tőled!, szólalt meg a nőből egy mély basszus hang. Tudom, hogy az égből megüzenték: harminchat éves korodig nem űzheted ki a gonoszt senkiből Isten nevében.
A dibuk ezt elismételte. Erre Baal Shem Tov azt mondta:
Ha nem hallgatsz, kiűzlek ebből a nőből!
Kérlek, ne, mondta a dibuk. Inkább hallgatok.
Baal Shem Tov tanítványai kérték, hogy mégis űzze ki a nőből a dibukot, de ő azt mondta nekik, hogy ez veszélyes.
Látod, mennyi bajt okoztál, mondta Baal Shem Tov a dibuknak, de ha magadtól távozol, imádkozunk érted. Mi a neved?
Ennyi ember előtt nem mondhatom meg, mert gyermekeim élnek e városban, nem akarok bajt nekik.
Baal Shem Tov elküldte az embereket. Akkor a dibuk megmondta a nevét. És azt is: azért vált dibukká, mert vicceket mesélt a haszidokról. Ezután szabad akaratából elhagyta az asszonyt. Ekkor Baal Shem Tov visszament a faluba, ahol házitanító volt. Amikor saját háza lett, megsemmisítette a padláson lakó dibukokat. Ha újak jöttek, és túl hangosan játszottak, leszidta őket, és akkor megnyugodtak.
Így mesélték.
Baal Shem Tov álma
Álmomban egy mezőn voltam, és messze valami ködszerűt láttam. Odamentem. Az egyik oldalamat a nap sütötte, a másik oldalamon köd volt. Egy lejtő tetején voltam, amelynek legyalogoltam az aljáig.
Egyszer csak megláttam egy keresztény szolgát, aki évekig dolgozott volt nálam. Nagy halom fát cipelt a hátán az erdőből. Ahogy meglátott engem, ledobta a terhét, és azt mondta:
Amikor kegyelmességed szolgája voltam, betartottam a zsidó szombatot, de amikor elhagytam magát, beálltam egy másik zsidóhoz szolgálni, és ő még sabbatkor is dolgoztatott. Már mindketten holtak vagyunk, és nekem minden sabbatkor fát kell hoznom az erdőből, amin őt sütögetik egész héten a pokolban. Ha kegyelmességed megvárna, míg visszaérek, megmondanám, hol lehetne az ítéletemet megváltoztatni. Kegyelmességed nagy hatással bír odafönn. De most nem állhatok tovább, mert parancsolóim nem engedik.
Ha olyan nagy odafönn a befolyásom, mondtam neki, ne törődj a parancsolóiddal.
Ő megmutatott nekem egy nagy épületet, ahová bementem, szólottam mellette, és a büntetése megváltoztattatott. Ha már ott voltam, a zsidóért is szóltam pár jó szót, aztán elmentem.
Baal Shem Tov és Sabbatai Zevi
Egyszer Sabbatai Zevi, a gonosz megkérdte Baal Shem Tovot, hogy vezekeljen az ő bűnéért. Baal Shem Tov azonban óvatos volt, nem akart kapcsolatba lépni a gonosz emberrel. Sabbatai Zevi, míg Baal Shem Tov aludt, egyszer megpróbálta kísértésbe vinni, Isten bocsássa meg neki. De Baal Shem Tov úgy eltaszította magától, hogy poklok mélyére zuhant.
Valójában, mondta Baal Shem, Sabbatai Zeviben volt valami szikra az isteniből, de Samael, az ördögök tolvaja és a halál angyala csapdába ejtette a hálójával. És mi okozta Sabbatai Zevi bukását? Az önszeretet és a harag.
Így mesélték.
Baal Shem Tov és az ördög
Egyszer Baal Shem Tov megidézte Samaelt.
Miért jöttél bosszantani engem?, kérdezte dühösen Samael. Háromszor idéztek meg: egyszer midőn Ádám bűnt követett el a paradicsomban, egyszer midőn Izrael gyermekei bűnöztek az aranyborjúval, és egyszer midőn a Templom leromboltattatott.
