A NATO most aligha segíti ki Washingtont

Az iraki szerepvállalás kérdése áll a NATO hétfőn kezdődő isztambuli tanácskozásának középpontjában, amelyet elsősorban emiatt az átlagosnál is feszültebb légkör övez. Nyilvánvalóan felszínre kerülnek majd a transzatlanti együttműködés törésvonalai, amelyet csak tetéz a NATO-hadműveletek általában lassú előrehaladása, s a terrorakciók veszélye miatti biztonsági kockázatok.
A legnagyobb vita már hónapok óta Irak kérdését övezi. Az amerikaiak és több más NATO-tagország szeretné, ha a katonai szövetség a jelenleginél nagyobb szerepet vállalna a közép-keleti országban, a tavalyi iraki háborút ellenző „béketábor” viszont csak nagyon óvatosan hajlandó előrelépni ezen az úton. A megfigyelők e kettősség miatt eleve arra számítottak, hogy Irak kérdésében csak nagyon kis előrelépés születhet a csúcson, s amióta az iraki ideiglenes kormányfő a NATO-hoz intézett levelében nem katonai egységeket, hanem az iraki biztonsági erők kiképzéséhez nyújtandó segítséget kért, már azt is látni, mi lehet az a minimális program, amelyben a NATO 26 tagállama – amelyből 16 jelen van Irakban – végül megegyezhet.
Kezdetben a Bush-kormányzat azt akarta elérni, hogy a NATO olyan fajsúlyos tagjai, mint Franciaország és Németország csapatokat küldjön Irakba. Ezt azonban elutasították. Bushék most azt szeretnék, hogy más módon segítsenek. Hogy miként, azt jelzik a Scott McClellan fehér házi szóvivő mondatai, amelyeket Bush elnök és a kongresszusi képviselők egy csoportjának megbeszélése után hangzottak el. Eszerint Irakban arra van szükség, hogy felszereljék, kiképezzék és megerősítsék az iraki biztonsági erőket. Erőfeszítéseik ezekre a feladatokra összpontosulnak majd. A Demokrata Párt tagjai ugyanakkor érthetően a nagyobb NATO-részvétel mellett kardoskodnak. Az észak-atlanti szövetség csapatainak szerintük három feladatuk lehet, védelmezzék az iraki határt, kiegészítsék a lengyel csapatokat délen, vagy ügyeljenek az ENSZ-személyzet biztonságára.

---