Amadeus

Ebben a lapszámban szó sem lehet semmiféle választásról, burkoltan is tilos a pártpolitizálás, ha valakit rajta kapnak, már viszik is a bíróság elé. Szerzőt, szerkesztőséget, kiadót, mindenkit. Kampánycsend van. Tessék elvonulni erre az időre a közélettől, meditálni a lefüggönyözött szobában meg a tükröt nézegetni bambán. A törvény az törvény. No de akkor miről írjak itt? Miközben zsigereimben a vasárnapi megméretés lüktet, írhatok a telefonbetyárokról, a szeméthelyzetről, esetleg az üvegvisszaváltás anomáliáiról. Akkor inkább az állatállományomról valamit. Egy bárányt vásároltam minap cinkotai hajlékomba. Kényelmi okok motiválták a döntésemet, hallottam ugyanis, hogy a bárány, a birka kitűnően helyettesíti a fűnyírót (utálok füvet nyírni), Angliában például a legelőkelőbb kertekben is megtalálható.
Amadeus névre hallgatott a jószág – illetve dehogy is hallgatott, ment a maga feje után, hol a virágágyásba, hol a kerti tóba a halak és a teknőcök nagy riadalmára. Legjobban a gyümölcsfacsemetéket kedvelte, a hat közül csak kettő élte túl a munkásságát. Egyedül a füvet hagyta békén, holott erre szerződtettük…
Tegnapelőtt aztán túladtam a nagy gondolkodón, közelben lakó cimborám vásárolta meg – arról nem tájékoztatott, milyen célzattal, terelgetni kívánja, avagy ágyelőnek szánja a bundáját. De hát ez végül is az ő dolga… A halastó lakói előmerészkedtek a kövek alól, csak az ügyeletes varangyos békát nem találom, nagyon hiányzik az esti brekegése… Az egésszel csak azt akarom mondani, mindenki gondolja át kétszer is birkavásárlási szándékát, nehogy úgy járjon, mint én. Most be is fejezem a cikket, megyek füvet nyírni, a keserves mindenségit ennek az Amadeusnak. Holnap meg… De erről pssszt!