Baal Shem Tov nem válaszolt, egyszerűen megmondta a tanítványainak, bizonyosodjanak meg felőle, hogy a homlokuk le van-e borotválva. Ugyanis akkor Samael meglátja rajtuk Isten képmását. Amikor távozni készültek, Samael kérte őket:
Maradjatok még, az élő Istennek fiai, hogy csodálhassam az Ő képét a homlokotokon.
Úgy tűnt, mintha Samael meg akarna változni. Mindazonáltal, mikor elmentek, megkérdezte Baal Shemet, hogy van-e valami piszkos munka, mert kedve van ahhoz, hogy felégessen egy várost.
Baal Shem megmondta a hely nevét, amely ezt megérdemelte. Samael odament, és porig égette.
Baal Shem Tov és a boszorkány
Amikor még fiatal volt, és a szülőfalujában lakott, Baal Shem egyszer esőért imádkozott az iszonyú aszályban. A szárazság egy boszorkány bűne volt, akit az ördög szállt meg. Midőn Baal Shem imái megsemmisítették a boszorkány varázslatát, az elment a gyermek anyjához.
Mondd meg a fiadnak, ha nem hagy nekem békét, rontást küldök rá.
Baal Shem anyja azt mondta a fiának: Hagyd azt a nőt békén. Nem tudod, hogy boszorkány?
Anya, én nem félek tőle, mondta Baal Shem Tov, és tovább imádkozott esőért.
A boszorkány újra eljött Baal Shem Tov anyjával beszélni, de mikor látta, hogy nem megy semmire, az aszszonyra eresztette az ördögöt. Az ördög viszont Bal Shem Tov közelébe se tudott férkőzni.
Hogy képzeled, hogy nekem bajt tudnál okozni?, kérdezte az ördögöt Bal Shem. Menj és rontsd meg a boszorkányodat a háza kisablakán keresztül!
És az ördög ezt cselekedte. Akkor Bal Shem Tov elkapta, és elzárta az erdőben örök időkre. Néhány év múlva, midőn már Baal Shem Tov híres volt, a tanítványaival az erdőn át vezetett az útja. Megállt, megnézte az ördögöt, aki még mindig ott volt, és nagyot hahotázott.
Baal Shem Tov és a béka
Amikor Baal Shem Tov még ismeretlen volt, egyedül élt a hegyekben. Két tolvaj megkedvelte őt. Egyszer jöttek, és azt mondták neki: Mester, mi ismerünk egy rövidebb utat Izrael földjére. Barlangokon, alagutakon át. Megmutatjuk, ha úgy gondolod.
Baal Shem Tov velük ment, amíg egy mocsárhoz nem értek, amely tele volt szeméttel. Keskeny fahíd vezetett át rajta. Elsőnek a tolvajok mentek át rajta, de amikor Baal Shemre került a sor, lángoló kardot látott forogni maga előtt, így hát visszafordult.
Egyszer még vissza kell térnem ide, gondolta Baal Shem, de ésszel. Akkor felpillantott, és egy akkora békát látott, hogy alig hitt a szemének.
Ki vagy?, kérdezte Baal Shem.
Én egy Tóra-tudós vagyok, akit békává változtattak, felelte a béka, és elmesélte, hogy már ötszáz éve az. Pedig az áldott emlékű Szent Ari minden átváltoztatott léleknek bűnbánatot talált. De a béka bűnei akkorák voltak, hogy a világ összes vezeklése nem segített rajta. Baal Shem megkérdezte, miféle bűnök volnának azok. A béka azt felelte, hogy egy semmiséggel kezdődött az egész. Tudós korában egyszer nem mosott kezet evés előtt. Az égi ítélőszék előtt a sátán rátámadt, de azt mondták neki, egy ilyen kis bűnért senkit se ítélnek el. Mire a sátán azt mondta, a kis bűnt követik a többiek. És elcsábította a tudóst másodszor, harmadszor, negyedszer is, míg végül megszegte szinte minden parancsolatát a Bibliának. Mégis kopogatott a bűnbánat kapuin, melyek megnyittattak, mert nincs, aki ellenálljon a bűnbánat erejének. De a sátán csak nem hagyott nyugtot neki, míg a végén a tudós olyan nagy részeges lett, hogy a bűnbánat a legtávolibb dolog volt számára. És mivel az eredeti bűne az volt, hogy nem mosott kezet a vízben, békává változtatták, hogy mindig vízben éljen.
