Búcsú Nagy Richárdtól

Zagyvarékas külön helyet biztosított a katona koporsójának a helyi temető díszsírhely táblájában, ahol Nagy Richárd a falu másik hősi halottja, az 1956-ban elhunyt Fekete Lajos mellé került. Az önkormányzat gyászszalagot helyezett el a település utcanévtábláin, a helybeliek pedig közös koszorút készítettek a fiatalember sírjára. Nagy Richárd nemzeti lobogóval letakart koporsóját a Budapest Őr- és Díszezred katonái kísérték a sírhoz, ahol Juhász Ferenc és Keresztúry László, az elhunytnak szolgálati helyet adó szolnoki könnyű vegyes ezred parancsnoka mondott beszédet.
A zagyvarékasi temető tegnap már délután fél háromkor megtelt katonákkal és helybéliekkel. Nagy Richárd családja, hozzátartozói, ismerősei még a ravatalnál tartózkodtak, amikor a honvédség katonazenekara és díszszázada felállt a hősi halott sírja mellett. Végül Juhász Ferenc, Kurucz László, Szenes Zoltán és Havril András vezérkari főnökhelyettes állt a koporsó mellé. A zenekar fanfárosainak „Vigyázz!” jelére harsantak fel a Himnusz hangjai, majd Szabó Tamás dandártábornok katolikus tábori püspök kezdett hozzá az egyházi szertartáshoz. Ezután következtek a búcsúbeszédek. Juhász Ferenc kiemelte, hogy Nagy Richárd a katonatársak ismertetése szerint is a „legjobb volt a legjobbak közül”. Mint fogalmazott, „a hadnagy a köztársaságnak áldozta fiatal életét, mert a köztársaság érdekét védi, aki a világ diktatúráinak felszámolásában egy biztonságos világ megteremtéséért tevékenykedik”. Juhász aljas, gyáva terrorcselekménynek nevezte a Nagy Richárddal történteket.
– Nem szabad, hogy a féltés átalakuljon pánikká – fogalmazott a tárcavezető. – Azt ígértem, ha háborús lesz a helyzet Irakban, hazahozzuk a katonáinkat, de ez most megfutamodás lenne – tette hozzá. Juhász rámutatott: azért küldtünk szállítóalakulatot Irakba, mert ezzel is demonstrálni kívántuk, hogy nem harci cselekményekben, hanem békefenntartásban veszünk részt. A miniszter megismételte azt a parlamentben is hangoztatott gondolatát, hogy ez a haláleset „megölte a reményeinket is, hogy a béke ellenségei felfogják: a magyar katonák segíteni akarnak Iraknak”. Keresztúry László arról szólt, hogy Nagy Richárd mindig erősen érdeklődött a haza szolgálata iránt, ezért lett 2002-től szerződéses katona, ezért jelentkezett 2003-ban a szarajevói alakulat tartalék egységéhez, és ezért utazott 2004 februárjában Irakba.
A beszédek után folytatódott az egyházi szertartás, majd Molnár Zsolt, az iraki kontingens szabadságon lévő századparancsnoka búcsúzott el a bajtársak nevében. A sír megszentelése és a díszszázad sortüze után hantolták el az iraki kontingenstag koporsóját, majd elhelyezték a megemlékezés koszorúit. A Szózat zenéjét és a katonák díszmenetét követően a zenekar kürtöse a temetés zárásaként eljátszotta a Magyar Takarodót. Mint megtudtuk, az elhunyt Szolnokon élt, és egyedül élő édesanyjának akart segíteni, hogy felújíthassa a házát, többek között ezért vállalta a külszolgálatot. Cukrásznak tanult, de a Jászberényi Hűtőgépgyárban kapott munkát, mielőtt szerződéses katona lett. Egész életében a katonai pályára készült, állandóan sportolt és edzette magát. Édesanyja helyett ő szeretett volna lenni a család fenntartója. Kurucz László helyi polgármester közlése szerint Zagyvarékason és környékén nagy a munkanélküliség, kevés kiugrási lehetősége van egy fiatalnak.