Akkor Baal Shem Tov bűnbocsánatot lelt a Tóra-tudós számára, kiemelte a békából, amely holtan esett össze.
Éliás próféta és Baal Shem Tov
Egyszer Baal Shem Tov tanítványai arra kérték a mestert, hogy mutassa meg nekik az áldott emlékű Éliás (Illés) prófétát.
No, hiszen ő minden körülmetélésre eljő, mondá Baal Shem.
De nem mindenki láthatja, felelték a tanítványok. Vedd le a hályogot a szemünkről, kérünk téged.
Annyit könyörögtek neki, hogy végül a mester megígérte, a legközelebbi körülmetéléskor megmutatja nekik Illés prófétát.
Végül a város egy szegény páriájának fia született. Vitték a zsinagógába a szertartásra. Miközben a szertartás folyt, egy zsidó lépett a zsinagógába, leült egy sarokba, kézbe vett egy vallásos könyvet, gondosan átolvasta, majd távozott. Nem sokkal később Baal Shem Tov érkezett a zsinagógába, és ugyanazt a könyvet kívánta látni. A tanítványok minden polcon keresték, nem volt sehol.
Nem sokkal ezelőtt egy idegen olvasta, mondták, és most eltűnt a könyv. Biztosan az az ember vitte el! Baal Shem Tov tanítványai a város összes utcáján és piacán keresni kezdték az idegent. Meg is találták. Átkutatták, és a ruhájában meglelték a könyvet. Nagyon megdühödtek rá.
Hogyan süllyedhettél odáig, hogy a zsinagógából lopsz könyvet?, mondták. Megragadták, és visszavitték a zsinagógába. Meg is akarták verni, de Baal Shem Tov így szólt: Hozzá ne érjetek! Mindenki láthatja, nem úgy néz ki, mint egy tolvaj.
Ezzel elengedték a fickót. Néhány nappal később, egy újabb körülmetéléskor, szóról szóra ugyanaz a történet játszódott le, mint előbb. Most már biztos, hogy tolvaj!, mondták dühösen a tanítványok.
Nem az, felelte Baal Shem, engedjétek útjára.
Amikor az idegen elhagyta a zsinagógát, Bal Shem azt mondta a tanítványainak: Kétszer is láthattátok Illés prófétát szemtől szemben, és ha nem vagyok itt, meg is vertétek volna.
Addig könyörögtek a tanítványok, míg Bal Shem belegyezett egy harmadik találkozásba, de ezúttal az országúton.
Egyszer a rabbi és tanítványai egy kocsin ültek az úton, amikor szemben lovas katona lépetett.
Tudna valamelyikőtök tüzet adni a pipámba?, kérdezte a katona.
Boldogan, mondta Baal Shem Tov. Amikor a katona meglátta Baal Shem Tovot az égő széndarabbal, lengyelül azt kérdezte:
Israel rabbi, hogy vagy?
Leszállt a lóról, és átölelte őt. A rabbi is fölkelt, és átölelte a katonát. Beszélgettek pár percig, aztán a katona ellovagolt. Baal Shem Tov így szólt az ámulattól néma tanítványaihoz:
Hát nem megmondtam nektek, hogy látni fogjátok Illés prófétát az úton? Hát ő volt az!
Így mesélték.